Néhány dolog Roxyról

„Hölgyeim és uraim! Madison Square Garden büszkén bemutatja a legforróbb zenei csillagot! Az egyetlen és utánozhatatlan Roxxxxy Ryannnnnt!”

A tizenhét éves Roxanne Ryan a hálószobai tükre előtt állt, dobverőivel a kezében, és felvette a legjobb rock-and-roll pózát. Becsukta a szemét, elképzelt egy csarnokot, tele lelkes rajongókkal. Vett egy mély levegőt, megnyomta a bekapcsoló gombot a CD-lejátszón.

Friss, tiszta, tökéletes. Szorosan becsukta a szemét, elkezdett dobolni a bandával. Ritmusosan ütötte a tálalóasztalt (???), az íróasztalát és végül a dobfelszerelését (ez a mondat nem lett túl értelmes-- Swan).

Roxy nem tudott ellenállni az alattomos kísértésnek, amit saját tükörképe okozott. „Ez az” mondta. Megrázta hullámos haját és összeráncolta a homlokát. „Ez „az arc”-- egy rock legenda arca.” Egy erőteljes csengetéssel a cintányéron betetőzte dobszólóját. A rajongók hangosan kántálták a nevét, „Roxy… Roxy… Roxy…”

„Roxy!”

Az álom olyan valósnak tűnt, Roxy megmert volna rá esküdni, hogy az őrült rajongók igazából mellette voltak

„A világért Roxy! Kikapcsolnád, kérlek?”

Roxy kinyitotta a szemét és valódi arcát (???). A Madison Square Garden tényleg a hálószobájában volt, Long Islandben. És az őrült rajongó az ő ikertestvére, Jane volt, aki ott állt az ajtóban, karjait összekulcsolva a mellkasán.

Folyt. köv.

Eredeti (angol) szöveg itt: http://www.marykateandashley.com/book_boutique/new_york_minute_01.php