Gyere, elvezetlek hozz�.
- Ismered? – k�rdezte Snay.
- H�t… � a bar�tom. �s m�r egy�tt �l�nk k�t �ve.
- T�nyleg? Ennek �r�l�k! Ezek szerint boldogok vagytok. �r�l�k, hogy boldog vagy! – mondta Snay enyhe irigys�ggel a hangj�ban.
- Igen… k�sz. Na, gyere! – mondta, �s karon ragadta a l�nyt.
�tsiettek egy csapat t�rgyal� auror k�zt, majd Hermione kopog�s n�lk�l berontott az egyik ajt�n, amelyen arany t�bla hirdette:

Gordon Klein, Logisztikai Oszt�ly Vezet� Aurora

Snaylin egy kicsit bele pirult a szitu�ci�ba. Ugyanis, mikor bel�petek az irod�ba, �pp egy t�rgyal�st szak�tottak f�lbe, �s minden tekintet r�juk szegez�d�tt. Hermione szemmel l�that�an nem zavartatta mag�t, �s egyenesen szerelme karjaiba szaladt. Snaylin ugyan t�nyleg zavarban volt, de mivel m�r megszokta a f�rk�sz� tekinteteket, �gyesen �llta azokat. Becsukta maga m�g�tt az ajt�t, �s h�t�t lapj�nak vetette. K�rben�zett a teremben. Egy csapat feketetal�ros auror �llt a terem k�zep�n, egy nagy asztalt k�r�l �llva. Az asztalon egy t�rk�p volt, rajta Anglia v�z�val. Snay nem l�tta pontosan, mi is van rajta, de felt�nt neki, hogy helyenk�nt izz� jelek voltak felt�ntetve.
- Szia Gordon! – ugrott szerelme nyak�ba Hermione
- Szervusz Egyetlenem. Mi ez a nagy siets�g?
Gordont nem zavarta, hogy Hermione f�lbe szak�totta. A f�rfi az asztal m�sik v�g�ben �llt. Am�g ott �llt, Snay-nek volt ideje szem�gyre venni. Hermione szerelme egy magas, sz�les v�ll�, er�s alkat�, f�rfi volt. Tekintete szigor� volt, de t�rsa l�tv�ny�ra megenyh�lt, s arca szigor� von�sai is megenyh�ltek. Ahogy n�zte a l�nyt, hatalmas barna szemei ragyogtak a gyeng�ds�gt�l. Hermione �tvetette karjait Gordon nyak�n, �s megcs�kolta. A f�rfi �tkarolta a l�ny derek�t. Hermione belet�rt szerelme d�s, barna haj�ba. Mikor eleresztett�k egym�st, a l�ny v�laszolt a kor�bban feltett k�rd�sre.
- � egy r�gi �vfolyamt�rsam, �s j� bar�tom, Snaylin Gother.
Gordon tekintete Hermione-r�l Snay-re v�ndorolt.
- �dv�zl�m. A nevem…
- Gordon, ne but�skodj m�r! – szak�totta f�lbe Hermione – Mi ez a mag�z�d�s? Most nem, mint „Snaylin Gother”-t, hanem mint egy bar�tomat mutattam be!
Gordon a szemeit forgatta, de nem sz�lt a korhol�s miatt.
- Akkor, hogy megfeleljen Neked dr�g�m, szia Snay, �n Gordon Klein vagyok, Hermione rabszolg�ja. – mosolygott a f�rfi
Snaylin egy biccent�ssel �dv�z�lte Gordont.
- De ugye nem az�rt rontott�l be egy fontos t�rgyal�sra, hogy bemutasd egy r�gi ismer�s�d? – fordult ism�t Hermione-hoz.
 - Nem, hanem mert n�lad van valami, ami�rt be kellett j�nnie.
Gordon el�sz�r �rtetlen�l n�zett a l�nyra, azt�n hirtelen �szbe kapott.
- T�nyleg… Hogy mehetett ki a fejemb�l? T�l sok minden kavarog a fejemben, bocs�nat. – mondta Snaylin-nek int�zve szavait.
- Eln�z�st uraim, de k�s�bb kell befejezn�nk a t�rgyal�st. Petrochewsky, maga figyelje tov�bbra is a K�ri�t. Freidman, el tud v�llalni k�t m�szakot? K�tnaponta szabadnappal? Helyes. Akkor megkapja a woodstick-i f�hadisz�ll�st is. K�sz�n�m uraim, jelent�seket h�tv�g�re, �s ha b�rmi jelent�set �szlelnek, azonnal jelezzenek!
Az aurorok elhagyt�k az irod�t, �s amikor az utols� m�g�tt bez�rult az ajt�, Gordon az �r�asztal�hoz l�pett. A helys�g sokkal nagyobb volt, mint azt Snay els�re meg�llap�totta. A nagy t�rgyal�asztal (amin a t�rk�p is volt) az iroda k�zep�n �llt, m�g�tte volt Gordon �r�asztala. Balra egy hatalmas k�nyvespolc, rajta t�bb sz�z, vagy t�n ezer k�nyvvel is, jobbra pedig egy vil�gt�rk�p volt. Volt egy k�nyves polc az �r�asztal m�g�tt is, ami szint�n roskad�sig volt k�nyvekkel.
- Foglaljatok helyet.
Gordon egy p�lca int�s�re k�nyelmes fotelek termettek az �r�asztal el�tt. Miut�n le�ltek, a f�rfi kih�zta az egyik fi�kj�t, �s el� vett egy kis dobozk�t. A l�dika z�rj�ra mutatva p�lc�j�val, elmormolt egy var�zsig�t, amit�l halk kattan�s k�s�ret�ben kiny�lt a z�r. �vatosan letette p�lc�j�t, �s kiemelt a dobozb�l egy nyakl�ncot. Egy gy�ny�r�, v�kony, ez�st nyakl�nc volt, �s a v�g�n egy kis med�l.
- �me, az �r�ks�ged.
Snaylin �vatosan �rte ny�lt, �s amikor Gordon a kez�be ejtette, hirtelen egy fura �rz�s �radt sz�t test�ben. El�sz�r minden testr�sze megfagyott, azt�n bizsergett, majd melegs�g �radt sz�t tagjaiban. K�zelebbr�l megn�zve l�tta, hogy a med�l egy eg�szen apr� kis fiola, amiben valamilyen �tl�tsz� folyad�k volt. Az eg�sz �kszer k�nny� volt, �s �gy siklott ujjai k�zt, mint a legtiszt�bb v�z.
- Ez gy�ny�r�. De, mi�rt nem kaphattam meg el�bb?
- Ezt a nyak�ket n�v�red viselte el�tted. A fiol�ban anyai sz�pany�d els� k�nnycseppe van. Var�zsereje van, mivel sz�pany�d, Nori� Moonest, v�la volt. A k�nnycseppe meg�v minden �tokt�l, �s gonoszt�l. Ha egy rosszakar�d k�zel�t, a fiola elkezd z�lden izzani, �s a l�nc hideget �raszt. Miut�n a miniszt�rium emberei r�d tal�ltak, �s elvittek, megtal�ltuk ezt a nyak�ket n�v�red nyak�ban. A zseb�ben egy lev�l is volt. Mintha tudta volna, mi fog t�rt�nni. Itt van n�lam a lev�l. Ha nem akarod, nem kell elolvasnod. – igyekezett Gordon
- De akarom. – felelte hat�rozottan Snaylin. A hallottak ut�n �gy �rezte, n�v�re �zent neki a t�lvil�gr�l, �s ett�l valami�rt er�re kapott.
- H�t, rendben.
Gordon egy agg�d� pillant�st vetett Snay-re, de a l�ny nem t�r�d�tt vele. Senki nem akad�lyozhatja meg, hogy elolvassa im�dott n�v�re level�t.
A f�rfi el�h�zott egy levelet is a dobozk�b�l, �s �tny�jtotta Snay-nek. A bor�t�k az id� sor�n megs�rgult, de az �r�s Cornelia gy�ny�r� d�lt �s kerek bet�ivel, t�k�letesen l�tszott.

Snaylin Gother r�sz�re

Snaylin keze hirtelen elkezdett remegni, maga se tudta mi�rt. Tal�n, mert ennyi �v eltelte ut�n �jra olyan �rz�se t�madt, mintha n�v�re �lne. Kibontotta a bor�t�kot, �s el�h�zta a levelet. A pap�r tapint�sa esz�be jutatta n�v�re k�l�n�s lapjait, amelyekhez hasonl�t az �ta se tal�lt. Puha volt, ak�r a selyem, de m�gse lehetett elt�pni. Nem s�rgult meg. Mikor kinyitotta a hajt�svonal elt�nt. �gy n�zett ki, mintha most �rt�k volna.

Dr�ga H�gom!
Ha ezt elolvasod az azt jelenti, hogy nem �ltem t�l a Lucius Malfoy l�togat�s�t. Hidd el, nagyon fogsz hi�nyozni, de k�rlek, ne s�rj. Innen is vigy�zok r�d, �s nem hagyom, hogy �rtson neked. �pp ez�rt szeretn�m, ha Sz�pany�nk, Nori� Moonest nyakl�nca n�lad lenne. Tudom, hogy ez vesz�lybe sodorhat, ez�rt nem szeretn�m, hogy r�gt�n hozz�d ker�lj�n. Am�g a Roxfortba j�rsz, Albus Dumbledore v�delme alatt �llsz. Miut�n visszat�rsz a Birtokra, m�g mindig biztons�gban vagy, h�la Ap�nk v�delmi var�zslatainak. De mikor er�re kap a s�t�t oldal, ami nem ker�lhet� el, vesz�lyben leszel, mert � el fog j�nni, �s v�gezni akar majd veled is. Ez�rt szeretn�m, ha csak k�s�bb jutna hozz�d. De att�l a pillanatt�l fogva, hogy n�lad lesz, viseld, mert vesz�lyben vagy! Lesz majd egy szem�ly, nem tudom pontosan, ki, aki vigy�zni fog r�d, de v�delme nem lesz el�g. A nyak�ket az aurorok ismerik, majd elmondanak r�la mindent. K�rlek, vigy�zz magadra! Nagyon szeretlek, �s ne l�gy szomor�!
�s a f�nyk�pet, amit a fi�komban tartok, �rizd meg, mert fontos nekem.
Szeret� n�v�red:
Cornelia

Mikor a lev�l v�g�re �rt, s�rni akart, de nem tudott. K�nnyei nem t�rtek el�, �s minden benn rekedt k�nnycsepp egy a mellkas�ban �get�, mardos� �rz�ssel �rt fel. �jra �rezte n�v�re hal�la ut�ni �ress�get. Felemelte a nyakl�ncot �s a nyak�ba akasztotta.
H�t, k�sz�n�m. Most mennem kell. A levelet esetleg… megtarthatn�m? – k�rdezte Snaylin, halk remeg� hangon.
Gordon n�m�n biccentett, majd fel�llt. Snaylin �s Hermione is k�vette p�ld�j�t. Gordon csak az iroda ajtaj�ig k�s�rte a h�lgyeket. Ott b�cs�t vett szerelm�t�l, �s Snay-t�l, akit egy kicsit elfogott az irigys�g, l�tva a k�t szerelmes k�zt szikr�z� leveg�t. Miut�n Gordon m�g�tt becsuk�dott az ajt�, Hermione Snay fel� fordult. A l�ny �gy d�nt�tt, ideje indulnia.
- H�t, Hermione, �r�ltem, hogy ism�t tal�lkoztunk. Legyetek boldogok, �s…
De itt egy hirtelen �rz�s bel�fojtotta a sz�t. A nyaka k�r�l hirtelen jeges �rz�s �radt el, �s a med�l, vak�t� z�ldf�nnyel kezdett izzani. Hermione a l�ny m�g� n�zett, majd tekintet�t sietve visszakapta, �s agg�d� pillant�st vetett Snay-re. A l�ny a nyak�hoz kapott, de ekkor megsz�lalt egy hang m�g�tte. A hang, amely m�r oly r�g�ta k�s�rti minden �jjel, a hang, amelyet soha t�bb� nem akart hallani, a hang, amely tele volt jeges kegyetlens�ggel…
- �h, Miss. Gother, �r�m �jra l�tni.
Hangzott a g�nyos megsz�l�t�s… Snaylin �sszerezzent. A gyomra hirtelen �sszer�ndult, �s az �jul�s ker�lgette a fell�ngolt gy�l�lett�l, �s m�g sok f�j� �rz�st�l… Nem akart, de megfordult. �s ott �llt. Magas, hossz� ez�st sz�ke haja, �s rideg sz�rke szemei ugyan �gy ragyogtak a gonoszs�gt�l, mint t�z �vvel ezel�tt. A f�rfi m�lyen a szem�be n�zett, de a l�ny �llta tekintet�t. Val�s�ggal szikr�zott kettej�k k�zt a leveg�, az elfojtott indulatokt�l. A f�rfi oldal�n a kegyetlens�g, a r�g v�rt szenvedtet�s, a ridegs�ge, �s sz�vtelens�ge eredm�nye… a t�k�letesen t�nkre tett �let. �s ez �r�mmel t�lt�tte el. A l�ny oldal�n a r�g v�rt bossz�, a hat�rtalan gy�l�let. Az az �rz�s, amit nem lehet szavakkal le�rni. Az egyik oldalon a megtestes�lt gonosz, a m�sikon a megt�rt l�lek… A k�r�l�tt�k l�v� emberek elhallgattak. Mindenki ismerte a Gother csal�d sors�t, �s Lucius Malfoy �sszes kegyetlens�g�t.
- Maga meg mit keres itt? M�r az �sszes Hal�lfal� szabadon j�rhat-kelhet itt? – sziszegte Snaylin. Az idegess�gt�l �ssze kellet szor�tania a fogait.
- Ejnye-ejnye… Mir�l besz�l? T�nyleg megviselte az elm�j�t az a sz�rny� trag�dia, ami a csal�doddal t�rt�nt… �h, ha m�r itt tartunk… R�szv�tem… - mondta a t�le telhet� legg�nyosabb hangon, �s egy, r�szv�tr�l egy�ltal�n nem �rulkod� vigyort is eresztett.
- M�g van k�pe ezt mondani? M�g a szemembe mer n�zni? Gy�l�l�m mag�t, a legm�lyebb gy�l�lettel, amit ember valaha �rzett… - hangj�ban t�nyleg tiszt�n csengett a gy�l�let, olyannyira, hogy a k�zelben t�bben �sszerezzentek.
- Szeg�ny l�ny… Ki �rti, e bolond elm�t? – mondta sz�nakozva Malfoy, majd j�ghideg pillant�st vetett a l�nyra. Azt, amit t�z �vvel ezel�tt is, mikor meghagyta �let�t.
Hermione megfogta bar�tn�je kez�t. De Snay nem t�g�tott. �llta a tekintetet, �s viszonz�sul szint�n megvet� tekintettel n�zett… V�g�l a l�ny nyert… Lucius elford�totta arc�t.
- Mennem kell Hermione – mondta szavait a l�nynak int�zve, de m�g mindig Lucius-t n�zte – Rem�lem, m�g tal�lkozunk.
V�laszt m�r nem v�rva, egy utols� jeges pillant�st vetve Lucius-ra, kiment az irodahelys�gb�l. Mik�zben a liftben �llt, a felismer�s kellemetlen �rz�se v�gott bele. Ha Draco-ra n�zett, mindig Lucius tekintett vissza r�. De ha Lucius-ra n�zett… Ugyan azt a gy�l�letet �rezte, mint kor�bban, �s Draco-nak m�g csak az �rny�t se l�tta apj�ban. Eg�szen a Gother Birtokig, ezen gondolkozott, �s a t�rt�ntek j�rtak a fej�ben. Mikor haza �rt, automatikusan tett mindent, �s mikor v�gre felocs�dott, a dolgoz�szob�j�ban �lt, �s egy forr� te�t sz�rcs�lgetett. Ez a tal�lkoz�s, �s ez az eg�sz nap, feld�lta m�r am�gy is zaklatott vil�g�t. Az idegess�gt�l egyre g�rcs�sebb lett, m�g v�g�l �gy d�nt�tt, kiadja a felgy�lemlett zaklatotts�g�t. Ism�t beny�lt az asztala fi�kj�ba, �s el� h�zta vaskos reg�ny�t.
 A l�nynak, b�r semmi energi�ja, vagy ak�r kedve se volt hozz�, de ki kellett mozdulnia a kis v�r�b�l, �s ott kellett hagynia a biztons�got, �s bizonyos m�rt�kig nyugalmat jelent� otthon�t, hogy bele vesse mag�t a sz�m�ra m�r ismeretlen, �s t�le elhideg�lt, zaklatott vil�gba. A rohan�s… Az a sok ember. Mindenki �t n�zte, �s szinte hallotta sz�nakoz� gondolataikat; „Szeg�ny �rva.” „Vajon hogy b�rja?” „T�nyleg nem lehet k�nny�, tal�n m�r nincs is �p esz�n�l.” �s a l�ny is hasonl� gondolatokat t�pl�lt mag�ba. Vajon norm�lis? Hiszen, ha meg�r�lt, azt nem fogja �szre venni, �s senki se fog sz�lni neki. Lehet, hogy m�r r�g k�s�… Gondolataiba, �s gondjaiba mer�lve ism�t bez�rk�zott a kis vil�g�ba, k�v�l hagyva a k�r�l�tte cik�z� lesajn�l� tekinteteket. De a kisvil�g�b�l hamar vissza kellett z�kkennie a val�s�gba, mert egy ismer�s hang, egy szeretett hang �t�tte meg f�l�t. Egy r�gi bar�tja �llt vele szembe. Boldog volt v�gre, pontosabban boldogabb, mint az elm�lt id�ben. Boldogs�g�t tet�zte az is, hogy megkapta halott n�v�re, neki c�mzett level�t. Miut�n a lev�l v�g�re �rt az �rzelmei kavarogtak, �s m�r olyan zavarodott lett minden, hogy m�r azt se tudta, mit is �rez val�j�ban. A r�gm�lt eml�k�nek f�jdalma, a r�g v�rt utols� szavak �r�me, �s az �r�ks�ge k�zhez kap�sa. Ezen �rz�sek b�v�let�ben hagyta el a helys�get, �s indulni k�sz�lt vissza a b�ke v�r�ba, ahol csak saj�t paranoi�ja, �s zavarodotts�ga k�s�rte, mikor bel�hatolt egy r�g tapasztalt �rz�s… �s ott �llt el�tte. A f�rfi, akit mindenkin�l jobban gy�l�lt. Akit megvetett, �s a hal�l�t k�v�nta, aki egy �letre t�nkre tette, aki miatt m�g ma is visszavonultan �l, �s nem k�v�nja a t�rsas�got, aki miatt elveszett a s�t�ts�gben, �s aki elvette csal�dj�t. �, a pokol k�ld�tte. A gy�l�let oly gyorsan kerekedett fel�l az �sszes t�bbi �rz�s�n, hogy szinte m�r megrettent mag�t�l. Bele remegett a fell�ngolt d�hbe, �s m�g a v�r is kisz�llt tagjaib�l. A f�rfi jeges hangja, ami �jenk�nt k�s�rti, most ugyan azzal a kegyetlens�ggel csengett, mint mikor meghagyta �let�t. Mikor megnyomor�totta lelk�t. Mikor elvett t�le mindent. Mindent… A jeges pillant�sok, melyekben a megvet�s is t�kr�z�d�tt, bel�l lassan meg  semmis�tett�k. De �llta. Nem engedte, hogy m�sodszor is a f�rfi gy�zz�n. Most er�sebb volt, �s a gy�l�let m�g jobban er�s�tette. Semmire se v�gyott jobban, mint hogy mind azt a f�jdalmat, gy�tr�d�st, �s szenved�st, mely �veken kereszt�l �rzett, egyszerre z�d�ts a f�rfire. De egy p�r sz�n k�v�l semmi se hagyta el a sz�j�t. De meg�rte… Gy�z�tt. B�r a gy�zelem nem volt v�gleges, de er�t mer�tett bel�le. A f�rfi m�r nem �llta tov�bb tekintet�t, �s eln�zett. A l�ny kimondatlan gy�zelme megal�zta. A l�nyt ennyi most nem tudta feldobni, �s az idegess�gt�l, �s az elfojtott d�ht�l m�r �melygett… Haza ment, de m�g mindig feld�lt volt. Ennyi esem�ny egy napra t�l sok volt neki, �s a m�r �gy is zavarodott vil�g�t, ez csak m�g jobban felkavarta…
Letette penn�j�t, �s eltette reg�ny�t. �gy �rezte, hogy �gy m�r kiadta mag�b�l f�jdalma jelent�s r�sz�t.
Kinn m�r s�t�t volt, �s az �ll��r�ra pillantva, megd�bbenve l�tta, hogy m�r �jf�l fel� j�rt az id�. M�g gyorsan le rohant a konyh�ba, �s k�sz�tett egy szendvicset, mivel az nap m�g nem evett semmit. B�r nem is k�v�nta, �s az idegess�gt� �sszesz�k�lt gyomra is nehezen vette be, de tudta, hogy musz�j ennie, k�l�nben m�g jobban legyeng�l. Miut�n befejezte az �tkez�st, elment f�rdeni. Mikor a zuhany alatt �llt, �szre vette, hogy mindk�t t�rd�n z�ldes-lil�s foltok jelentek meg. Els�re nem tudta mit�l vannak, de azt�n r�j�tt; mikor a Miniszt�riumba indult, leesett a l�pcs�n. Val�sz�n�leg annak a nyoma maradt rajta. Majd elment lefek�dni. M�r nem is v�gyott m�sra, csak arra, hogy min�l el�bb v�ge legyen ennek a napnak.
Egy magas, csukly�s f�rfi megy v�gig a hallon. Mikor ki �r, l�ptei egyenesen a l�pcs�h�z vezetnek. Ahogy v�gig megy a sz�les felj�r�n, minden portr� arc�n d�bbenetet hagy maga m�g�tt. Cornelia m�g halkan fel is sikolt. De a f�rfi nem t�r�dik vele. Az arc�t nem l�tni. H�ttal �ll. Fel�r az els� emeletre. El�sz�r a dolgoz�szob�ba megy. Magabiztos, l�tszatra m�r sokszor j�rt erre. Bel�p, �s egyenesen az �r�asztalhoz megy. Kih�zza a fi�kot, amiben a reg�ny van. Elolvassa a leg�jabb bejegyz�st. S�hajt egy m�lyet, majd �vatosan visszateszi a hely�re. Becsukja a fi�kot, majd ki megy a szob�b�l. �t a folyos�n, ism�t a l�pcs�h�z igyekszik. De a tetej�n megtorpan. Habozik. V�g�l megfordul, �s elindul a l�ny szob�ja fel�. Benyit. A l�ny b�k�sen alszik hatalmas �gy�ban. A f�rfi �vatosan elkezd k�zel�teni. A l�ny nem reag�l. Magabiztosabban indul el, de m�g mindig �gyelve arra, hogy l�ptei csendesek legyenek. Meg�ll a l�ny �gya mellett. Cs�ndben n�zi a l�nyt. Lassan felemeli a kez�t, �s a l�ny arc�hoz k�zel�t vele. M�t csak egy p�r centi v�lasztja el a f�rfi h�feh�r b�r�t a l�ny puha, �rz�keny b�r�t�l…Majd finoman meg�rinti…
Snaylin felriadt �lm�b�l. K�rben�zett a szob�ban, de senki sem volt ott rajta k�v�l… Pedig olyan �letszer� �lom volt… Mintha t�nyleg ott lett volna… De ki volt �? A f�rfi. Nem ismerte fel. R�n�zett az �ll��r�ra. M�g hajnal volt. Csak �t �ra. De nem tudott tov�bb aludni. Felkelt, de eg�sz nap m�st se tett, csak �lt a hallban, �s olvasta a r�gi lexikonokat. Nem keresett semmit, de apja k�nyvt�r�ban rengeteg �rdekes k�nyv volt, �s szerette b�v�teni a tud�s�t. Ami m�r-m�r vetekedett Hermione-�val.
Ez �gy ment h�napokon kereszt�l, m�g nem tavasz lett. Az id� kitisztult, �s a nap ver�f�nyesen ragyogott. �pp egy ilyen nap t�rt�nt az is, hogy Snay elment a h�ts�kerti kis szigetre, tov�bb �rni a reg�ny�t. Az id� kellemesen meleg volt, �s a sz�l is langyos volt. A kis erd� f�i k�zt a h�s �rny�kban kellemes volt az id�. Az el�z� napi es� illat�t lehetett m�g �rezni a leveg�ben, de pocsolya, vagy s�r nem maradt ut�na. A kis patak csobog�sa, �s a madarak csicserg�se voltak egyed�l a zaj forr�sai. Snay le�lt csal�dja s�rj�val szembe, egy sz�p kov�csoltvas padra, �s egy nagy k�teg pap�rt el�v�ve elkezdett �rni.
Imm�r kitavaszodott, de a fagy a l�ny sz�v�ben m�g mindig ott �lt. Nem tudta elfelejteni azt a f�rfit, b�r m�r h�napok teltek el tal�lkoz�suk �ta. Ak�rh�nyszor r�gondol mindig fullaszt� gy�l�let lesz �rr� rajta, de ez rendszerint �tcsap m�ly f�jdalomm�, ahogy esz�be jut a f�rfi egyetlen ut�dja. Ez �vben lesz hatodik esztendeje, hogy nem l�tta, csak k�peken, s �lmaiban. Hi�nyolja, de nem tud mit tenni. Sz�ve �r�kk� f�jni fog az ifj� ut�n, s �r�kk� �tkozza ostobas�g�t.
Itt elakadt. Nem tudta tov�bb �rni, mert ism�telten el�t�rtek �rzelmei, ez�rt ink�bb letette a penn�t, �s fel�llt a padr�l. A patak sz�l�re ment, s le�lt egy ki�ll� szikl�ra. Levette a cip�j�t, �s bele m�rtotta l�bfej�t a h�s v�zbe. Hossz�, fekete szokny�j�nak v�ge bele �rt a patakba, ez�rt feljebb hajtotta. Teste elgyeng�l�s�t, �s szervezete lass� �sszeoml�s�t jelezte, hogy a t�rd�n l�v� lila foltok m�g az�ta is l�tsz�dtak, hogy leesett a l�pcs�n, �s m�r egy gyeng�bb �t�sre is v�ral�fut�sos lett h�feh�r b�re. L�ba m�g mindig v�konyak voltak, �s egyre ink�bb fogytak. Snay is �rezte, m�r nem b�rja sok�ig. Sokszor megfordult a fej�ben, hogy elmegy a Szent Mung�ba, de minden egyes alkalommal elvetette ezt az �tletet. Nem akart m�sokra t�maszkodni, s nemess�ge miatt k�teless�g�gnek �rezte, hogy �ner�b�l gy�gyuljon fel. M�g akkor is, ha –�s ezzel tiszt�ban volt – ez nem teljes�lhet. Tal�n m�r a gy�gy�t�k se tudtak volna seg�teni rajta.
Elm�l�zva b�multa a h�mp�lyg� vizet. M�lyet szippantott a leveg�be, �s �rezte a p�rolg� es�t. Ez volt az az illat, ami tartotta benne a lelket. Valamire eml�keztette, de nem tudta pontosan mire is. Ahogy sz�radt fel az egyre meleged� talajr�l, �s k�vekr�l… Csod�s volt az az illat.
- Eml�keztet a roxforti t� partj�ra, nem?
Sz�lt egy hang a l�ny m�g�tt, aki erre �sszerezzent. A hang egy f�rfi� volt, m�ly volt, �s b�rsonyos. Snay gyorsan pattant fel a szikl�r�l, �s mik�zben megfordult, kitapogatta p�lc�j�t bl�za alatt.
Egy magas, ez�st sz�ke, hideg sz�rke szem�, s�padt arc�, er�s test� f�rfi �llt el�tte, fekete tal�rban. Els�re nem ismerte fel, de azt�n a l�gy szell� fel� f�jta az illat�t… De az nem lehet… vagy m�gis? Lehetetlen, hogy � ide j�tt. Nem, ez nem lehet �… De m�gis. Ott �llt szembe vele az a f�rfi, akit els� l�t�sra megszeretett, akire az �ta is f�j� sz�vvel gondolt. Ott �llt vele szembe… Draco Malfoy.
Id� k�zben a helyes fi�b�l, j� k�p� f�rfi �rett, de sejtet�s mosolya, �s kif�rk�szhetetlen tekintete m�g mindig ugyan az volt.
Snaylin k�zelebb l�pett hozz�.
- Te? Ezt nem hiszem el…
Eg�szen k�zel ment hozz�, m�g v�g�l m�r csak egy f�l l�p�s v�lasztotta el �ket. Draco hidegen, de mereven a l�ny szem�be n�zett. Mereven meg�rintette a l�ny arc�t.
- El se hiszed, mennyire hi�nyozt�l. – suttogta a l�ny
Draco m�g mindig merev volt. Snaylin m�lyen a szem�be n�zett. Pillant�suk egym�sba fon�d�sa megenyh�tette az ac�lhidegs�g� tekintet fesz�lts�g�t. A f�rfi kem�ny ujjai elernyedtek, s keze megsimogatta Snaylin sz�j�t. A l�ny �rz�sei csak �gy kavarogtak. Hirtelen ott �llt el�tte az a f�rfi, aki�rt a sz�ve hat �ve f�jt, �s �jra �rezte a boldogs�g apr� szikr�j�t. �rezte a rem�nyt. Draco bez�rta a k�zt�k l�v� r�st, majd �tkarolta a l�ny derek�t. Snaylin a f�rfi nyak�ba kulcsolta karjait, majd ajkuk finoman �ssze�rt. A r�g�ta el nem mondott, s meg nem osztott �rz�sek most egyszerre l�ngoltak fel mind k�t f�ln�l. Szenved�lyesen cs�kolt�k egym�st, mintha fel akarn�k falni a m�sikat.  Egym�s ir�nt �rzett, m�g mindig izz� szerelm�k hirtelen l�ngra kapott, s hevesebben �gett, mint valaha. A k�t fiatal lelk�ben �g� t�z, most ism�t egy l�ngon �gett, mint egykor a Roxfort gyeng�lked�j�n. Akkor �rezt�k ezt utolj�ra. Ezt a sz�ntiszta szerelmet, ezt, melyet m�g ennyi �v t�voll�t ut�n is ugyan olyan er�sen �reztek, mint az els� m�sodpercben. Draco a l�ny bl�za al� cs�sztatta kez�t, �s a l�ny selymes h�t�t simogatta, m�g Snay a fi� ez�st tincsei k�z� t�rt ujjaival. Nem akart�k elengedni egym�st, �s minden elvesztetett pillanatot egyszerre akartak p�tolni. Draco �rz�sei is fell�ngoltak. Hat �ven kereszt�l nem �rinthette meg szerelm�t. Ennyi �ven kereszt�l a Hal�lfal�k k�zt kereste a boldogs�got, de hi�ba. De most… v�gre meglelte, s nem akarta elengedni soha t�bb�. A k�nz� mag�ny v�gre eloszlott. S azt k�v�nta, hogy egym�s karjai k�zt �regedjenek meg. Hogy �gy �lj�k le tov�bbi �let�ket, t�vol a zajos, �s veszett vil�gt�l. De v�g�l m�gis � t�rte meg a kettej�k k�zt lezajl� m�mor�t� perceket.
- V�gre itt vagy. A karjaim k�z� z�rhatlak. De ez nem tarthat �r�kk�…
- Mi�rt? Mi�rt ne tarthatna? Maradj itt velem! K�rlek! Ne hagyj el soha t�bb�. – Snaylin k�nnyei kicsordultak, s Draco mellkas�hoz h�zta mag�t.
- K�rlek Snay, ne tedd ezt, e n�lk�l is �pp el�g neh�z…
A l�ny feltekintett Draco arc�ba, �s �r�mt�l csillog� szemmel k�rdezte:
- Hogy tal�lt�l r�m?
- �vek �ta figyellek, �s vigy�zok r�d. – n�zet le r� a f�rfi – Nem tudtam mindig itt lenni, de egy �vben egyszer mindig ell�togattam hozz�d. Kiv�ve id�n. Ebben az �vben ez m�r a harmadik alkalom.
- Harmadik? – k�rdezte d�bbenten a l�ny
- Igen. El�sz�r az�rt j�ttem el, mert megtudtam, hogy bem�sz a Miniszt�riumba, �s mivel tudtam, hogy aznap megy be Ap�m is – ezt a sz�t m�ly megvet�ssel mondta – jobbnak l�ttam, ha szemmel tartalak az odafel� vezet� �ton. Eml�kszel, egy fekete ballonkab�tos f�rfira az �llom�son?
- Te volt�l? El se hiszem… ott �llt�l t�lem alig sz�zm�ternyire, �s m�g csak fel se ismertelek…
- Ez volt a c�lom. Nem akartam, hogy felismerj. Azt�n – v�ltott gyorsan hangs�lyt – mikor tal�lkoztam Hermione-nal…
- Mikor tal�lkozt�l Hermione-nal? – fojtotta bel� a sz�t Snaylin.
- Miut�n benn j�rt�l a Miniszt�riumban. Az�ta is tartjuk a kapcsolatot bagolypost�n, �s �rta, hogy mennyire felzaklatott az Ap�mmal val� tal�lkoz�s. Ezt olvasva, elmentem hozz�, �s elmondta szem�lyesen is. �gy h�t, m�g aznap �jjel elj�ttem hozz�d. Ez volt a m�sodik alkalom.
- Elj�tt�l? De mikor? – k�rdezte ism�t zavart tekintettel a l�ny.
- �jjel. Megv�rtam, m�g lefekszel, �s elj�ttem hozz�d. K�rbe j�rtam a h�zat, megvizsg�lva minden pontj�t, hogy nem k�ld�tt e r�d ront�st, vagy �tkot Ap�m. Bementem hozz�d is. B�r tudtam, hogy nem lenne szabad. Mikor meg�rintettelek, felriadt�l, ez�rt dehoppn�ltam.
- Igen… eml�kszem… L�ttalak �lmomban. Tudtam, hogy val�s�g. – eml�kezett vissza Snaylin.
- �s most, �jra itt vagyok. – fejezte be v�g�l Draco.
- �s most mi�rt sz�l�tott�l meg? Mi�rt j�tt�l nappal, �s eddig mi�rt nem j�tt�l el? – �rasztotta el k�rd�seivel a l�ny.
- Mert vesz�lyben lenn�l. Ez�rt kell gyorsan visszamennem. – magyar�zta Draco.
- Vesz�lyben? Ugyan mi�rt? Itt biztons�gban vagyok. – tiltakozott a l�ny. M�r kiegyenesedett, �s �gy n�zte a n�la egy fejjel magasabb f�rfit.
- Itt igen, mert a Birtokot var�zslat v�di. Nem j�het be senki, akit te nem akarsz, hogy bej�jj�n, �s semmilyen �tok nem s�jthat, am�g itt vagy. De amint kil�psz…
- Akkor te, hogy j�tt�l be? �s… mi�rt kutattad �t a h�zat?
- Cseles… l�tom az agyad m�g mindig j�l fog, de nem el�gg� – mosolygott Draco – H�t, mint mondtam, senki nem j�het be, akit te nem akarsz, hogy bej�jj�n. De az �n esetemben ez nem �gy volt… - mosolygott ism�t.
- H�t… Igen.  – a l�ny arc�n r�zsasz�n foltok jelentek meg. – De mi�rt n�zted, meg a h�zat?
- Mert egy ilyen v�d� var�zslat csak az ismert �tkokra �rv�nyes. De van egy-kett�, amit Ap�m, �s van olyan is, amit �n, fejlesztett�nk ki.
- Nem vagy r� b�szke, ugye? – k�rdezte egy�tt �rz� tekintettel a l�ny.
- Nem… Egy�ltal�n nem. Sz�rny� c�lokra haszn�lja fel ezeket az �tkokat… De nincs mit tennem, musz�j mellette �llnom. – Draco les�t�tte tekintet�t, �s szem�ben szomor�s�g csillant.
- Nem musz�j. Maradj velem. – k�rlelte ism�t a l�ny. S er�sebben szor�totta.
- M�r mondtam, nem lehet. Vesz�lyben vagy, �s nem tudok v�d� �tkot a Malfoy-�tkokra… Ha ap�m megtudn�, hogy boldog vagy, r�ad�sul, hogy velem… Tudod, mikre lenne k�pes. – mondta lemond�an a f�rfi.
- De h�t, a fia vagy!
- Ugyan m�r, azt hiszed, ez jelent valamit neki? Soha se szeretett… �s nem is fog. � k�ptelen szeretni.
- �n is ezt gondoltam r�lad… de l�tod? �n is t�vedtem. – mondta b�ztat�an a l�ny.
- �s azt hiszed, hogy szeretett akkor is, amikor egy csapat aurornak aj�nlott fel a saj�t �let��rt cser�be? Vagy amikor Voldemort el� vitt, hogy r�m h�r�tsa a t�ved�s�t, �s azt mondta, minden az �n hib�m? � biztos, hogy nem szeret. �s nem is fog. Hidd el, �gy jobb, mind kett�nknek. Most, musz�j volt elj�nn�m hozz�d, mert m�r nem b�rtam tov�bb. De most mennem kell, �s soha t�bb� nem t�rek vissza. – mondta v�g�l, �s elengedte a l�nyt.
- Ne, Draco, k�rlek, maradj! K�rlek, ne tedd ezt! K�ny�rg�m neked Draco! – Snaylin a k�nnyeivel k�szk�d�tt. Az nem lehet… Nem hagyhatja el csak �gy! Maradnia kell. Egy�tt boldogok, �s megmenek�ln�nek m�g Lucius �tkait�l is. M�g v�g�l elfogj�k, �s onnant�l kezdve boldogan �lhetnek! Nem veheti el a boldogs�got t�le, csak �gy…
- Sajn�lom… - mondta Draco, majd egy l�p�st h�tr�lt a l�nyt�l – szia.
Elk�sz�nt, majd egy halk pukkan�s k�s�ret�ben elt�nt. Snaylin zokog�sban t�rt ki, �s t�rdre roskadt. Elment. Elment, �s t�bb� nem j�n vissza. Soha t�bb� nem l�tja, �s soha nem lesz boldog. Ism�t �rr� lett rajta a mag�ny, �s az elkeseredetts�g. Nem �rezte m�r azt a boldogs�got, amit addig �rzett, m�g Draco-val volt. Az egy pillanat alatt elillant. M�g mindig szerette annyira, mint mikor utolj�ra elv�ltak. Ugyan �gy �rezte mag�t, mit akkor. Ugyan olyan �resen, �s elhagyatottan. M�g legal�bb egy f�l�r�t zokogott a hideg f�v�n t�rdelve, majd mikor m�r bes�t�tedett, felkelt, �s visszament a Vill�ba. Egyesen az �gy�hoz ment, �s, �gy ahogy volt, - ruh�ban, cip�ben – bele vetette mag�t. Eg�sz �jjel a p�rn�j�ba zokogott. Egy h�tig ki se mozdult a szob�j�b�l. Ut�na is a dolgoz� szob�j�ig ment el. Tov�bb �rta pesszimista reg�ny�t, tele a f�jdalommal, amit �rzett. Az utols� hetekben viszont, m�r nem az�rt nem j�rt le az emeletr�l, mert nem volt kedve, ha nem volt ereje. Egy l�pcs�fokot se tudott volna megm�szni, annyira elgyeng�lt. Az �telt var�zslattal hordta fel a konyh�b�l. De ez se volt t�bb napi egy szendvicsn�l. Ny�r elej�re m�r a szob�j�t se tudta el hagyni. Az �telt is csak �gy tudta megenni, ha minden erej�t �sszeszedte. A reg�ny�t is az �gya melletti fi�kban tartotta.
Ideje nagy r�sz�t gondolkoz�ssal t�lt�tte el. Esz�be jutott, hogy a sz�rad� es� illata arra a roxforti �jszak�ra eml�keztette, mikor el�sz�r besz�lt hosszasan Draco-val. Mikor s�rva rohant ki a Nagyteremb�l, �s � ut�na j�tt. Mikor az eg�sz komolyan elkezd�d�tt. Lassan em�sztette mag�t a r�gm�lt eml�kein. Elj�tt a j�lius, �s egyben huszonharmadik sz�let�snapja is. Eg�sz nap zuhogott az es�.
Remek sz�let�snap. Egyed�l, elgyeng�lve, a hal�l sz�l�n.
Gondolta mag�ban. �s, ak�rmennyire neh�z is volt elfogadnia, mindenben teljesen igaza volt. Egyed�l volt. Gyeng�n �s… m�r csak napjai legfeljebb hetei voltak h�tra. Teste csont sov�ny volt. Ujjai penn�ja vastags�g�val vetekedtek, karj�n pedig a b�r�n k�v�l, t�nyleg semmi nem volt.
V�g�l �jszaka, mikor m�r majdnem aludt, hirtelen kiny�lt szob�ja ajtaja. A f�lhom�lyban nem l�tta pontosan ki az, de a sziluettj�r�l megismerte.
- Draco. H�t m�gis elj�tt�l?- a l�ny hangj�ban �r�m csend�lt.
- Persze. Sz�let�snapod van. Igaz aj�nd�kot nem hoztam, mert nem tudtam, mit szeretn�l, de… - mondta, mik�zben k�zelebb ment az �gyhoz, de hirtelen elhallgatott.
- Draco, az a legszebb aj�nd�k, hogy te itt vagy. Rem�ltem, hogy m�g megl�togatsz, annyira �r�l�k, hogy elj�tt�l, �s…
- Snaylin. – szak�totta f�lbe Draco. A l�ny a fi� agg�d� tekintet�t l�tva �rtetlen�l r�k�rdezett.
- Draco? Mi a baj?
- Snaylin… Most azonnal beviszlek a Szent Mung�ba.
- Hova? Ugyan, csak egy kicsit megh�ltem, hamarosan fel�p�l�k, ne agg�dj miattam! – mondta, b�r tudta j�l, semmi se igaz abb�l, amit mond.
- Ne akard ezt bemes�lni nekem. M�r a m�ltkor �szre kellett volna vennem… Gyere, seg�tek fel�lt�zni.
- Draco! T�nyleg, semmi bajom! – nem akarta ezeket a pillanatokat elrontani.
- N�zz magadra! Csont �s b�r vagy! P�r h�napja m�g er�s volt�l, �s nem volt�l ilyen gyenge. De most… - Gyere – k�rlek. –tette hozz� k�ny�r�gve, �s sose l�tott aggodalommal az arc�n.
- Figyelj Draco, t�nyleg lefogytam egy kicsit, de m�g mindig ugyan olyan er�s vagyok. – mondta m�r-m�r idegesen Snaylin.
- T�nyleg? Akkor gyere ide, k�rlek. – mondta kih�v�an a f�rfi, �s karjait egym�sba fonva meg�llt az �gysz�l�n�l.
- Rendben.
Snaylin fel�lt az �gy�ban. Kitette l�bait a takar� al�l – amit ahogy Draco megl�tott, egy f�jdalmas kifejez�s futott �t az arc�n – �s letette a f�ldre. Fel�llt, �s sz�tt�rta karjait.
- L�tod? Semmi bajom! – mondta, de m�r majdnem elesett.
- �n azt k�rtem gyere ide. – mondta makacsul a f�rfi.
Snaylin elindult, de a m�sodik l�p�sn�l l�bai felmondt�k a szolg�latot, �s �sszeesett volna, ha Draco nem terem ott egy ugr�ssal, �s fogja meg finoman.
- Err�l besz�lek. Nem vitatkozhatsz, ha kell, er�szakkal viszlek el. – mondta, �s egy huncut mosollyal az arc�n.
Snaylin nem ellenkezett. Tudta, hogy a f�rfi neki akar j�t, �s j�l esett neki a gondoskod�s. Draco felkapta a l�nyt, �s karjai k�zt elindult vele. A jelenet k�s�rtetiesen hasonl�tott arra, amikor Snay el�jult az erd� sz�l�n. Most �s �rezte, hogy Draco milyen izmos, �s az illata is er�sen �rz�d�tt. Az a megnyugtat� illat, amit im�dott �rezni. Most is a nyaka k�r� tekerte karjait, �s k�zelebb h�zta mag�t a f�rfi test�hez. Draco is hasonl�an �rzett. Ism�t pillek�nny�nek �rezte a l�nyt, �s ez estben t�nyleg az is volt. �rezte, ahogy a t�r�keny test hozz� simul az � izmos alkat�hoz, �s olyan finoman fogta, mint egy h�mes toj�st, vigy�zva r�, nehogy er�sen szor�tsa.
- Snay, hol tal�lok egy pul�vert? Nem akarom, hogy meg f�zz… Snay? – Draco hirtelen megtorpant. A l�ny nem volt eszm�let�n�l, �s �jultan fek�dt karjaiban – Na j�, ez �gy nem lesz j�.
Egy halk pukkan�ssal hoppan�lt a Szent Mung�ba.

…

- Eln�z�st, nem tudja, hol van Snaylin Gother?
- Hermione, v�gre itt vagy! – kapta fel a fej�t az ismer�s hangra Draco, aki az egyik k�rterem el�tt �llt.
- Draco, hogy van Snay? – rohant bar�tj�hoz a l�ny.
Draco nem felelt. Csak szomor�an lehajtotta a fej�t.
- �, Draco, ne agg�dj, fel fog �p�lni! – mondta b�ztat�an a l�ny, �s �t�lelte Draco-t.
- Hermione, m�r t�z �ra! Hat �ra �ta nem �bredt fel… Te j� �g, ha b�rmi baja esik… - mondta, �s m�r nem b�rta tov�bb. A l�ny v�ll�ra hajtotta fej�t �s k�nnyekben t�rt ki.
- Nyugodj meg, m�g semmi se biztos, v�rjuk meg a gy�gy�t�t! – mondta vigasztal�an a l�ny, �s megfogta a f�rfi fej�t.
- Hermione, annyira j�, hogy itt vagy… Megint. K�sz�n�m. – mondta, �s h�t�t a falnak vetette.
- Ugyan m�r, melletted a helyem. – mosolygott a l�ny, majd megfordult – megyek, megkeresem a gy�gy�t�t, mindj�rt…
- Itt vagyok Miss. Granger. A nevem Boris Lustein. �n�k Miss. Gother hozz� tartoz�i?
- Igen, �n vagyok a v�leg�nye. – mondta Hermione-t megel�zve Draco.
- Oh. Mr. Malfoy, �szinte leszek �nnel. Csoda, hogy m�g �letben van. A legutols� pillanatban hozta be. - M�r eszm�let�n�l van, de nagyon le van gyeng�lve.
- Mennyi ideje van m�g? – k�rdezte l�nyegre t�r�en Draco.
- Legfeljebb holnap reggelig. – mondta egy�tt �rz�en a gy�gy�t�.
- Oh, ne… - mondta Draco, majd arc�t a tenyer�be temette.
- Nekem most vissza kell mennem hozz�. Mr. Malfoy. Sajn�lom…
Draco h�ta lassan lecs�szott a falon, �s beh�zott l�bbakkal �lt a f�ld�n, feje a k�t t�rde k�zt, �s karjai a fej�n. R�zk�dott a zokog�st�l.
- Draco, tudom, hogy neh�z, de szedd �ssze magad, k�rlek! Most sz�ks�ge van r�d! Vidd haza, �s legy�l vele a h�tra l�v� idej�ben! Tedd boldogg� az utols� �r�iban… - mondta Hermione, �s leguggolt mell�.
- Igazad van… Bemegyek hozz�. – felemelte fej�t. Szemei v�r�sek voltak a s�r�st�l, de nem sz�gyellte.
M�r a k�rterem ajtaj�n�l volt, mikor visszafordult Hermione-hoz.
- K�rlek, keress egy papot.
- Rendben – Hermione k�rdez�s n�lk�l elrohant.
Draco benyitott. Snaylin ott fek�dt az egyik �gyon, szemei r�snyire nyitva.
- Draco. – sz�lt halkan, szinte h�r�gve – de j�, hogy itt vagy. K�rlek, vigy�l haza.
- Haza viszlek. De m�g egy kicsit v�rnod kell.
- Mi�rt? – k�rdezte zavartan a l�ny.
- V�rj… mindj�rt megtudod – mondta titokzatos mosollyal a fi�.
Ekkor Hermione l�pett be az ajt�n, nyom�ban egy fekete tal�ros, k�pc�s f�rfival.
- K�sz�n�m Hermione. Tiszteletes, maga h�zas�that is, nem?
- De igen, �rfi. – felelte b�ztat� mosollyal a pap.
- H�t akkor… - Snaylin fel� fordult, s let�rdelt – Snaylin Gother, hozz�m j�ssz feles�g�l?
Snaylin arc�n a zavarodotts�got a d�bbenet, �s a meglepet�s kifejez�se v�ltotta fel.
- �r isten, Draco… Igen, persze, hogy hozz�d megyek! – v�laszolta k�nnybe l�badt szemekkel.
- Hermione, leszel a tanunk? – Draco fel�llt, �s megfogta Snaylin kez�t.
- Persze. – felelte Hermione meghat�dva.
- Tiszteletes, hozz� kezdhetn�nk itt, �s most? – k�rdezte Draco.
- Persze. Nos, tisztelt egybe gy�ltek! Az�rt j�tt�nk ma el, hogy eme k�t fiatalt �r�kre egym�shoz k�sse �let�t. Snaylin Gother, hozz� m�sz Draco Malfoy-hoz? Tisztelni fogod �t, �s t�mogatni eg�szs�gben, betegs�gben, j�ban, rosszban, m�g a hal�l el nem v�laszt?
- Igen. – Snaylin k�nnyei patakokban folytak v�gig arc�n. V�gre elj�tt a nap, amit m�r oly r�g v�rt…
- Draco Malfoy, eleszed-e hitves feles�ged�l Snaylin Gtoher-t…
- M�g a hal�l el nem v�laszt? – fejezte be Draco a pap helyett, mivel az id� szor�tott – Igen.
- Akkor h�t, legyetek boldogok egy�tt! Cs�kolj�tok meg egym�st! – fejezte be a pap.
Draco �s Snay megcs�kolt�k egym�st, �s Draco ism�t felkapta Snaylint.
- Indulnunk kell. K�sz�n�m Aty�m. Hermione, m�g tal�lkozunk!
-Rendben… sziasztok! – k�sz�nt el Hermione, �s megfogta Snay kez�t.
Draco ki ment a k�rteremb�l, �s ifj� feles�g�re n�zett.
- Nos, Dr�g�m. Mehet�nk?
- Igen… - mondta a boldogs�gt�l k�bultan a l�ny.

…

Mikor vissza�rtek (pontosabban hoppan�ltak) a Gother Vill�ba, Draco az �gy�ba vitte Snaylint, �s �vatosan lefektette.
- Mihez lenne kedved? – k�rdezte
- H�t… most legsz�vesebben �rn�k egy p�r sort. Am�g v�gzek, k�sz�ten�l nekem egy te�t?
- Persze! – mondta Draco, �s megcs�kolta hitves�t.
Lement a konyh�ba, de Cornelia k�p�n�l meg�llt.
- Vigy�zni fogok r�. Ne agg�dj… - mondta halkan a k�pnek. Cornelia erre biccentett egyet, �s halv�nyan mosolygott egyet.
Mikor a fi� visszat�rt a te�val, Snay pont akkor tette el a pap�rjait.
- K�sz�n�m. – mondta, mik�zben elvette a g�z�lg� italt. – Draco. El�llt m�r az es�?
A f�rfi az ablakhoz l�pett.
- M�r el�llt.
- Lemehetn�nk a kis patakhoz? Hogy utolj�ra �rezhessem a ny�ri es� illat�t.
- Ne besz�lj butas�got! Persze, hogy lemegy�nk, de m�g rengetegszer �rezheted az illat�t.
Snaylin tudta, hogy f�rje hazudik, de nem akart most ezen vitatkozni.
- Akkor indulunk?
Draco felemelte, �s a szekr�nyhez vitte. Ki vett egy k�t�tt, pamut garb�t, �s �vatosan r�seg�tette a l�nyra. Ezut�n levitte a patakhoz. Le�lt a padra, �s mivel az hideg volt, az �l�be �ltette Snay-t. A l�ny karjait a fi� nyak�ba tette, �s a szem�be n�zett.
- Eml�kszel m�g? Ez az illat. Mint amikor Roxfortban a t�n�l besz�lgett�nk…
- Persze, hogy eml�kszem… soha nem felejtem el…
- Tudod, mire j�ttem r�? M�r nem l�tom az ap�dat, ha r�d n�zek… - mondta Snaylin egy kis id�vel k�s�bb.
Draco egy mosollyal reag�lta le a helyzetet. M�sok kiugrott volna a b�r�b�l �r�m�ben, de mivel tudta, ez m�r nem sz�m�t, nem dobta fel a t�ny… Nem sz�ltak t�bbet egym�shoz. A l�ny m�lyeket szippantott a leveg�be, Draco pedig a l�ny sz�p arc�t n�zte. Ifj� feles�ge ugyan gy�nge volt, s�padt, �s a szemei alatt s�t�t karik�k jelezt�k betegs�g�t, de a fi� �gy gondolta, enn�l szebbnek m�g nem l�tta a l�nyt. Snaylin �ssz�bb h�zta mag�t, egy enyh�bb h�v�s fuvallatn�l. Draco gyorsan levette tal�rj�t, �s a l�ny k�r� csavarta.
- Draco. Mi lesz ezut�n?
- Boldogan �l�nk a Gother Vill�ban, �s id�vel gyerekeink lesznek. Ap�mat elfogj�k, �s az Azkabanban egy dementor megcs�kolja. Any�mat �thozzuk a Malfoy K�ri�b�l, �s a m�sodik emeleten adunk neki egy szob�t. A gyerekeink, Tom �s Natasha, felcseperednek, �s elmennek majd a Roxfortba. �k Griffend�lesek lesznek. Vagy kitudja. Tal�n Mardek�rosok. �n ott hagyom a hal�lfal�kat, �s elmegyek aurornak. �j �rtelmet adok a Malfoy n�vnek, �s a gyerekeinknek m�r nem kell sz�gyellni�k a nev�ket. Mikor elmennek dolgozni, �s elk�lt�znek, �s mi m�r �regek lesz�nk �s r�ncosak – itt nevetett egyet – majd egy dohszag� szob�ban t�ltj�k el h�tral�v� napjainkat.
- Tom �s Natasha? Ezt meg mikor tal�ltad ki? – k�rdezte nevetve Snaylin.
- H�t, ezt k�pzeltem el minden �jjel, mikor nem volt�l velem. Vagyis minden �jjel…
- Te �gy tervezgetted a j�v�nket? – n�zett r� Snay.
- H�t… V�g�l is igen. – mosolygott Draco.
Snay maga el� n�zett.
- Lesz valamilyen �llatunk?
- Igen. Mondjuk egy… kis cica? Aki majd ott dorombol az �ledben, mik�zben a kandall� el�tt k�t�geted a zoknikat.
- Egy kis cica? �s amikor haza j�ssz, majd oda adom neked a sz�p k�t�tt zoknit, tele macska sz�rrel? – nevetett Snaylin
- Pontosan. – mosolygott vissza Draco.
Mind ketten tudt�k, hogy soha nem fognak kis cic�t tartani, �s hogy gyerek�k se lesz. Nem fognak egy�tt meg�regedni egy dohszag� szob�ban. De j� volt elk�pzelni. J� volt �lmokat sz�v�getni, m�g akkor is, ha tudt�k, ez sose fog beteljes�lni. De most nem erre gondoltak. Elk�pzelt�k a gy�ny�r� j�v�t, �s egym�s karjaiban �lvezt�k a p�rolg� ny�ri es� illat�t. Snaylin k�zelebb b�jt Draco-hoz. A f�rfi �tkarolta. A l�ny fel� ford�totta arc�t, �s megcs�kolta. A fi� viszonozta, majd mag�hoz �lelte. Hajnalodott. Megn�zt�k a napfelkelt�t. Majd Snaylin �jra a fi�ra n�zett.
- Kiadatod a reg�nyem?
- Szeretn�d, hogy kiadassam?
- Igen. Szeretn�m, ha tudn�k az emberek, hogy a rem�ny hal meg utolj�ra, �s hogy minden j�ra fordulhat.
- Rendben. – felelte. Majd megsimogatta a l�ny arc�t.
- Szeretlek. – mondta a l�ny, s mosolygott.
- �n is szeretlek. Nagyon szeretlek. – felelte Draco, �s � is elmosolyodott.
De mikor a l�ny visszahajtotta fej�t a v�ll�ra egy k�nnycsepp futott v�gig a fi� arc�n.
- Nagyon szeretlek… - suttogta ism�t.
�rezte a l�ny l�legzetv�tel�t. Ahogy emelkedett a mellkasa, majd les�llyedt. �rezte a saj�t b�r�n, ahogy l�ktet v�n�iban a v�r. A l�legzete egyre lassult. M�g v�g�l meg�llt. A fi� mag�hoz �lelte, �s lassan felemelte. Felkelt �l�ben a l�nnyal, �s k�nnyek folytak le arc�n egyenesen a l�ny arc�ra. Egy p�r percig m�g n�zte sz�p arc�t, azt�n egy utols� cs�kot lehelt ajk�ra.
Hetekkel k�s�bb fellapozta a l�ny reg�ny�nek utols� oldal�t.

S v�gre boldog vagyok. Egy�tt vagyok a f�rfival, akit a sz�vem �h�tott, mi�ta megl�ttam. Egy�tt lesz�nk m�r �r�kk�, �s nem engedj�k el egym�st. Tudom, ez az utols� bejegyz�sem, de boldog vagyok. Boldogan hagyom itt e vil�got. S mi�rt mondom, hogy egy�tt lesz�nk �r�kk�? Mert sz�vem �r�kk� az �v�, �s mindig szeretni fogom. � is szeretni fog. Tudom. �rzem. Ma �jjel hazudtam a papnak… „M�g a hal�l el nem v�laszt…” nem, a hal�l sem v�laszthat el. �vek m�lva ism�t egy�tt lesz�nk. �s szerelm�nk m�g akkor is �lni fog… Tudom, �rzem…