Ny�ri z�por

A Roxfortban v�gezve, Hermione, Harry-vel, �s Ronnal egy�tt a Miniszt�riumba ment dolgozni. Draco-r�l nem tudott senki semmit… B�r rebesgettek valamit arr�l, hogy n�ha-n�ha m�g tal�lkozik Hermione-nal, de ezen k�v�l teljesen elt�nt.
Snaylin miut�n levizsg�zott, megp�ly�zott egy �js�g�r�i �ll�st a Reggeli Pr�f�t�ban, de k�relm�t elutas�tott�k. Mikor k�zhez kapta a levelet, r�j�tt, hogy � soha se fog tudni, �rv�nyes�lni a var�zsvil�gban. Minden Lucius Malfoy befoly�sa alatt �llt. �s ez cseppet se volt titkolt…

Tisztelt Miss. Gother!

�szinte sajn�latunkra, nem tudunk t�bb riportert alkalmazni, am�g a jelenlegi �llapotok, �s vezet�s�gek uralkodnak.

Ha �resed�s lesz, �rtes�teni fogjuk!

�dv�zlettel:

Reggeli Pr�f�ta igazgat�s�ga

Snay eleinte elhitte az indokl�st, de amint megl�tta az �js�g vezet� szerkeszt�j�nek al��r�s�t, r�j�tt, sz� sincs ilyesmir�l…

Lucius Malfoy
Lucius Malfoy, f�szerkeszt�

- Tudhattam volna… - s�hajtotta lemond�an Snaylin, majd a levelet �sszegy�rte, �s az asztal�ra dobta.
A dolgoz�asztala ki se l�tszott a rengeteg pergamen, �s tint�s �veg al�l. Szemmel l�that�an itt t�lt�tte napjainak jelent�s r�sz�t.
A telepakolt asztal el�tt l�v� k�nyelmes sz�kben egy hossz� sz�ke haj�, beteges alkat� l�ny �lt. Pontosabban, b�r sov�ny teste volt, az alakj�n m�gis l�tszottak n�ies von�sai. A v�kony, gy�nge l�nyb�l id� k�zben gy�ny�r� n� lett. De a t�r�kenys�g m�g mindig le�rt r�la.
Az asztalra k�ny�k�lve, arc�t gondterhelten tenyer�be temette. R�g�ta pr�b�lkozik �ll�st tal�lni, de mindenhonnan csak a visszautas�t�st, az �tl�tsz� magyar�zatokat kapta. Tiszt�ba volt vele, mi�ta Lucius Malfoy tudt�ra jutott, hogy m�g �l, senki se meri �t alkalmazni. Mindenki retteg a tudatt�l, hogy az �reg Malfoy egy r�gi ellens�g�nek ut�dj�t foglalkoztassa. �s ezzel Malfoy, �s Snaylin is tiszt�ba volt. A l�ny �vek �ta egyed�l �lt, a csal�dja vill�j�ban. Soha se hagyta el ezt a helyet, csak ha �ll�s interj�ra ment. De t�bb mint f�l �ve, m�g csak oda se j�rt. R�j�tt, el�g, ha levelet k�ld, �gy se fog senki �ll�st adni neki.
F�radtan h�trad�lt a sz�k�ben, �s maga el� b�mulva gondolkozott. Majd el�re hajolt, �s ki vett egy j�kora k�teg pergament a fi�kj�b�l. Majd f�lretolva a piszkozatokat, letette az asztalra, �s elkezdett �rni.
A l�ny ism�t k�zhez kapott egy levelet. Ism�t elutas�tott�k. �gy �rezte, sz�m�ra m�r nincs hely ebben a vil�gban. A f�jdalom bel�l �gette, �s az eddig �rzett �ress�g tov�bb n�tt. M�r nem tudta, ki is � val�j�ban. Egy arisztokrata csal�d lesz�rmazottja, vagy egy megvetett korcs… �s tudta, valahol, messze, egy ember �r�l nyomor�nak. �s �lvezi, hogy t�nkre tette �let�t. Elvette a csal�dj�t, t�nkre tette a m�ltj�t, a jelenj�t, �s val�sz�n�leg a j�v�j�t, az �lmait is �ssze akarja t�rni… de ami a legjobban f�jt a l�nynak, hogy ez az ember, t�nkre tette egy m�sik ember �let�t is… egy ember�t, aki mindenkin�l fontosabb volt neki… akihez m�g mindig gy�ng�dsz�lak f�zik a l�nyt… �let�nek legfontosabb szem�ly�t… a szerelm�t.
Ez a k�ny�rtelen sz�rnyeteg k�pes a saj�t fi�nak is �rtani, csak hogy el�rje c�lj�t… �s ez volt az, ami igaz�n f�jt a l�nynak. Nem az, hogy vele mit tett… hogy t�nkre tette �let�t… hanem az, hogy szerelm�t�l is elvette �let�t, �s ir�ny�t�sa al� vette. Ez�rt nem lehet soha t�bb� egy�tt vele, ez�rt kell most egyed�l �lnie a hideg szob�ban, �s a mag�ny k�nz� f�jdalm�val megosztania lelk�t…
A penna meg�llt kez�ben. Eg�sz test�ben remegni kezdett, majd egy k�nnycsepp mosta el az �r�st. El�t�rtek legm�lyebb �rzelmei. Az �r�s volt az, amivel ki tudta �nteni lelk�t, �s enyh�thetett f�jdalm�n. Letette penn�j�t, �s �jra fi�kja m�ly�re s�llyesztette �r�s�t. Felkelt sz�k�b�l, �s kiment dolgoz�szob�j�b�l. Elindult lefel� a l�pcs�n. A falat v�gig festm�nyek fedt�k. A k�pek tekintet�kkel k�vett�k az el�tt�k elhalad� l�nyt. Minden arc szomor�an n�zett ut�na, �s egy kontyos, kedves tekintet�, nemes von�s� h�lgy m�g egy k�nnycseppet is megeresztett, ahogy megl�tta l�ny�t. A l�ny nem t�r�d�tt a reakci�kkal. Egy k�pn�l �llt csak meg. Egy gy�ny�r�, v�r�s haj�, l�ny k�pe el�tt. A l�ny h�szas �vei elej�n j�rhatott. Snay lassan felemelte v�kony ujjait, �s megsimogatta a v�sznat, s k�nnyei ism�t kifakadtak. A k�p-l�ny is �gy tett, majd � is s�r�sban t�rt ki.
- Ne s�rj, Snaly! Minden rendbe j�n!
- Semmi se j�n rendbe…- suttogta k�nnyeivel k�szk�dve a l�ny, majd elment.
Megt�r�lte nedves arc�t, majd bement a konyh�ba. Hideg volt. A kandall�hoz l�pett, �s begy�jtotta. Karjait keresztbe t�ve pr�b�lta meleg�teni mag�t. Az eb�dl�asztalhoz l�pett, s az egyik sz�kr�l felemelt egy fekete garb�t. Bele b�jt, �s a t�zhelyhez l�pett. Feltett egy kanna vizet forrni, majd le�lt egy sz�kre, �s v�rta, hogy k�sz legyen. Kin�zett az ablakon. M�g csak 5 �ra volt, de m�r s�t�tedett. Ezt szerette a t�lben; hamar s�t�tedett… Nem szerette a napf�nyt. Mindig arra eml�keztette, hogy milyen boldogan piknikezhetne, vagy �lvezhetn� csal�dj�val a ny�r meleg szell�it. Egy�tt szerelm�vel… Arra gondolt, vajon mit csin�lhat most a fi�. Biztosra vette, hogy valami s�t�t terv r�szeit �tli ki, esetleg �pp most t�rnek vil�guralomra. Az is lehet, hogy m�r r�g �k vannak a vezet� poz�ci�kon, de az is elk�pzelhet�, hogy az Azkabanban van, �s v�rja hal�los �t�let�t. M�r r�g nem figyelte a Reggeli Pr�f�t�t. Nem �rdekelte, mi folyik a k�lvil�gban. �pp el�g neh�z volt saj�t gondjait elviselni, nem kellett, hogy m�g a vil�g s�t�toldalra �ll�s�val is trakt�lja mag�t. Gondolataib�l a te�skanna f�ty�l�se z�kkentette ki.
Felkelt, �s egy b�gr�be teaf�vet tett. A kann�b�l forr� vizet �nt�tt r�, majd elindult a konyh�b�l. M�r �pp indult volna az emeletre, amikor egy halk reccsen�sre lett figyelmes a hall fel�l. Visszafordult, �s a terembe �rve, el�h�zta p�lc�j�t. Egy suhint�ssal meggy�jtotta a csill�r gyerty�it, majd a hirtelen f�ny miatt egy pillanatra hunyor�tania kellett. De amint alkalmazkodott a f�nyhez, k�r�ln�zett, �s megnyugodva tette el p�lc�j�t.
�ld�z�si m�nia… - gondolta bossz�san mag�ba, majd eloltotta a gyerty�kat.
Visszaindult, de saj�t maga megnyugtat�s�ra az�rt ellen�rizte a bej�rati kaput. Z�rva volt. Elindult a l�pcs�n felfel�, de amikor dolgoz�szob�ja ajtaja el� �rt, r�j�tt, m�r nincs ereje tov�bb �rni. T�ls�gosan f�radt volt. Megfordult, �s a folyos� m�sik v�g�n l�v� szob�ja fel� ment. Mikor bement arc�t megcsapta a jeges fuvallat. Gyorsan ablak�hoz l�pett, �s bez�rta. A kandall� m�r csak par�zslott… Felhev�tette, �s f�t rakott r�. �rezte, hogy lassan fog felmelegedni a szoba, ez�rt egy var�zslattal seg�tett az �ledez� t�z�n, �s egyb�l melegebb lett a szob�ban. A helys�gen l�tszott, hogy r�gebben itt �let volt. Az ajt�val szemben volt egy kisasztal, amin egy nagyt�k�r t�lt�tte be a h�tlap szerep�t. Az asztalk�n egy f�s� volt. V�r�s hajsz�lakkal… Snaylin letette az addigra m�r langyoss� h�lt te�j�t az �jjeliszekr�ny�re, majd egy hatalmas ruh�sszekr�nyhez l�pett, kinyitotta jobb sz�rny�t, �s kivett egy sz�p selyem h�l�inget. A nagy baldachinos �gy mell� �rve, �tvette a h�l�inget, ami t�k�letesen simult, csontos, �mde n�ies alakj�ra. Visszament a szekr�nyhez, kinyitotta balsz�rny�t is, aminek belsej�n egy nagyt�k�r volt. Elkezdett pakolni a szekr�nyb�l. Kivett egy meleg pamut zoknit, �s egy szint�n pamut garb�t. Ezeket letette az �gy v�g�be, majd visszament, hogy bez�rja a szekr�nyt, de mikor megl�tta t�k�rk�p�t, lemerevedett. L�ba v�kony volt, �s h�feh�r. Olyan v�kony, hogy m�r-m�r csak egy csont. Bord�i t�k�letesen l�tsz�dtak a feszes h�l�ing alatt. Karjai is v�konyak voltak. Az eg�sz l�ny csont, �s b�r volt. Arca beesett.
- Undor�t�…
Mondta undorral az arc�n, �s becsapta az ajt�t. Visszament �gy�hoz, �s felh�zta a pamut zoknit. Beb�jt a meleg�gyba, de az �jjeli l�mp�t m�g nem kapcsolta le. Oda hajolt az �jjeli szekr�nyhez, �s levette te�j�t. Mik�zben azt kortyolgatta, belet�rt a fi�kba, �s kivett egy kis k�nyvet… a napl�j�t.

Kedves Napl�m!

Ism�t eltelt egy nap. Ism�t kaptam egy elutas�t� levelet. Itt m�r nem lesz es�lyem. Tal�n nincs is �rtelme tov�bb csin�lni. Egyre gyeng�bb, �s sov�nyabb vagyok. A t�k�rbe n�zek, �s gy�l�l�m amit l�tok. Egy emberi roncs. Hi�nyzik… minden nap �tkozom magam, az�rt amit �vekkel ezel�tt tettem… Ha akkor nem hagyom ott, most nem n�zn�k ki �gy, �s boldog lenn�k… De m�r nincs mit tenni… Egyszer csak v�ge lesz… Valamikor.
A n�v�rem ma is eszembe jutott, �s az, hogy � is ugyan�gy �rzett… Tal�n ez�rt kellett meghalnia… de imm�r mindegy. Egyik�nk se tudott �rv�nyes�lni, �s � m�r nem is tud soha t�bb�… �s �n se… Holnap el kell mennem a Miniszt�riumba. Semmi er�m nincs hozz�, de musz�j… Rem�lem reggelre minden, megv�ltozik… hi� �br�ndok…
Rem�nnyel:
Snaylin

Miut�n befejezte az �r�st, letette penn�j�t, �s m�r �pp berakta z�rni a fi�kot, amikor megl�tott valamit, amit�l kicsordult a k�nnye. Eltette napl�j�t, �s el�h�zta k�nnyei el�csalogat�j�t.
- Istenem… h�t ez m�g itt van?
Egy f�nyk�pet tartott a kez�ben. Egy magas, izmos, j�k�p�, sz�ke haj�, sz�rke szem� �s hideg tekintet� fi� volt rajta. Egy �p�let el�tt �llt. Egy hatalmas kertben. Arc�n g�nyos mosollyal… A fi�, aki�rt a l�ny sz�ve nap, mint nap megdobbant, aki miatt �rdemes volt �lni… Draco Malfoy. A l�ny remeg� ujjaival megsimogatta a k�p s�padt arc�t. Nem b�rta tov�bb… �gy �rezte mellkasa, azonnal sz�tszakad, ha nem engedi ki k�nnyeit. �rezte lelk�ben az �rt, amit a fi� hi�nya keltett… Ennyi �vvel k�s�bb is m�g mindig ugyan annyira l�zba j�tt, ha l�tta ezt a k�pet… Eml�kei csak �gy �radtak. Mikor el�sz�r l�tta…
Bel�pett a Roxfort kapuin, �s �gy �rezte, itt se fogja megtal�lni a hely�t. Egy magas, szigor� kontyba fogott haj�, szem�veges n� j�tt el�. Elk�sz�nt gy�mj�t�l, akit gy�l�lt, �s bement a Nagyterembe. Nem vette le csukly�j�t, �gy ment a tan�ri asztalig. �rezte, hogy minden tekintet �t k�veti, de nem �rdekelte. Mikor oda �rt, feln�zett, �s k�sz�nt Dumbledore-nak. � bejelentette �rkez�s�t, majd a n� beosztotta a Mardek�rba. R�gt�n felismerte az asztalt, mert egy hatalmas c�mer hirdette. Oda ment, s le�lt. Mindenki �t n�zte, de nem tekintett fel. Viszont mikor m�r minden gyerek az el�tte l�v� �tellel volt elfoglalva, k�r�ln�zett. �s megl�tta �t… ott �lt, �s tekintet�k pont tal�lkozott. Egyb�l felismerte n�v�re k�pei alapj�n, �s meg�llap�totta, hogy �letben sokkal helyesebb a fi�. A fi� szem�ben gyeng�ds�get l�tott. Azt�n az �tel fel� fordult, �s elkezdett enni. Ekkor villant be neki, hogy ki is �… Lucius Malfoy fia. Mikor r�n�zett, m�r nem azt a helyes fi�t l�tta, hanem alattomos, kegyetlen apj�t. Nem tudott szeretettel n�zni r� ezut�n. A fi� �jra r�n�zett, �s hirtelen ijeds�g �lt ki arc�ra. Pontosabban az �rtetlens�ggel vegyes r�m�let. A l�ny gondolatai m�r nem a fi�n j�rtak, hanem az apj�n… a kegyetlen gyilkoson.
Ez az eml�k f�jt neki, de nem ez volt legrosszabb eml�ke… Majd m�g egy eml�k…
�pp vacsor�ztak, mikor Pansy Parkinson bel�k�t�tt: „Na, nem csoda hogy egy ilyen korcsot �tk�ldtek a Roxfortba… El�tte nem bentlak�sosban tanult. Biztos nem kellett m�r a sz�leinek.” Ez a mondat annyira f�jt neki, hogy nem b�rta az akkori nyom�st, �s ott hagyva vacsor�j�t kirohant a t�parthoz. Szerencs�re akkor v�gzett mindenki, ez�rt nem volt felt�n�, hogy ott hagyja a termet. Mikor ki�rt a csarnokba, v�letlen�l megl�k�tt egy sz�p, k�cos barnahaj� l�nyt. Bocs�natot k�rni se volt ideje… De erre csak k�s�bb j�tt r�. Ki ment a t�partra, �s el�vette t�sk�j�b�l a csal�di portr�j�t. Ahogy n�zegette, �rezte, csal�dja elveszt�s�vel, mindent elvesztett… Ekkor a szell� fel� sodort egy ismer�s illatot. Nem ismerte fel els�re, de mikor az illathoz tartoz� hang megsz�lalt, m�r tudta ki �ll m�g�tte. „Mi a baj?” k�rdezte a fi�. A l�ny hirtelen fordult h�tra. Nem akart kedves lenni vele, maga se tudta mi�rt. „H�t te? Nem Parkinsonnal k�ne l�gnod? Vagy a h�remed t�rsas�g�ban?” a fi�n l�tszott, hogy b�ntja a felt�telez�s, de kedves maradt. Elmondta, hogy Snaylin miatt j�tt ki, �s, hogy �rdekli, mi a baja. A l�ny undokul v�laszolt neki. Erre a fi� csak annyit mondott: „Igen, miattad j�ttem ide. K�pzeld m�g �n is k�pes, vagyok emberi �rzelmekre.” A l�nyt meglepte a fi� kedvess�ge. Lehet, hogy m�gse olyan, mint az apja? A l�ny elmondta, hogy akkor ebben k�l�nb�zik apj�t�l. A fi� megk�rdezte, mi a baja az apj�val, de nem v�laszolt neki. A fi�t ez is b�ntotta. Snay megpr�b�lta eltenni a k�pet de a fi� �szre vette, �s r�k�rdezett: „�k a csal�dod?” majd leguggolt a l�ny m�g�. A l�ny tark�j�n �rezte a fi� l�legzet�t, �s ez csiklandoz� �rz�ssel j�rt. De nem tudott nevetni. „Igen” v�laszolta r�viden a l�ny. Egy ideig n�zt�k a k�pet, majd a fi� megsz�lalt „Gyere, vissza k�ne j�nn�d a klubhelys�gbe, mindj�rt bes�t�tedik.”, „Menj csak el�re, mindj�rt megyek �n is” v�laszolt a l�ny, �s m�g n�zte a k�pet. A fi� fel�llt, �s onnan sz�lt a l�nynak: „A kapuban megv�rlak” hangj�ban gyeng�d egy�tt �rz�s hallatszott. A l�ny teljesen �ssze volt zavarodva. Valami�rt nem tudta ut�lni a fi�t… de h�t, � annak az embernek az ut�dja, aki t�nkre tette �let�t! �s m�gis… �rzelmei annyira kavarogtak, hogy els�rta mag�t. Nem b�rta tov�bb. T�l sok megr�zk�dtat�s �rte �t az elm�lt id�ben… nem b�rta. Elt�r�lte k�nnyeit, �s fel�llt. Mikor megfordult, l�tta, hogy Draco az �szaki-torony fel� n�z. K�vette tekintet�t, �s megl�tta Hermione Granger-t. � volt az a l�ny, akit fell�k�tt a csarnokban. Azon vette mag�t, hogy kibukik bel�le egy k�rd�s: „� a bar�tn�d?” A fi� hirtelen kapta el a fej�t. „Ki? Granger? Dehogy…” Snay csod�lkozott… „Pedig sz�p… Na nem, j�ssz?”
Ez az eml�k boldogs�ggal t�lt�tte el… Az els� alkalom, amikor besz�lgettek… �s felmer�lt a k�rd�s a l�nyban… lehet, hogy � m�s? Halv�nyan elmosolyodott… Mert ezut�n tal�lta meg Draco a n�la l�v� k�pet. Ugyan azt, amit most fogott… A legszebb eml�ke ekkor t�rt el�…
�pp az erd� mellett volt legend�sl�nyek-gondoz�sa �r�juk. A tiszt�s sz�l�n �llt, �s Hagrid-ra v�rt. Ekkor nyer�t�sre lett figyelmes… Fej�t az erd� fel� ford�totta… �s megl�tta k�njaira eml�keztet� l�nyeket. A thesztr�lokat… Esz�be jutott, mi�rt csak � l�tja, �s el�t�rtek r�mes eml�kei… Mik�zben megy haza… az ajt� nyitva van. Bel�p. Sz�l�tja csal�dj�t, de v�laszt nem kap. A hallba l�p. Ott l�tja �desanyj�t… a f�ld�n fekszik. Oda megy hozz�. Sz�l�tgatja, de v�laszt nem kap. Megl�tja apj�t. Reszket� t�rdekkel k�ny�r�g valakinek… K�rem, hagyja b�k�n a l�nyaimat! �lj�n meg engem, de �ket hagyja b�k�n! Mire egy jeges hang g�nyos felelete hangzott… Ugyan m�r, Gother. Mi�rt venn�k egy h�ziman�t, ha egy �r�n kett�t is szerezhetek? Majd a z�ld villan�s, �s mire �jra l�t, apja teste �lettelen�l esik a f�ldre. Ekkor m�r l�tta a f�rfit, akinek apja k�ny�rg�tt… Magas volt, hossz� sz�ke haja, �s kegyetlen sz�rke szemei voltak… ott �llt Lucius Malfoy. Mellette guggolt Cornelia. M�skor sz�p, �polt v�r�s haja most csapzott, �s k�cos volt… Szem�ben soha nem l�tott gy�l�let, �s f�lelem egyvelege csillant. A l�nyra n�zett, �s b�r sz�ja be volt k�tve, �rtette, mit akar mondani… Fuss Snaylin, menek�lj, am�g lehet! De a l�ny csak megr�zta fej�t… nem akart, de a f�lelemt�l nem is tudott volna mozdulni. A f�rfi r� n�zett… hideg, sz�rke szemeib�l, csak �gy �radt a gonoszs�g… V�gig akarod n�zni a hal�l�t? H�t legyen. Mondta k�ny�rtelen�l, �s leszedte Cornelia sz�j�r�l a k�t�st, majd kih�v�an a l�nyra n�zett… Csak hogy halld a sikoly�t… majd visszafordult a �ldozat�hoz, felemelte p�lc�j�t, �s k�ny�rtelen�l, rezzen�stelen arccal, s�t �lvezettel, megk�nozta a tehetetlen l�nyt. F�jdalmas sikolyai t�rt�k meg a k�nz� csendet. Mikor m�r sikoltani se volt ereje, csak fek�dt a padl�n, szem�ben a megt�rts�g volt, �s m�r nem k�v�nt semmit, csak a megv�lt� hal�lt… tekintete hom�lyos volt… egy emberi ronccs� k�nozta az �letvid�m, mosolyg�s, kedves n�v�rt. Sz�rny� volt l�tni, hogy szenvedi ki utols� l�legzet�t is. V�g�l elhangzott a sz�m�ra m�r kegyelmes, viszont reszket� h�g�nak v�gs� csap�sk�nt s�lyt� k�t sz�… Adava Kedavra. A szenved� l�ny arca lezsibbadt, �s nem mozdult ki t�bb�. Az �letben maradt l�ny m�r nem tudott s�rni. A d�bbenet, �s a f�jdalom �gy sokkolta, hogy csak maga el� b�mult, �res tekintettel. Bel�l a f�jdalom marcangolta, �s a k�nz� gy�l�lettel v�ltakozott. Hogy m�g egy utols�t is bel� r�gjon, Lucius r�n�zett, �s ezt mondta: �n itt v�geztem is. A l�ny d�bbenten n�zett r�. �lj�n meg engem is! Gyer�nk! Mire v�r? �LJ�N MEG!!! �v�lt�tte, �s sz�tt�rta karjait a f�rfi el�. De � sz�vtelen�l csak ezt mondta: Nem �llek meg. Hagyom, hogy szenvedj… Majd a h�rom holttesttel ott hagyott egy �sszet�rt l�nyt. A l�ny visszaesett a t�rd�re. A n�v�re test�t b�mulva, r�j�tt, nincs t�bb� senkije. A csal�dja volt az egyetlen, akik sz�m�tottak neki. S�rni se tudott… F�jdalma ann�l m�lyebb volt. Fel�lt. Reszketett, �s csak d�l�ng�lt el�re-h�tra, mik�zben �tkarolta mag�hoz h�zott l�bait. Nem hitte el, mi t�rt�nt. Csak �lt ott, �s r�zk�dott. Majd hirtelen elt�nt a szoba… s�t�t lett. Kinyitotta szem�t, �s ahogy feln�zett, megl�tta Draco-t. A fi� karjaiban tartva sietett vele a kast�ly fel�. Snay �rezte, hogy gyenge. De megsz�lalt: „Mi…mi t�rt�nt?” teljesen �ssze volt zavarodva.  „El�jult�l. Maradj nyugodt, felviszlek a gyeng�lked�be.” A fi� agg�dva n�zett a l�nyra. Olyan tekintettel, amit a l�ny m�r r�g nem l�tott… szeretettel. „K�sz�n�m… Nem �rdemlem meg, hogy kedves legy�l hozz�m…” mondta a l�ny, �s a fi� nyak�ba tette karjait. „Dehogy nem… De most pihenj, ne er�lk�dj” mondta m�g mindig agg�dva Draco. Snay k�zelebb h�zta mag�t a fi� mellkas�hoz. �rezte a sz�ve heves dobban�sait. �rezte az illat�t, �s ett�l biztons�gba �rezte mag�t. �gy �rezte, � t�nyleg agg�dik miatta. �s ez j��rz�ssel t�lt�tte el. Majd elaludt. Mikor �jra felkelt, a gyeng�lked�ben volt. Egy magas sz�ke fi� �llt mellette. „Draco? Te vagy az?” k�rdezte bizonytalanul a l�ny. Szeme m�g nem szokta meg a f�lhom�lyt. „Igen…” felelte a fi�. De nem n�zett a l�ny szem�be. „Mi a baj?” k�rdezte Snay. „Semmi!” igyekezett a v�lasszal a fi� „Semmi…” r�n�zett a l�nyra. Szem�ben b�ntudat, �s bocs�natk�r�s volt. „De l�tom, hogy b�nt valami, k�rlek, mondd el!” k�rlelte a l�ny. Tudta, hogy valami b�ntja „megment�j�t”, �s zavarta, hogy nem tudta; mi az… Fel�lt, �s k�ny�r�gve n�zett Draco-ra. A fi� nem tudott ellen �llni. „Most m�r tudom, mi�rt gy�l�lsz… �s �n is gy�l�l�m magamat.” Mondta a fi�. „Most m�r tudod? H�t eddig nem is tudtad?” k�rdezte zavartan a l�ny. „Nem gy�l�llek! T�ged nem…”mondta, �s belen�zett a fi� szem�be. „Bocs�ss meg, k�rlek, nem tudtam, hogy ap�m mit tett ellened!” mondta sajn�lkozva a fi�. „Ne te k�rj bocs�natot ap�d b�nei miatt. Most m�r l�tom, hogy te nem olyan vagy, mint �.” „Nem akarok olyan lenni. Undorodom ap�mt�l, �s a tetteit�l…” mondta a fi� gy�l�lettel a szem�ben. Hossz� csend �llt be, amit v�g�l Snay t�rt meg. „Mi�rt j�tt�l fel hozz�m?” k�rdezte �rdekl�d�ssel. „Mert l�tni akartam; j�l vagy-e.” Mondta a fi�. „Te agg�dt�l �rtem?” k�rdezte meglep�dve a l�ny. � az els� ember �vek �ta, aki agg�dik �rte. Ez a fi�… m�s, mint az apja. �s k�rd�s�re kapott v�lasz, hihetetlen meghatotts�ggal t�lt�tte el. „Igen, jobban, mint valaha b�rki�rt…” mondta a fi�, �s l�tszott rajta, hogy ezek �szinte gondolatai. Snaylin m�r biztos volt �rzelmeiben. „Draco, mondanom kell valamit.” Mondta a fi�nak. „Hallgatlak.” Snay vett egy m�ly l�legzetet. Majd bele kezdett „Nem vagy teljesen k�z�mb�s sz�momra. Mondhatn�m �gyis, hogy… szeretlek” v�gre kimondta azt, amit eddig csak sejtett. Rem�lte, hogy a fi� se k�z�mb�s fel�. „Snaylin, �n… az els� pillanatt�l fogva, hogy l�ttalak… elvar�zsolt�l, �s nem b�rom levenni r�lad a szemem, ak�r h�nyszor csak megl�tlak… �s…” Snay bel� fojtotta a sz�t. „Draco…” „Igen?” „Egy egyszer� �n is, is el�g lett volna.” Mondta mosolyogva. „Oh, h�t akkor; �n is.” Mondta Draco, szint�n mosolyogva. Ez volt az a v�lasz, amit�l Snay �gy �rezte, ennyi k�n ut�n, k�pes lesz megint nevetni, �s �r�lni. A l�ny megfogta Draco kez�t, �s mag�hoz h�zta. „K�rlek, ne hagyj el soha! Sz�ks�gem van valakire, aki szeret, �s akit �n is viszont szerethetek!” a l�ny k�nnye kicsordult. „H�t persze! Ez a legkevesebb, amit tehetek �rted! Megpr�b�lom, b�r tudom, hogy soha nem fog siker�lni, enyh�teni a f�jdalmat, amit ap�m okozott…” �g�rte a fi�. „K�sz�n�m…” Draco lehajolt, hogy meg�lelje a l�nyt. Karjaiba z�rta, �s a l�ny hossz�ideje el�sz�r boldog volt. Meg puszilta a l�ny arc�t. A l�ny egyik kez�vel m�g mindig nem engedte el a fi��t, a m�sikkal Draco derek�t fogta. Majd keze v�gig sim�tott a gerinc�n, �s v�g�l nyak�n�l �llt meg. Mik�zben v�gig a szem�be n�zett, meg simogatta a fi� sz�ke tincseit, majd k�zelebb h�zta mag�hoz… Sz�ve hevesen dobogott… Ajkuk k�zt m�r csak lehelet finom r�s maradt, s arc�n �rezte a fi� l�legzet�t. Majd egy utols� k�zeled�ssel ez a r�s is elt�nt, s Draco megcs�kolta a l�nyt. A l�ny v�gre felszabadult volt. Boldogs�g�t megosztotta Draco-val is, �s �t percen kereszt�l nem eresztette el. A l�ny �gy gondolta, ez a boldogs�g, m�r nem tet�zhet�. Tal�lt valakit, akivel boldog lehet, akit szerethet… Meg tal�lta a sz�m�ra t�k�letes t�rsat… Egy fi�t, aki �t is szereti, �s aki enyh�theti a l�ny szeretet hi�ny�t. �s ezzel az �t perccel, ezt m�ris megkezdte. �nfeledten cs�kolt�k egym�st, eg�szen, am�g Madame Pomfrey be nem l�pett a terembe. Szerencs�re el volt f�gg�ny�zve az �gy, �s m�g id�ben elv�lltak, miel�tt megl�tta �ket a javasasszony. De egym�s kez�t m�g mindig nem engedt�k el. Am�g a madame kik�ldte Draco-t, hogy Snaylin �lt�zhessen, a l�ny gondolatai a fellegekben j�rtak. Boldog volt… V�gre boldog.
Ez volt �lete legszebb negyed�r�ja. Ez az, amire mindig sz�vesen eml�kezett vissza. Most is kicsordultak k�nnyei, de halv�nyan el is mosolyodott. Az eml�k hat�s�ra, �jra felt�nni l�tszott Snay szem�ben a boldogs�g. De ezt a pillanatnyi fell�ngol�st gyorsan elkergette az �jabb eml�k, s hely�t szomor�s�g, �s az �vek alatt csak n�vekv� megb�n�s vette �t. El�t�rt az az eml�k, amire abszol�t nem akart gondolni, �lete legnagyobb t�ved�se. A legnagyobb v�tke. Ahol v�ge lett mindennek… Legf�k�pp a boldogs�gnak…
M�r hossz� ideje boldogok voltak, �s az eg�sz Roxfort r�luk besz�lt. Elv�laszthatatlanok voltak. �r�kon is egym�s mellett �ltek, �s mindenki legnagyobb meglepet�s�re, Draco kedves lett. Mindenkihez. M�g gy�l�lt ellens�g�hez, Potter-hez is. Hermione, akit r�gebben s�rv�re miatt folyamatosan megal�zott, �s b�ntott, most � lett legjobb bar�tja. Ez lepte meg legink�bb az embereket. Egy nap, �pp legend�sl�nyek-gondoz�sa �r�ra igyekeztek. Mik�zben Hagrid-ra v�rtak, Draco �s Snay oda mentek a Hermione, Harry �s Ron alkotta tri�hoz. „Szia Hermione! Sziasztok!” k�sz�nt Draco. „Sziasztok!” k�sz�nt vissza Hermione. A k�t fi� csak hebegett a l�ny m�g�tt. M�g mindig nem tudt�k felfogni, milyen �tv�ltoz�son ment kereszt�l az egykor undok, gonoszkod�, �s kifejezetten ellenszenves Draco. Meg�rkezett Hagrid, �gy el�re mentek. �pp elkezd�d�tt az �ra, amikor Snay hirtelen elkapta a kez�t Draco-�b�l, �s sz�ja el� kapta. Draco agg�dva n�zett a l�nyra. „Mi a baj?” k�rdezte. A l�ny csak �rtetlen�l hebegett-habogott. „Ne… menjetek innen… Hagyjatok b�k�n… HAGYJATOK M�R B�K�N!” �v�lt�tte a l�ny, �s zokog�sban t�rt ki. „Mi az, mit l�tsz?”, k�rdezte teljes p�nikban a fi�. „Thesztr�lok.” Mondta m�g�tte Potter. A fi� r�gt�n megpr�b�lta megnyugtatni a l�nyt. „Snay! Snaylin! Figyelj r�m! Minden rendben lesz, gyere ide!” mondta, �s mag�hoz �lelte a l�nyt. A l�ny �tkarolta, �s bele zokogott a fi� mellkas�ba. „K�rlek, csin�lj valamit! Nem akarom l�tni �ket, k�rlek!” zokogott a l�ny. „Ne agg�dj! Nem hagyom, hogy szenvedj!” Erre a sz�ra a l�ny ijedten felkapta a fej�t. A szem�ben ism�t a r�m�let t�kr�z�d�tt, �s a tekintete elhom�lyosodott. Szenvedj… Szenvedj! Ez a sz� csengett a f�l�ben. Ezt a sz�t mondta Lucius is, ez volt az a sz�, amivel v�gk�p �sszet�rte egy fiatal l�ny lelk�t. S ahogy feln�zett, Draco helyett apj�t l�tta. Ahogy szor�tja mag�hoz, �s k�ny�rtelen mosoly�val, egyenesen r� n�zett… �s hagyta, hogy szenvedjen… Ell�kte mag�t Draco-t�l. „Menj… menj innen!” el akarta �ld�zni… de nem hagyta… k�vette… tov�bb akarta k�nozni. Hogy t�bbet szenvedjen. „Snay, mi a baj?” hallotta a g�nyos k�rd�st. „Hagyj b�k�n!” mondta Snay, �s egyenesen menek�lt el�le. De hirtelen Lucius elt�nt… �s helyette �jra fia �llt ott. Snay ism�t teljesen �ssze volt zavarodva… K�rbe n�zett, �s mindenki �t figyelte. �gy n�ztek r�, mint egy �r�ltre. Tekintete v�g�l Draco-n �llt meg. A fi� zavarodottan n�zett r�. „Bocs�ss meg…” suttogta a l�ny, �s elrohant. „Snaylin, v�rj!” ki�ltott ut�na a fi�. De a l�ny nem �llt meg. Csak rohant, �s rohant eg�szen a kast�lyig. Ott az els� emeleti l�ny WC-be rohant, �s az egyik csap f�l� hajolt. Kinyitotta, �s elkezdte friss�teni az arc�t. Elz�rta a csapot, majd nedves arccal, tov�bbra is a mosd�kagyl� f�l� hajolt. Ekkor benyitott Hermione. „Szia Snay.” K�sz�nt, �s t�relmesen meg�llt az els� f�lke el�tt. H�t�t az ajt�nak vetette, �s v�rt. Snay hihetetlen h�l�s volt neki, hogy nem s�rgeti, �s k�rdezgeti olyan dolgokr�l, amikkel m�g � maga se volt tiszt�ban. Egy ideig m�g �gy maradtak, majd Snaylin t�rte meg a csendet. „Rendben… teh�t, nem tudom mi t�rt�nt.” Hermione feln�zett. „�n csak azt tudom elmondani, hogy k�v�lr�l mi l�tszott.” �s elmes�lte, mi t�rt�nt a k�v�l �ll�k szemsz�g�b�l. „Egyszer csak elkezdt�l �v�lt�zni, �s ell�kted magadt�l. � megpr�b�lt �t�lelni, de te menek�lt�l. Meg akart vigasztalni, de nem hagytad, csak �v�lt�zt�l vele, hogy menjen innen. Azt�n megr�ztad a fejed, k�rbe n�zt�l, bocs�natot k�rt�l t�le, �s elrohant�l. �s most itt �llunk.” Hermione Snay arc�t figyelte, a l�ny tekintet�ben teljes k�osz uralkodott. A l�ny vett egy m�ly l�legzetet, �s elkezdte mes�lni, hogy � mit �lt �t. Mikor a t�rt�net v�g�re �rt, Hermione szomor�an n�zett r�. „Figyelj, Snay… T�l gyakran vannak rohamaid, �s ha olyankor mindig �gy fant�zi�lsz, akkor ez neh�z lesz kett�t�k k�zt… mondhatn�m �gy is, hogy nem m�k�dhet. Nem akarlak r�besz�lni, hogy szak�ts vele! Draco nagyon j� bar�tom, tal�n jobb is, mint Harry, de… �gy jobb lenne mindkett�t�knek.” Snay ett�l f�lt a legjobban. Hogy a v�lem�ny�k megegyezik. Neki is hasonl� gondolatok j�rtak a fej�ben, de rem�lte, Hermione egy m�sik vari�ci�t fog felvetni. De sajnos csal�dnia kellett… „Igen, tudom, �n is erre gondoltam. De hogy mondjam el neki? Nem akarom ott hagyni… Hermione… �n szeretem �t. Hossz�ideje el�sz�r szeretek valakit ennyire. Mellette j�l �rzem magam. �s biztons�gban �rzem magam. Nem �rzem, hogy elvesett lenn�k. �s ez j�.” Hermione meg�rt�en n�zett a l�nyra. „Tudom, tudom. Hidd el, abszol�t meg�rtelek. De neked se j� az, hogy ak�rh�nyszor el�t�rnek az eml�keid, mindig Lucius-t l�tod helyette. �s ez neki se �lvezet, tudod j�l.” Hermione Snay v�ll�ra tette a kez�t „Snay… Meg k�ne tenned. Mindkett�t�k �rdek�ben… Mes�lj el neki mindent, �gy ahogy nekem is tetted. K�rlek…” Snaylin eddig a f�ldet b�multa, de most feln�zett. Szeme k�nnyes volt. „Igazad van. Tudom, hogy � az egyetlen ember, aki fontos sz�momra, de nem hinn�m, hogy �lvezn�, hogy menek�l�k el�le, ha r�n�zek…” megeresztett egy mosolyt, de l�tszott, hogy nem sz�vb�l j�n. „K�sz�n�m Hermione, de k�rlek, vigy�zz r�.” Hermione meg�lelte a l�nyt. „Persze, hogy vigy�zni fogok r�! Ne agg�dj…” Mindketten s�rtak. De v�g�l eleresztett�k egym�st, �s megt�r�lt�k szem�ket. „H�t akkor, megyek…” mondta Snaylin, �s elk�sz�nt a l�nyt�l. Hermione m�g sok�ig ott maradt a l�ny WC-ben, �s megmosta az arc�t. Majd v�g�l s�hajtott egyet, �s ezt suttogta: Te j� �g… mit tettem… Ek�zben Snaylin visszament a klubhelys�gbe, �s amint bel�pett, megl�tta szerelm�t. Ott �lt a kandall� el�tti fotelben, �s a t�zet b�multa. Arca gondterhelt volt. „�r�l�k, hogy itt tal�llak.” Draco nem fordult meg. �gy v�laszolt. „Szia Snay…” a l�ny le�lt vele szemben. �s hozz� fogott. „Nagyon sajn�lom, azt, ami a mai legend�sl�nyek-gondoz�sa �r�n t�rt�nt. El kell mondanom neked valamit.” Mondd csak, hallgatlak.” Mondta Draco, �s a l�nyra n�zett. Snay bele kezdett. Elmes�lte, hogy halt meg a csal�dja, �s hogy Lucius milyen k�ny�rtelens�ggel hagyta �t ott. Azt is elmondta, hogy a hasonl�s�g kettej�k k�zt megd�bbent�, ez�rt valah�nyszor r�n�z, az apj�t l�tja. �s ez�rt r�m�l meg t�le. Mire a l�ny a t�rt�net v�g�re �rt, az el�t�rt eml�kek hat�s�ra, a szeme telve volt k�nnyekkel. Draco seg�t� k�sz volt vele. El�sz�r leveg��rt kapkodott, azt�n feltette a k�rd�st, ami eml�keztette Snay-t eredeti sz�nd�k�ra. „Ha tudok neked b�rmiben seg�teni…” a l�ny v�gre elt�k�lte mag�t, �s bele kezdett m�sodik mondand�j�ba. „Igen, ez a m�sik, amit mondanom kell…” elt�r�lte k�nnyeit, majd el�re hajolva megfogta a fi� kez�t. „Draco… nem tudom, hogy mondjam… Draco, �n szeretlek, �s te vagy az egyetlen, aki t�r�dik velem, de… nem megy… nem tudok melletted lenni. Szeretlek, de ha a szemedbe n�zek, fell�ngol a bennem a gy�l�let. Hidd el, �gy jobb lesz mindkett�nknek.” V�gre kimondta, ami a sz�v�t nyomja. De nem lett ett�l k�nnyebb lelk�nek. S�t… „Te… te most… szak�tasz velem?” Draco �gy n�zett r�, mintha a hal�los �t�let�t mondt�k volna ki. „Hidd el Draco, nagyon sajn�lom, �s nekem is ugyan olyan neh�z, mint neked. De nem volt m�s v�laszt�som…” de Draco nem fogadta el az indokl�st. „M�r hogy a fen�be ne lett volna?? Mi�rt nem k�pes senki felfogni, hogy �n NEM AZ AP�M VAGYOK!” �v�lt�tte a fi�. „Draco, k�rlek, nyugodj meg! Ennek semmi �rtelme, hogy most itt �v�lt�zz. Nagyon sajn�lom! K�rlek Draco!” pr�b�lta nyugtatni a fi�t Snaylin. De Draco csak felpattant, �s elment. „Draco, ne menj el!” tudta, hogy ezt m�r nem tudja j�v�tenni, �s hogy soha t�bb� m�g csak a bar�tja se lesz. �s �rezte, hogy ez volt az a t�z perc, amit legsz�vesebben kit�r�lt volna a m�ltj�b�l…
Legsz�rny�bb eml�k�nek felid�z�s�re, Snaylin zokog�sba t�rt ki, majd r�n�zett a k�pre.
- Istenem, mi�rt is tettem? Mi�rt? Most itt lehetn�l velem… minden az �n hib�m… - suttogta, �s mag�hoz szor�totta a k�pet. – Bocs�ss meg Draco…
M�g �gy maradt egy darabig, azt�n kih�zta fi�kj�t, �s a napl�ja lapjai k�z� tette a k�pet. P�rn�j�ba zokogva aludt el.
�lm�ban �jra �t�lte eml�keit, de most nem hagyta ott Draco-t. Hanem vele maradt. �s boldogok voltak. Egy�tt maradtak, miut�n v�geztek a Roxfortban, �s Draco ellen szeg�lt apj�nak. Ott hagyta a hal�lfal�kat, �s vele maradt. �sszek�lt�ztek, �s ott �ltek a Gother vill�ban. Boldogok voltak… egy�tt.
De ezeket az �br�ndokat a hajnal f�nyei eloszlatt�k… Snaylin csal�dottan, �s f�jdalommal �bredt fel. A felismer�s f�jdalm�val. Hogy ezek a k�pzetek, �r�kk� csak �lmaiban fognak tov�bb �lni, mert szerelme nem fog megbocs�tani neki, �s soha nem lesz bel�l�k val�s�g. Kor�n �bredt fel, de m�g sok�ig az �gy�ban fek�dt. Nem �rzett er�t mag�ban, m�g a l�legzetv�telhez is meg kellett fesz�tenie mag�t. Lelki f�jdalmai m�r test�re is kihatottak, �s egyre gyeng�bb lett. Napr�l napra gyeng�bb… V�g�l vett egy m�ly l�legzetet, �s felkelt. Bele b�jt puha papucs�ba, �s felvette a m�g el�z� este odak�sz�tett pamut garb�j�t. �gy�t bevetette, �s te�s b�gr�j�t felvette az �jjeli szekr�ny�r�l. De lemerevedett. Ahogy tekintete az �jjeli szekr�nyre terel�d�tt, esz�be jutott, pontosabban fel�l�nk�lt – mert nem tudott m�sra gondolni – az el�z� esti nosztalgi�ja. Mikor esz�be jutott utols� eml�ke, elkezdett remegni, �s kiejtette kez�b�l a b�gr�t. A b�gre darabk�i szertesz�r�dtak a padl�n, �s a marad�k tea ki�ml�tt. Snay zavartan lehajolt, �s elkezdte tenyer�be gy�jteni a nagyobb darabokat. Lesietett vel�k a konyh�ba, �s a szemetesbe dobta, de az egyik szil�nk bele �llt a tenyer�be. V�r�s v�re kibuggyant feh�r b�r�re, �s v�gig folyt v�kony ujjai k�zt. A l�ny kivette a szil�nkot tenyer�b�l, �s a t�bbi ut�n dobta. Egy ideig megbabon�zva b�mult v�rz� tenyer�re. F�jt a v�g�s. De a fizikai f�jdalom egy ideig elnyomta azt, ami oly r�g �ta a lelk�ben �lt. V�re k�v�r cseppekben hullott a padl�ra… V�g�l felocs�dott k�bulat�b�l, �s egy konyharuh��rt kapva gyorsan bek�t�tte kez�t. Visszament szob�j�ba, �s elkezdett �lt�zk�dni. Most nem csak egy tr�ning nadr�got, �s egy k�t�tt pul�vert vett fel. Azon k�l�nleges esetek egyike volt ez, amikor kiment a vill�b�l, �s ilyenkor adott mag�ra, hogy a k�v�l �ll�k ne l�ss�k, mennyire maga alatt van. Szerette azt a l�tszatot fenntartani, hogy er�s, �s nem k�nny� �t megt�rni. Mondhatni lehetetlen. Persze ez nem �gy volt, de nemess�ge egy cseppnyi hi�s�ggal is j�rt. El� vett egy hossz�, fekete, �s j� meleg szokny�t, �s egy sz�p, hozz� ill� szint�n fekete, de az ujja v�g�n�l m�regz�ldbe v�lt� selyem bl�zt. Mikor bele n�zett a t�k�rbe, el�sz�r fel se ismerte �nmag�t. Most nem t�nt sov�nynak, de n�ies alakja t�k�letesen l�tszott. Nem t�nt betegesnek. Meg volt el�gedve mag�val. A f�rd�szob�ba ment, hogy kicsinos�tsa mag�t. Haj�t kif�s�lte, b�r nem volt k�cos, de most m�g szebb lett. Vil�gos sz�ke haja, mint a b�rsony, �gy csillogott. Mikor letette kef�j�t, �szre vette, hogy tele van hajsz�lakkal.
- Te j� �g… Ennyire ig�nytelenn� v�ltam volna?
K�rdezte mag�t�l a l�ny, �s kit�pkedte a hajsz�lakat a kef�b�l. Ez ut�n el�vett egy kis dobozk�t, ami tetej�n gy�ny�r� aranybet�vel egy nagy C bet� volt l�that�. Kinyitotta. Az tele volt mindenf�le n�i praktik�kkal. Egy gy�ny�r� v�rv�r�s r�zs, egy fekete szemceruza, egy jellegzetes illat� parf�m, fekete szemspir�l, �s egy feh�r p�der volt. Sz�pen kifestette mag�t, �s visszan�zett a t�k�rbe. Eg�szen m�s lett �gy. Az arca m�r nem t�nt beesettnek. Kifejezetten szebb volt, mint smink, �s utcai ruha n�lk�l. Visszament a szob�j�ba, �s a fi�kj�b�l el�h�zott egy h�feh�r f�slit. Levette a v�res konyharuh�t, �s �tk�t�tte sebes kez�t a f�slival. H� feh�r b�r�vel szinte egybe olvadt a f�sli szint�n makul�tlan sz�ne. Mikor elk�sz�lt, kiment szob�j�b�l, �s bez�rta kulcsra az ajtaj�t. Hi�ba volt abszol�t biztons�gos a birtok, m�gis jobbnak l�tta, ha nem j�tszadozik a sorssal. Lement a l�pcs�n, �s felvette a bej�rati kapu melletti kisasztalr�l v�llt�sk�j�t. Felvette magas sark� cip�j�t, ez is – szinte m�r term�szetesen – fekete volt, �s a bok�j�ra k�szott a sz�ra. Igaz nem l�tszott ki a hossz� szoknya al�l, de ez volt kedvenc cip�je. V�g�l felvette utaz� tal�rj�t, �s a kulcsait is kez�be vette. M�r �pp indult volna, mikor esz�be jutott, a p�lc�ja nincs n�la. Visszarohant szob�j�ba, �s felkapta �jjeliszekr�ny�r�l. Mikor visszafel� igyekezett a l�pcs�n, az utols� fokon v�letlen�l kiment a bok�ja, �s elesett. Olyan sz�pen esett el, mintha gyakorolta volna. Sz�pen hanyatlott a f�ldre, �s m�g a szokny�ja is sz�pen esett r�.
- Oh, a fen�be… Hogy lehetek ilyen b�na? M�g j�, hogy senki se l�tott.
Szitkoz�dott mag�ban mik�zben felkelt. Igaz, mint ahogy � is mondta, senki se l�tta, m�gis belepirult esetlens�g�be. Miut�n felkelt, �s leellen�rizte, hogy minden ruhadarab t�k�letesen �ll rajta, felkapta kulcsait a padl�r�l, �s elindult. Mikor ki �rt, bez�rta kulccsal is, �s legal�bb �t v�delmi b�b�jjal is a kaput. J� h�romsz�z m�tert kellett gyalogolni a birtokon kereszt�l vezet� k��ton, ahhoz, hogy el�rje a f�kaput. Ahogy s�t�lt, k�r�ln�zett. Mindent h� fedett. Kiv�ve az utat, mert azt m�g r�gen apja egy tasz�t� b�b�jjal l�tta el, ez�rt mindent, havat, avart, sarat, es�t, jeget egysz�val mindent tasz�tott. Ez igen hasznos volt, mert egy egyed�l �ll� boszork�nynak se tartozott a kedvenc elfoglalts�gai k�z� a h�lap�tol�s… F�leg egy h�romsz�z m�teres �ton. A birtok nagy r�sz�t f�k fedt�k, mivel ez csak az el�kert volt. H�tul volt egy kis t� is, kis kert, t�likert, sz�p p�zsit, �s m�lyen, a birtok legv�g�ben, egy kis erd�cske. Ami m�ly�n, egy m�sik tavacska, k�zep�n egy szigettel. A szigetet a parttal csak egy fah�d k�t�tte �ssze. A sziget k�zep�n ott voltak szerettei s�rjai. A s�rokkal szembe egy k�pad. Szebb id�kben itt �ld�g�lt, �s �rta reg�ny�t. A cs�ndben, �s nyugalomban. Itt �rezte legink�bb j�l mag�t, �s itt j�tt a legt�bb ihlete.
Mikor el�rt a f�kapuhoz, egy p�lcaint�sre kiny�lt el�tte. A birtokot k�rbe magas, fekete, vasker�t�s vette k�rbe, a v�g�n szuronnyal. A f�kapu kov�csoltvas volt, �s a k�zep�n nagy G bet� d�szelgett, amely egy r�zs�b�l volt kialak�tva. K�t oldalt beton oszlopok fogt�k k�zre a kaput. Az oszlopokon borosty�n futott. Gy�ny�r� volt az �sszhang. Fens�ges, �s tiszteletet parancsol�. El�kel�, nemes. Snaylin kil�pett a kapun, majd bez�rta azt. P�lc�ja �rint�s�re, a G bet� r�zs�ja, elkezdett tekeregni, �s k�r�l fonta a kapu r�csait. Snay eltette p�lc�j�t, �s elindult a vonat�llom�s fel�. Kor�bban �rt oda, mint a vonat, ez�rt le�lt, �s v�rakozott. Szerencs�re nem t�nt ki a t�megb�l, ugyanis rajta k�v�l csak egy �regasszony, �s a peron v�g�n egy fekete ballonkab�tos f�rfi �llt. Arc�t nem l�tta, de nem is k�t�tte le nagyon. El�vett egy sz�p kis b�rk�t�ses k�nyvecsk�t. Kinyitotta, de nem volt benne semmi. El� vett egy tollat, - a penna az�rt m�r felt�n� lett volna – �s bele �rt: 10: 50-es Brightwood-i gyors vonat. �r�sa felsz�v�dott, majd egy id� ut�n egy kanyarg� vonal t�nt fel az �r�s hely�n. Egy mozg� p�tty is el� ker�lt, �s a vonal ment�n v�rosnevek t�ntek el�. A mozg� p�tty �pp a Chippy Wood nev� falucsk�n�l tartott. Ez ut�n k�vetkezett Brightwood. Snay az �r�j�ra pillantott. Nem fog k�sni. M�g csak 10: 45 volt. Chippy Wood pedig alig 3 percre volt Snay sz�l� faluj�t�l. Becsukta a k�nyvecsk�t, �s gondolataiba mer�lt. Be kell mennie a Miniszt�riumba, mert fel kell vennie a csal�di vagyon egy r�sz�t. Pontosabban egy t�rgyat. M�g � se tudta mit. Nem v�rta ezt az utaz�st. Ak�rh�nyszor csak bemegy, mindig sz�nakoz� tekintetekt�l k�s�rve kell k�zlekednie. �s ezt gy�l�lte. A vonat hangosan f�ty�lve f�kezett le a kis �llom�son. Snaylin fel�llt, �s megv�rta, hogy teljesen meg�lljon a szerelv�ny. Mikor ez is bek�vetkezett, vett egy m�ly l�legzetet, �s �nbizalommal az arc�n, de f�lelemmel a sz�v�ben, elindult a vonatra. Le�lt egy �res f�lk�be, �s kivette k�nyvecsk�j�t a t�sk�j�b�l. A fekete p�tty elhagyta Brightwood-ot, �s k�zeledett London fel�. Snaylin a kis p�tty�t figyelte, �s azon gondolkozott, mi lehet az a t�rgy, amit nem tudnak post�n elk�ldeni. Biztos apja egyik hagyat�ka. De ennyire titkos lenne? El se tudta k�pzelni… ahogy kin�zett az ablakon, egy kis falun haladtak kereszt�l. Annyira kicsi volt, hogy m�g �llom�sa se volt. Legink�bb Roxmortsra eml�keztette. Azt lesz�m�tva, hogy muglik lakt�k. Kiv�ve egy h�zat. K�v�lr�l egyszer� paraszth�znak t�nt, de val�j�ban sokkal nagyobb volt. Csak �gy, mint a Roxfort, ez is var�zs alatt �llt. Egy nagy m�lt� m�guscsal�d lakta, de nem voltak t�lzottan nevesek. Elz�rk�zva �ltek, �s Snay is csak abb�l tudta, hogy itt laknak, hogy az alatt a r�vid id� alatt, am�g a Miniszt�riumban dolgozott, ez volt a munk�ja – M�guscsal�dok Nyilv�ntart�si Szakoszt�lya, Nagy M�lt� Fam�li�k R�szlege -. De persze ezt az �ll�st is ott kellett hagynia, amint az a f�rfi lett Cornelius Caramel legf�bb bizalmasa, �s mivel a Malfoy dinasztia is a nagy m�lt� csal�dok egyike, Lucius nem akarta, hogy Snay b�rmit is megtudjon csal�di titkaib�l. J�llehet, hal�lfal� kivolta nyilv�nval� volt, Caramel valami�rt m�gse volt hajland� ezt tudom�sul venni. �gy Lucius mind k�t oldalon sikeresen elfoglalta a legbefoly�sosabb posztokat.
A vonat hangos f�ttysz�val befutott a londoni �llom�sra. Snaylin fel�llt, a kis k�nyvecsk�j�t becsukta, �s t�sk�ja m�ly�re tette. �pp indult volna ki f�lk�j�b�l, de mikor ki akart l�pni valaki elfutott el�tte, �s majdnem fell�kte. �ldotta az esz�t, ami�rt visszafordult m�g leellen�rizni, nem hagyott-e ott valamit. Mikor kin�zett, hogy megl�ssa a hulig�nt, m�r nem volt ott senki…
Furcsa…
Mondta mag�ban, de nem nyilv�n�tott neki t�l nagy jelent�ss�get. Lesz�llt a vonatr�l, �s elindult a kij�rat fel�. H�tul, a tizenharmadik v�g�nyn�l �llt meg a szerelv�ny. Mik�zben gyors l�ptekkel igyekezett elhagyni a peront, egyszer csak h�tulr�l megl�kte valaki.
- H�…!!! – ki�ltott ut�na.
- Jaj, eln�z�st! – fordult meg a gyerek.
- Figyelj, jobban. – mosolygott r� a l�ny.
- Rendben. Bocs�nat.
- Semmi baj, na, menj!
- Viszl�t!
Snaylin r�j�tt, honnan �rkezett „t�mad�ja”. Pont a kilences, �s a t�zes v�g�ny k�zt �llt. �s most j�ttek haza a Roxforti di�kok a t�li sz�netre. Esz�be jutott, hogy milyen j� is lenne most m�g mindig a Roxfort tanul�j�nak lenni. Semmi gondja nem lenne, csak bar�taival lenni… �s bar�tj�val…