Érzelmek
   

Hermione a parkban ült és zokogott.
Talán a nyár eseményei, a sok félelem és aggódás, emberek halála és szenvedései, és az állandó rettegés attól, hogy barátait elveszítheti, most tört ki belőle.
Körülbelül negyed órája rohant ki a teremből, és csak most jutott eszébe, hogy mivel prefektus, neki is kísérnie kell a diákokat.
Megtörölte az arcát, és szipogva felállt, amikor valaki megszólította.
- Granger, te vagy az?
Egyből megismerte ezt a fagyos és undok hangot… Hirtelen elmúlt minden baja, és ingerülten nézett rá Dracora.
- Dumbledore küldött érted… Ha nem tudnád te is prefektus vagy, ami bizonyos kötelezettségekkel is jár.
- Ezt pont te mondod? Már nem emlékszel, mit műveltél tavaly? –kérdezte a lány szikrákat szóró szemekkel.
- De emlékszem. -mosolygott a fiú. – Viszont, örülnék, ha nem a szép emlékekről diskurálnánk, hanem befáradnál a Nagyterembe… semmi kedvem itt várakozni rád.
- Akkor miért nem mész be? –mordult rá Hermione. – Fontos, hogy fenntartsd a jó fiú látszatott, igaz?
- Granger, Granger, Granger… tudod érdekes, hogy a kis barátaid még nem szerveztek mentőakciót a megkeresésedre. Csak nemhogy felbomlott a Patkány, a Sebhelyesfejű és a sárvérű hármas? – Draco felnevetett, de a következő pillanatban már a földön találta magát, mivel a lány egy nagy lendülettel feldöntötte, majd sietve elindult a kastély felé.
Draco dühösen előkapta a pálcáját, majd felkiáltott.
- Petrificus Totalus!
Hermione tagjai megdermedtek, a dühös és ijedt kifejezés az arcára fagyott, majd, mint egy fadarab, eldőlt.
Draco odament hozzá, és alaposan szemügyre vette a lányt.
- Jajj, Granger… kellett ez neked? – majd vigyorogva hozzátette. – Most azt csinálhatnék veled, amit csak akarok.
- Csak hiszed Malfoy! Invito pálca! –a távolban hirtelen Harry tűnt fel és idegesen közeledett a fiú felé.
Draco pálcája kirepült gazdája kezéből és Harryében állt meg.
- Potter! –sziszegte Draco.- Még két pálcával sem tudnál velem elbánni.
- Oh igen? Kipróbáljuk? –kérdezte Harry, miközben mindkét pálcát a fiúra szegezte.
- Gyáva vagy, Potter! –mondta Draco egy kis aggodalommal a hangjában.
Harry felemelte a saját pálcáját, de most Hermionehoz fordult.
- Stimula! - kiáltott, mire a lány megmozdult.
Hermione felült, és a két fiú közt járt a tekintete. Dracon, aki nem tudta, hogy sírjon, vagy nevessen, majd Harryn, aki két pálcával a kezében, hol aggódva a lányt figyelte, hol dühösen a mardekáros fiút. Aztán a lánynak eszébe jutott, hogy mi történt, és a dühtől remegve feltápászkodott.
- Te szemét! Hátba támadni valakit… gratulálok Malfoy… Úgy látszik apád csak erre tudott megtanítani!
Ha ebben a pillanatban Piton nem avatkozik közbe, Hermione talán puszta kézzel rátámad Malfoyra.
- Mi folyik itt? –hallatszott a bájitaltan tanár vészes hangja.- Potter, már megint maga? Mit csinál azzal a két pálcával?
- Malfoy…
- Nem érdekel! Azt adja ide, és menjen be a kastélyba!
Harry mérgesen elindult, amikor Piton még utánaszólt.
- Oh, és 10 pont a Griffendéltől.- arcán pedig egy nagy mosoly terült el.
- Ez nem igazságos! – csattant fel Hermione.
- Áh, Miss Granger… nem tudom mire vélni, hogy prefektus létére csak úgy eltűnik.
- Én meg nem tudom mire vélni, hogy tanár létére ilyen goromba és szívtelen!
Hermione ahogy kimondta, már meg is bánta. Félénken Pitonra nézett, közben pedig hallotta, ahogy Draco magában nevet.
- Mégis mit képzel, kivel beszél? - mondta a tanár az ingerülettől lángoló arccal. –Azonnal menjen be a kastélyba! Jelenteni fogom McGalagony professzornak a példátlan viselkedését. Ez akár a prefektusi címébe is kerülhet.
- De én…
- Azt mondtam, menjen be a kastélyba - Piton olyan dühös volt, hogy a lánynak nem volt kedve vitatkozni vele.
- Ez magára is vonatkozik… ha jól tudom, a Mardekárnak is két prefektusa van.
- Megyek tanár úr.
- Itt a pálcája. – mordult a fiú felé Piton, majd odanyújtotta a pálcát neki.
Azzal Draco és Hermione elindultak a kastély felé, és mikor hallótávolságon kívül értek, a fiú gúnyosan megszólalt.
- Weasleynek hiányozni fogsz a prefektusi gyűlésekről… nem lesz, aki elmondja neki miről volt szó. Kíváncsi vagyok, kit jelölnek ki helyetted.
- Oh, fogd már be… Semmi kedvem a hülye megjegyzéseidet hallgatni. – mondta a lány, majd gyorsabban kezdett menni.
- Tudod, jobb is lesz így. Nem tanácsos olyan embert választani erre a komoly címre, aki ilyen könnyen kiborul.
Hermione hirtelen megállt, és Dracohoz fordult.
- Nem tudom, mikor jössz majd rá, hogy mit is érzek most… Talán akkor, amikor apád már az Azkabanban fog csücsülni, vagy amikor egy csapat auror pálcát szegez az édesanyádra. Remélem, még egy nagyobb tragédia előtt rájössz arra, hogy mi is fontos igazán az életben.
Hermione mélyen a fiú szemébe nézett, majd bement a tölgyfaajtón.
Draco egymagában állt most és nem tudta mit kezdjen magával. A lány olyan őszintén, és aggódva nézett rá, mint még talán az anyja sem. Ilyet még soha sem érzett.
- Mi van velem? – kérdezte zavartan magától, majd mérgében a levegőbe rúgott. –Az a hülye sárvérű…
Végül besietett a Nagyterembe, ahol már Pansy az elsősöket pesztrálta. Mikor meglátta a fiút, mérgesen szólt hozzá.
- Nagyszerű, Mr Malfoy is sikeresen megérkezett. Persze az biztos nem zavarja, hogy egy csapat elsőssel várok rá, már tíz perce.
- Bocs… -dörmögte a fiú.
- Bocs? – a lány hüledezve nézett rá.
- Jó, most mit csináljak? Feltartottak…
- Nem az, csak… még sose kértél bocsánatot semmiért. – Pansy ingerültsége mintha eltűnt volna, még egy mosolyt is eleresztett a fiú felé.
Draco nem tudott erre mit mondani, őt is meglepte saját viselkedése.
Miután helyreigazítottak minden diákot, megjelent Crack és Monstro és vigyorogva faggatták a fiút, arról, hogy mit csinált Hermioneval, de Draconak nem volt kedve beszélgetni velük, így inkább felment a hálótermükbe, majd belezuhant az ágyába.
Eközben egy másik ház klubhelyiségében, két fiú faggatott egy lányt.
- Nem tudom Ron… Pitontól kitelik, hogy elintézze azt, hogy ne lehessek prefektus.
- De hát ezt nem teheti! Hiszen Malfoy támadt rád…
- Ezt én is tudom Harry. De elég csúnyán visszaszóltam neki. – mondta Hermione fáradtan.
- Undorító, aljas…
- Jajj fiúk bocs, de most nagyon fáradt vagyok. Majd holnap beszélünk, rendben?
- Hermione biztos jól vagy? Tényleg nagyon megijedtünk, amikor kirohantál.
- Persze… csak elég sok minden történt az elmúlt időben. De most már tényleg felmegyek. Jó éjt! – búcsúzott a lány két barátjától, akik viszont aggódva figyelték.
- Nem tom’ Harry. Elég furcsa.
- Az… de ha nem akar róla beszélni, akkor ne erőltessük.
Ron sóhajtott, majd ő is felállt.
- Menjünk mi is, holnap hosszú napunk lesz.
Azzal a két fiú is felment a hálótermükbe, így üresen hagyva a Griffendél klubhelyiségét.