A gyengélkedőn 
  

Hermione olyan ideges volt, hogy nem tudta hova menjen, de végül úgy döntött, hogy elmegy ebédelni, és mindent magába töm.
Így is tett, Ginny nem kis meglepetésére.
- Rosszul leszel, ha így folytatod. -vetette oda a vörös hajú lány Hermionenak, és viszolyogva figyelte, ahogy barátnője a harmadik rántott csirkecombot tömi magába.
- Neb érbedgel…
- Ha Ron bosszantott így fel…
- Habgyug, gyó?
- Rendben… -sóhajtott Ginny. –Te, csak a szemem káprázik, vagy tényleg Malfoy közeledik felénk?
- Helló Granger. Hízókúrán vagy? –kérdezte a fiú, mikor a lány tányérjára nézett.
- Semmi közöd hozzá… -vetette oda neki Hermione, miután lenyelt egy kis sültkrumplit.
- Valami baj van Malfoy? –kérdezte szúrós tekintettel Ginny.
- Áh… egy Weasley. Na és Potter merre jár? Fogadjunk, mindjárt előugrik az asztal alól, egy „én vagyok itt a sztár” kiáltással.
- Nagyon szellemes vagy… még a végén megfulladok a nevetéstől. –mondta Hermione gúnyosan, majd megtörölte a száját, és töltött magának egy kis töklevet.
- Igazán nem akarom megzavarni a bájosnak éppen nem nevezhető étkezésedet, de beszélnünk kéne.
- Én, veled? Mégis miről?
- Nem itt gondoltam. Négyszemközt… mondjuk az egyik üres teremben.
- Sajnálom, de most nincs kedvem. És azt hiszem soha nem is lesz. Na szervusz.
- Oh, milyen harapós kedvében van valaki. Pedig nem te kaptál büntető feladatot Granger.
- Nem téged támadtak alattomosan hátba Malfoy. –Hermione most akárkivel leállt volna veszekedni, még ha tanár is az illető, de úgy tűnt, mintha Dracot nem idegesítené a dolog.
- Rendben Granger, ha nem, nem. Előbb-utóbb úgyis te fogsz nekem sírni, hogy segítsek. –azzal a fiú a lányok felé biccentett és leült a mardekárosok asztalához.
Pár perccel később Harry és Ron tűntek fel. Ahogy Hermione meglátta őket, azon nyomban felpattant, és elviharzott mellettük. A fiúk kérdő tekintettel néztek Ginnyre.
- Az igazat megvallva, jobb, hogy jöttetek. Még néhány tányér főétel, és Hermione úgy nézett volna ki, mint Harry nagybátyja.

***

A bájitaltan érdekesen telt. Mivel, ezt tantárgyat le lehetett adni hatodikban, így az egész évfolyam össze lett vonva, de még így sem voltak túl sokan a csoportban. Harry, Ron és Hermione is RBF-ot szereztek bájitaltanból, így Pitonnak muszáj volt továbbra is tanítania őket. Malfoy is a csoportban maradt, de hűséges csatlósai nélkül, akik bizony megbuktak a vizsgákon.
Az óra első fele azzal telt, hogy Piton a RAVASZ-ról beszélt, és ötpercenként kihangsúlyozta, hogy most még leadhatják a bájitaltant. Ezt főleg Harryék felé címezte.
Ron Harryvel volt párba, míg Hermione Hannah Abbottal, a hugrabugos prefektussal. Draco egész elhagyatottnak tűnt állandó kísérete nélkül. Végül Piton mellé ültette Anthony Goldsteint, aki a hollóhát egyik prefektusa, de egyikük sem repesett az örömtől.
Az óra második felében egy bájitalt kellett elkészíteniük, természetesen egy szörnyen bonyolultat. Hermione és Hannah lettek készen elsőnek, és jutalmuk az volt, hogy Piton nem kötött beléjük. Harry és Ron kisebb tüzet okoztak, Draco és Anthony pedig, majdnem megfulladtak a sűrű füsttől, ami az üstjükből omlott rájuk.
Végül ez az óra is eltelt. Hermione még mindig nem szólt barátaihoz, és ő volt az első, aki elhagyta a termet. Miután befejezte a tanulást, úgy döntött tesz még egy kis sétát vacsora előtt, így kiment az udvarra, ahol szemerkélt az eső. Leült egy padra és elővett egy pergament, majd írni kezdett. Az eső közben egyre szaporábban esett, de a lányt nem igazán zavarta, talán észre se vette, mert teljesen bele volt mélyedve az írásba. Csak írt, csak írt, amikor…
Hirtelen felsikkantott, amikor valaki hátulról megkopogtatta a vállát. Hátrakapta a fejét, de senki sem állt mögötte.
Vadul körbenézett, de az egész udvar kihalt volt. Csak az eső egyre gyorsuló kopogását lehetett hallani. Hermione szíve szaporán vert és nyugtalanul figyelte a területet.
- Csak képzelődtem… -mondta magában, de ekkor valami elsuhant mellette.  Ijedten felpattant, de még mindig nem látott semmit.  –Ez nem vicces Harry –mondta mérgelődve. –Leveheted a köpenyed, tudom, hogy te vagy.
De senki sem válaszolt. Időközben zuhogni kezdett az eső, és az ég is hangosan dörgött. Hermione kezdett megijedni, de próbálta magának bebeszélni, hogy csak valaki szórakozik vele.
- Ron, ha te vagy, akkor fejezd be! Egyáltalán nem tartom mulatságosnak. –mondta ingerülten, de választ még mindig nem kapott. Végül felkapta táskáját és szapora léptekkel elindult a kastély felé. Egyszer csak egy erős lökést érzett, amitől elesett. Gyorsan felkelt és könnyekkel megtelt szemekkel futni kezdett, de, mintha egy láthatatlan ketrecben lenne, nem tudott továbbmenni. Kétségbeesetten próbált nekifutni az útját álló valaminek, de folyton visszapattant róla. Előkapta pálcáját és elmondott pár varázsigét, de egyik sem működött. Végül kiabálni kezdett, de a vihar elnyomta a hangját.
Az ég vadul villámlott, és a fák ide-oda hajlottak. Hermione erőtlenül lehuppant a vizes földre, és zokogni kezdett. Már nem bízott benne, hogy valaki is keresni fogja még ma, hiszen Ron és Harry azt hiszi, hogy nem akar velük szóba állni, a szobatársai pedig megszokták már, hogy akár egész éjjel is tanul. Ráadásul ilyen viharban senkinek sem jut eszébe kijönni a parkba, az pedig csak rontotta a helyzetét, hogy elég messze volt a kastélytól. Így hát magányosan és csurom vizesen kuporgott a fűben.
Már egy óra is eltelhetett, amikor furcsa zajra lett figyelmes. Vacogva és erőtlenül nézett körbe, de a még mindig zuhogó esőtől semmit se látott, és időközben be is sötétedett. A hang aztán egyre tisztább lett, majd az is kiderült, hogy honnan jött.
Valaki feltartott pálcával állt Hermione előtt és egy varázsigét motyogott. A lány nem tudta kivenni az alakból, hogy ki az, így hunyorogva figyelte mi történik. Az alak aztán közelebb lépett a lányhoz és felmordult.
- Lumos!
- Ma-malf-malfoy? –kérdezte Hermione meglepetten, de a vacogástól alig tudott beszélni.
- Elviszlek a gyengélkedőre. –mondta kurtán a fiú, és felemelte a teljes testében átfagyott lányt.
- Én… én csa-csak…
- Csss… hagyd, majd később. –azzal Draco elindult a lánnyal a karjaiban, és a gyengélkedőig meg sem állt. Hermione kezdte elveszíteni az eszméletét, de szerencsére Madame Pompfrey hamar kezelésbe vette.
- Oh, Szent Szalamandra! Mi történt vele? Gyorsan Malfoy… rakd ide! Jajj istenem, de hisz’ teljesen elázott. Oh nem, maga sem megy sehova, amíg meg nem itta ezt a kotyvalékot. –mordult rá a javasasszony Dracora, aki megpróbált kisomfordálni a kórteremből.
- Kint találtam rá, és behoztam… ott feküdt a földön. De én teljesen jól vagyok… felveszek egy száraz ruhát és kész.
- Aztán meg jön majd, hogy megfázott. Na itt van, idd csak meg! –azzal a fiú kezébe nyomott egy pohár furcsa állagú folyadékot, amit többszöri nekifutás után sikerült csak meginnia.
Eközben Madame Pompfrey elmormolt pár varázsigét, és hálóingbe bújtatta Hermionet, így már teljesen száraz volt, viszont a haja a kétszeresére göndörödött. Draco viszont most először nem viccesnek, hanem inkább aranyosnak találta.
- Ha megittad, elmehetsz. –mondta a javasasszony a fiúnak, akinek most már nem volt kedve elsomfordálni.
- Rendben… -mondta a fiú csüggedten, majd egy utolsó pillantást vetve az alvó Hermionera, elhagyta a kórtermet.

***
 

- Hol vagyok?
- Harry! Mione’ magához tért.
- Hermione! Jól vagy?
A lány pislogva feltápászkodott, majd zavartan körbenézett. Miután rájött, hogy hol van, értetlenül meredt barátaira.
- Miért vagyok a gyengélkedőn?
- Azt hittük te majd elmondod. –mondta Ron, majd ingerülten hozzátette. – Malfoy hozott be. Állítólag -mondta nagy hangsúllyal-, a parkban talált rád. A földön feküdtél vacogva, és teljesen elázva.
- Valami rémlik… de… -Hermione hirtelen a szájához kapott. – Oh, istenem, hát persze. Fiúk, valaki megtámadott.
- Tudtuk… az a görény. Pedig itt tette az ártatlant…
- Nem Malfoyra gondoltam. Igazából rá csak annyiból emlékszem, hogy mond valami varázsigét, aztán felemel. De onnantól sötétség…
- Akkor meg mi történt? –nézett a lányra idegesen Harry.
Hermione elmesélte nekik, hogy mi történt vele, de arra már nem emlékezett, hogy hogyan került a gyengélkedőre.
- Szóval először azt hitted, hogy mi szórakozunk veled?
- Eléggé úgy tűnt… Tényleg nagyon megijedtem.
- Végülis, lehet másnak is láthatatlanná tevő köpenye… -töprengett Ron. –Akár Malfoynak is. Lehet, hogy az egészet azért csinálta, hogy utána ő menthessen meg, és most ő lesz a hős…
- Ez nem hülyeség. –vélekedett Harry.
- Nem hinném, hogy ő volt. Bár az tényleg furcsa, hogy mit keresett a parkban ilyen viharban…
- Na látod Mione! Lesz hozzá egy-két szavam a prefi gyűlés után…
- Már kedd van? És hány óra?
- Nyugi… Csak egy mágiatörténetről maradtál le… most épp ebédszünet van. Délután már ott lehetsz a gyűlésen. –nyugtatgatta Ron a lányt.
- Remélem Madame Pompfrey elenged…
- Mi is. –mosolygott Harry. –Viszont most hagyunk pihenni, mert már az előbb is el akart küldeni minket.
- Köszi, hogy itt voltatok… -mondta a lány, mire barátai elindultak, de Ron még visszafordult.
- Ja és Mione… Nagyon sajnálom… tudod, amit mondtam. Tényleg megbántam. –mondta a fiú bűnbánóan.
- Fátylat rá Ron. –mosolygott Hermione, majd visszafeküdt az ágyába és lehunyta a szemét.
Hallotta, ahogy becsukódik a kórterem ajtaja, és azt, ahogy Madame Pompfrey is bemegy a szobájába. Teljes csend volt, amikor egyszer csak léptek zajára lett figyelmes. Az ajtó lassan kinyílt és valaki halkan közeledett felé. Nem merte a szemét kinyitni, attól félt talán a tegnapi támadója tért vissza, így hát visszafojtott lélegzettel várta, hogy mi fog történni.
Hallotta, hogy valaki szuszog és leül az ágy mellé.
„Hol a pálcám ilyenkor?” –gondolta magában, majd összerezzent, amikor egy fagyos kéz ért az arcához.
Felsikkantott, de akkor meglátta, hogy Draco ül mellette, és mutatóujját az ajkaihoz szorítja.
- Álmomban akarsz megölni? –kérdezte Hermione csendesen.
- Épp az életedet akarom megmenteni… -mondta a fiú ingerülten. –Nem is tudom, miért csinálom.
- Miről beszélsz?
- Tudom ki tette azt veled tegnap.
- Talán te? –kérdezte a lány szemöldökét felhúzva.
- Ostoba… Ennél kifinomultabb módszereim vannak, de ezt most hagyjuk…
- Akkor mit kerestél a zuhogó esőben olyan későn a parkban?
- Miattad voltam kint…
- Aha!
- … azért mert büntető feladatot kaptam, ha nem felejtetted volna el. –mondta Draco sziszegve, közben Hermione gondolatban lehülyézte magát.
- Szóval ki akar megölni? És miért?
- Senki se akar megölni… csupán egy terv része vagy. Ha ügyesek vagyunk, akkor kimaradhatunk belőle.
- Én ezt nem értem…
- Figyelj, most nincs időm elmagyarázni az egészet. Egyébként, ha tegnap eljöttél volna velem, akkor most nem feküdnél itt. De a lényeg, hogy mostantól óvatosnak kell lenned.
- Jó, még mindig nem világos… de azt áruld el, hogy mióta érdekel téged, hogy mi van velem?
- Ha nem lennék én is a terv része, akkor tényleg nem érdekelne. De így…
- Most már tényleg elmondhatnád, hogy miféle tervről van szó! –mondta türelmét vesztve Hermione.
- Arról, kedves Granger, hogy… össze akarnak minket hozni.