Utolsó gondolatok

Esett az eső. Hiába volt tavasz, hónapok óta megállás nélkül zuhogott. A Roxfort ódon falai megáztak, a gyönyörű park elmocsárosodott. Az iskola tanulói a Nagyteremben vacsoráztak, egyetlen fiú kivételével. Draco Malfoy hetedéves, azaz végzős Mardekáros volt. A nedves fűvel és a szakadó esővel mit sem törődve sétált. Fiatal, fess férfi lett belőle. Tökéletes mása volt apjának: ugyanaz a hosszú szőke haj, ugyanaz a sápadt arc, ugyanaz a hegyes orr, ugyanazok a szürke szemek. Egy hatalmas különbség mégis volt kettejük között: Draco szeme hiába tükrözött érzéketlenséget. A fiú érzett, igaz szerelmet Hermione Granger iránt.

Draco a tó közelében sétált. Minél több időt töltött a levegőn, egyre kevésbé érezte az esőcseppek tépázását. Gondolataiba mélyedve nézte a tavat. Elgondolkodott a mögötte álló hónapokon. Kezdetét vette egy háború, amiről a muglik semmit sem sejtettek. Egyelőre. A Roxfort falain túl, már boszorkák és varázslók ezrei vesztették el életüket. Aurorok és halálfalók egyaránt.

Draco nem harcolt. Sem a jó, sem a rossz oldalon. De van egyáltalán jó vagy rossz? Draco apjának, Luciusnak a halálfalók és Voldemort jelentették a jót. És neki, Draconak? Fogalma sem volt róla. Ha kiállna a fehérmágusok mellett, az apja vagy a Sötét Nagyúr azonnal megölné. Ha karjára égettetné a halálfalók jelképét, saját akarata ellen cselekedne. Nem tudta, mit tegyen.

A sötétben egy fekete taláros alak közeledett Draco felé. A fiú elővigyázatosságból elővette pálcáját.

-          Csak nem akarsz megtámadni?- kérdezte csodálkozva Hermione.

-          Nem, dehogy. Nem tudtam, hogy te jössz…- válaszolta Draco- Mit keresel te itt? Meg fogsz fázni…

-          Téged. Dumbledore beszélni szeretne veled.

A két fiatal kézen fogva lépkedett a kastély felé. Draco sejtette, mit akarhat az igazgató. Hermione szótlan volt, ebből Draco arra következtetett, hogy a lány nem csak sejti, tudja is, mit akar Dumbledore.

-          Jó napot!- köszönt az igazgató, mikor beléptek az irodájába- Üljetek le!

-          Fontos, hogy tudjam, mit akarsz?- kérdezte az igazgató komolyan.

-          Harcolni!- vágta rá azonnal a fiú, bár a folytatást még nem tudta.

-          Mindjárt gondoltam… De mégis, ki mellett?

Draco egy pillanatig elgondolkozott.

-          Nem akarok tétlen maradni, de nem hagyom, hogy megöljenek.

Hermione lehajtotta a fejét, Draco látta a lányon, hogy már majdnem sír. Nem akarta elveszteni a fiút, örökre maga mellett szerette volna tudni. Draco folytatta:

-          Szeretnék segíteni a fehérmágusokon, még ha apám bosszúja előbb-utóbb utol is ér…

Dumbledore bólintott, Hermione arcán lassan legördült egy kövér könnycsepp.

-          Mikor indulsz?- kérdezte a lány.

-          Ha lehet, azonnal…- a fiú kérdőn nézett az igazgatóra, válaszként egy újabb bólintást kapott.

Draco letörölte Hermione könnyeit, majd megcsókolta a lányt. Kilépett az irodából, ki az épületből, ki a Roxfort birtokról. Hermione az igazgatói iroda ablakából még sokáig nézte kedvesét, míg alakja el nem tűnt a szakadó esőben. A lány szemében újabb könnycseppek csillantak meg. Draco többé nem tért vissza.  

VÉGE

by Me