A Tiltott Rengeteg

- �risten fi�k, el se hiszem! Az els� meccs�nk, �s ilyen el�nnyel gy�zt�nk! Harry, Ron fantasztikusak voltatok! – �rvendezte, mik�zben bevonultunk a Griffend�l-toronyba.
�n is, csak �gy, mint rengeteg t�rsam, hihetetlen�l boldog voltam a gy�zelm�nk miatt.
Mindenki piros-arany ruh�t viselt, �s hasonl� sz�nekben pomp�z� oroszl�nos z�szl�kat lebegtettek.
- �s l�ttad, amikor Ginny bedobta a 30-dik pontot? El se hiszem hugi, hol tanult�l meg ilyen j�l j�tszani?
- Tudod Ron, van 5 kviddics-m�ni�s b�ty�m, nem volt neh�z!
Mindenki kiab�lt, �s ugr�lt �r�m�ben. Harry-t a v�llukra emelve vitt�k k�rbe a toronyban, �s mindenki kezet akart r�zni vele.
Mikor el�rt hozz�nk, lem�szott a t�meg tetej�r�l, �s oda j�tt.
- Hermione, de j�, hogy el tudt�l j�nni! Ha ezt ki hagytad volna…
- Abba jobb bele se gondolni! – mondtam f�lig �r� sz�jjal, �s meg�leltem bar�taimat.
Igaz, prefektus voltam, de most az egyszer megengedtem, hogy tov�bb tarts�k a bulit. De csak egy �r�val engedtem a takarod�n, mert �nnep ide, �r�m oda, akkor is m�snap tan�t�s volt!
Mikor egy �r�t �t�tt az �ra, elkezdtem a h�l�termek fel� terelni a di�kokat (egyed�l, mivel Ron az egyik sarokban aludt a sok vajs�r hat�s�ra). Sokak m�g maradni akartak, de nem volt mese, menni�k kellett.
Miut�n m�r csak mi h�rman maradtunk lenn, seg�tettem elt�mogatni Ront az �gy�ig, majd elk�sz�ntem Harry-t�l, �s �n is nyugov�ra t�rtem.
Boldog voltam. Ez a r�mes nap, m�gis sz�pen v�gz�d�tt.
M�snap miut�n fel�bredtem, r�gt�n lementem reggelizni, mivel kicsit tov�bb aludtam a kellet�n�l. Bar�taim m�r jav�ba reggeliztek mire oda �rtem.
- Sziasztok! – k�sz�ntem siet�sen, �s le�ltem Harry mell�.
- Szia!
- Reggelt… - k�sz�nt �lmosan Ron
Nem besz�lt�nk t�bbet, mert �n igyekeztem min�l gyorsabban megreggelizni, �k pedig m�g f�radtak voltak. Mik�zben a r�ntott�mat piszk�ltam, el�vettem a sz�mmisztika k�nyvem, �s elkezdtem olvasgatni.
Hirtelen McGalagony rohant mell�m.
- Miss. Granger, azonnal j�jj�n velem!
Olyan hangosan ki�ltotta, hogy a f�lig alv� Ron is felriadt.
Tudtam, hogy baj van, mert ajkait penge v�konyra szor�totta �s orrcimp�i is remegtek.
Miut�n ki�rt�nk a nagyteremb�l, egyenesen a pince fel� vett�k az ir�nyt, de a lej�ratn�l hirtelen meg�lltunk.
- Ehem… Professzor… - pr�b�ltam megsz�l�tani, de olyan sz�r�san n�zett r�m, hogy bel�m fulladt a sz�.
V�rtunk egy kis id�t, mire a felj�r� alj�n megjelent a sz�ke Mardek�ros.
- Malfoy, Granger, j�jjenek velem! – ism�telte a professzor, �s elindult felfel� a l�pcs�n.
K�rd�en n�ztem Malfoy-ra, de � csak elh�zta a sz�j�t �s lehajtotta a fej�t. Te j� �g. Lehet, hogy megl�tott az egyik tan�r? Pont benyitott mik�zben tegnap d�lut�n megcs�kolt a pinc�ben? Hal�lra voltam r�m�lve.
Egyenesen McGalagony irod�j�ba ment�nk. Ott intett egyet, hogy �lj�nk le, majd � is helyet foglalt.
- Megtudhatn�m, mit keresett tegnap a kviddics meccsen, mik�zben a Piton professzor �ltal kiszabott b�ntet�s�t kellett volna v�geznie, Miss. Granger? – mondta egy leveg�vel, az idegess�gt�l remeg� hangon.
Kiss� megk�nnyebb�ltem, de amikor jobban bele gondoltam, ism�t elszor�totta mellkasom az idegess�g.
- Malfoy! Mag�nak kellett volna jelentenie, hogy Granger nem jelent meg!
A sz�ke fi� r�n�zett a professzorra, �s lassan vontatottan ezt felelte.
- Nem hiszem, hogy az�rt kellett volna ugr�lnom, mert Granger ink�bb sz�rakozott, minthogy a dolg�t v�gezte volna.
- Malfoy! Ezt nem engedheti meg mag�nak! – kiab�lta McGalagony – Ez�rt b�ntet�st kap!
- Ne! – mondtam hirtelen �s fel�lltam – nem Malfoy hib�ja professzor.
Mindketten k�rd�en n�ztek r�m.
- �n mentem el enged�ly n�lk�l. Megjelentem a kell� id�ben, megv�rtam, am�g Piton professzor elhagyja a termet, majd megfenyegettem Malfoy-t, hogy meg�tkozom, ha egy sz�t is mer sz�lni. Ezut�n elmentem megn�zni a kviddics meccset, mert nem akartam takar�tani… - fejeztem be a hazugs�gomat.
Malfoy d�bbenten n�zett r�m, McGalagony pedig meg se tudott sz�lalni a d�bbenett�l �s a d�ht�l.
- Granger… Hatalmasat csal�dtam mag�ban… B�ntet�st kapnak mindketten! Legyenek 8-kor a nagykapu el�tt. �s most indul�s az �r�jukra… Azonnal… - mondta m�regt�l remeg� hangon.
�reztem, hogy ez�ttal t�nyleg nagyot csal�dott bennem. �s azok alapj�n, amit mondtam, nem is voltam meglepve. De nem akartam, hogy Malfoy kapjon miattam, mik�zben a javamat akarta.
Mik�zben a pincetermek fel� ment�nk, egy sz�t se sz�ltunk egym�shoz, majd hirtelen Malfoy t�rte meg a csendet.
- M�g hogy megfenyegett�l… musz�j t�nkre tenned a h�rnevem? – k�rdezte f�lig viccel�dve, f�lig szemreh�ny�an.
R�n�ztem, �s csak mosolyogtam.
- Igazad van. – mondtam sz�npadiasan – azt kellett volna mondanom, hogy felaj�nlottad, hogy elv�gzed helyettem a munk�t, �s…
- J�l van, felejtsd el, hogy mondtam b�rmit is! – mondta f�lbeszak�tva mondand�mat, majd mindketten elnevett�k magunkat.
Ezut�n m�r csak cs�ndben ment�nk a folyos�n, majd mikor meg�rkezt�nk a terem el�,  a „sz�ke herceg” hirtelen meg�llt.
H�tra fordult �s a szemembe n�zett. Nem �rtettem, mit akar.
- Menj Granger! – mondta fagyosan.
- Mi van? – k�rdeztem �rtetlen�l.
- Indulj m�r! Menj be te el�bb! – mondta, mintha egy �rtelmi fogyat�kosnak magyar�zna.
Szem�ld�k�m felvonva r�n�ztem, majd bementem a terembe.
Mikor benyitottam minden szem r�m szegez�d�tt, ez�rt egy kicsit k�nyelmetlen�l �reztem magam. Gyorsan a helyemre siettem, �s hallottam, hogy Malfoy is bej�n m�g�ttem.
- �h, �gy m�r teljes a l�tsz�m. – sz�lt egy bar�ts�gos hang a tan�ri asztalt�l.
�pp a cuccaimat pakoltam ki, mikor felfogtam, hogy mit is hallottam. D�bbenten kaptam fel a fejem, �s m�g jobban meglep�dtem, mikor az asztal m�g�l egy r�gi ismer�s n�zett vissza.
- Lupin professzor? – k�rdeztem a kellet�n�l kicsit jobban csod�lkozva.
- �dv�z�llek titeket is. Nektek is elmondom, hogy Piton professzor r�m b�zta a mai �r�it, mivel s�rg�s elint�zni val�ja akadt a Miniszt�riumban.
Oldalra n�zve l�ttam, hogy bar�taim m�g meglepettebben n�ztek r�m, mint �n Lupinra. Nem �rtettem mi a bajuk, ez�rt csak egy k�rd� tekintettel v�laszoltam. Erre Harry Malfoy fel� biccentett fej�vel.
H�t persze! Nem �rtik, mit csin�ltam Malfoyjal… M�rmint, hogy mi�rt k�st�nk.
Csak megr�ztam a fejem, �s intettem, hogy �ra ut�n elmondom.
Az �ra kellemesen telt – volna, ha nem kell ism�t Parkinsonnal egy�tt dolgoznom.
Hamarabb v�geztem, mint �, ez�rt a sz�kemben h�trad�lve figyeltem.
- Ne r�h�gj hangosan, ha hirtelen m�g egy karja n�. – s�gta a f�lembe a m�g�tt�nk l�v� padb�l egy lusta, vontatott hang.
�n erre csak mosolyogtam egyet, �s a biztons�g kedv��rt megn�ztem, mit csin�l Pansy.
Az �ra v�g�n elmondta bar�taimnak a t�rt�netet (kicsit persze ism�t v�ltoztattam rajta), majd egy�tt ment�nk a t�bbi �r�inkra.
Vacsora ut�n egy �r�t tanultam, majd mikor megl�ttam, hogy t�z perc van m�g nyolcig, elindultam a f�bej�rat fel�. Harry �s Ron b�ztat�an elk�sz�ntek („Hajr�, ki fogod b�rni!”), majd kil�ptem a portr� lyukon.
Mikor le�rtem, Malfoy m�r ott volt, �s Friccsel egy�tt v�rtak.
- M�r megint ki k�sik, Granger? Nem tudsz egyszer id�ben elindulni? – fogadott g�nyosan a fi�.
- Dolgom volt. – hazudtam
- Csak azt ne mondd, hogy a hajadat csin�ltad, mert nem veszem be… - mondta halkan �s vontatottan, egy g�nyos mosollyal.
Friccs a szem�t forgatta.
- Elindulhatn�nk v�gre? Lesz m�g el�g id�t�k egym�s mardos�s�ra.
Az erd� fel� vezetett a v�n gondnok, majd meg�lltunk a sz�l�n�l.
- J� utat. – mondta, majd sarkon fordult.
- H�! – sz�lt ut�na Malfoy flegm�n.
Friccs visszafordult �s v�rta a folytat�st.
- M�gis mit kell csin�lnunk?
Gonosz vigyor jelent meg r�ncos arc�n.
- �ll�t�lag egy �j �llatfaj jelent meg az erd�ben. Meg kell keresnetek.
- K�s�ret n�lk�l? – k�rdeztem kiss� megijedve.
- Az iskola legjobb tanul�inak ez nem jelenthet gondot. J� utat. – ism�telte, majd ott hagyott.
Agg�dva n�ztem az erd� fel�. Malfoy r�m n�zett, �s egy �nel�g�lt mosoly jelent meg az arc�n. Sokkal b�trabbnak t�nt, mint els�ben, amikor szint�n az erd�be kaptunk feladatot.
- Min nevetsz? –k�rdeztem.
- Azon hogy mennyire f�lsz. – mondta egy fellengz�s mosollyal.
Elindultunk befel�. Mikor m�r egy j� ideje ment�nk, hirtelen megsz�laltam.
- Mi�rt?
Ez volt az a k�rd�s, ami m�r nagyon sok ideje bennem volt. Malfoy csak k�rd�en n�zett r�m.
- Mit mi�rt?
S�hajtottam egyet.
- Mi�rt… Mi�rt… Mi�rt… -nem tudtam befejezni a k�rd�st, de e n�lk�l is meg�rtette.
- Nem tudom. – hirtelen elkomolyodott.
Meg�llt, �s h�t�t neki vetette egy f�nak. �n szembe vele �lltam meg.
- Miden megv�ltozott. Amikor bel�d r�gtam a l�pcs�n�l… �s megl�ttalak. Egyszer�en m�s volt�l – mondta lassan, maga el� b�mulva.
- Igen… �n is �szre vettem… Megv�ltozt�l. �s… Nem tudom. Nem tudom megfogalmazni az �rz�seimet. – vallottam, �s �reztem hogy kiss� a fejembe sz�l a v�r.
- Pontosan. – mondta lassan, m�g mindig maga el� n�zve.
�gy �lltunk m�g egy p�r percig, majd megt�rte a csendet.
- Induljunk.
Elindultunk m�g midig hallgatva. Kavarogtak a gondolataim. Ezek szerint � is hasonl�an zavarodott volt (csak volt?).
Gondolataimb�l a mellett�nk l�v� bokorb�l hallatsz� reccsen�s z�kkentett ki. Ijedtemben lemerevedtem, �s csak annyi er�m maradt, hogy Malfoy m�g� �lljak, aki m�r el� is r�ntotta, t�mad�sra k�sz p�lc�j�t.
A k�vetkez� m�sodpercek fesz�lt csendben teltek. �n Malfoy v�lla m�g�l leskel�dtem ki (amihez l�bujjhegyre kellet �llnom, mert nem volt egyszer� egy n�lam m�sf�l fejel magasabb fi� eset�ben), � pedig m�g mindig rezzen�stelen�l figyelte a bokrot. J�l esett a test�hez simulnom, mert v�delmet �rasztott.
Hirtelen megint megz�rrent a bokor �s el�ugrott bel�le… egy nyuszi.
Annyira megijedtem, hogy m�r eg�szen a h�t�ba f�rtam az arcom, � pedig szabad kez�vel h�tra ny�lt, �s a derekamat fogta.
�n nem l�ttam, hogy a t�mad�nk csak egy kis �rtalmatlan tapsif�les, ez�rt tov�bbra is m�g�tte bujdostam, �s a tal�rj�t szor�tottam.
� nevetve h�tra fordult, �s r�m n�zett.
- Ne agg�dj, legy�ztem a v�rszomjas-nyuszit. – mondta g�nyosan.
Feln�ztem r�. Majd kin�ztem mellette, egyenesen a „v�rszomjas-nyuszira”.
- Csak… egy… nyuszi…?- k�rdeztem leveg� ut�n kapkodva
- Igen. Ne f�lj, hacsak nem egy r�pa vagy, nem vesz�lyes. – mondta lassan, �s g�nyosan.
- Ha j�l eml�kszem te se volt�l b�trabb hat �ve.
- Mire gondolsz?
- Arra, amikor sik�tva rohant�l ki az erd�b�l… - mondtam egy g�nyos mosollyal – A nagy Draco Malfoy!
Hirtelen ki t�rt bel�lem a r�h�g� g�rcs.
- Ott sik�tozt�l, hogy „Seg�ts�g!”, �s rohang�lt�l addig, am�g meg nem tal�ltunk. Majdnem �sszecsin�ltad magad!
- Nem volt vicces… - mondta kiss� elsz�gyellve mag�t.
- Dehogy nem!
- Most v�ged Granger! – mondta �s elkezdett �ld�zni.
�n menek�ltem el�le, egyre m�lyebbre az erd�be.
- �llj meg Granger, �gyse �szod meg!
- Kapj el, ha tudsz! – kiab�ltam h�tra, �s k�zben nevetve futottam el�le.
Hi�ba voltam nagy el�nybe, el�le nem volt k�nny� menek�lni. Mikor ki�rt�nk egy ritk�sabb ter�letre, hirtelen elkapta a derekam, �s fordult velem egyet a tengelye k�r�l. Egy f�nak l�k�tt, vigy�zva, nehogy er�sen l�kj�n, majd hogy hat�sosabb legyen a k�t karomat a fejem mell� emelte.
- J�l van, elkapt�l! –mondtam nevetve
- K�rj bocs�natot! – mondta kih�v�an, �s k�zel hajolt hozz�m.
- Azt m�r nem – mondtam.
- Dehogy nem – mondta, �s meg puszilta az arcom.
- Nem fogok bocs�natot k�rni!
- Majd megl�tjuk. – mondta, majd ism�t az arcomhoz emelte ajkait.
De m�r nem csak az arcomat cs�kolgatta. Lassan k�rbe cs�kolt, de vigy�zva, nehogy a sz�mat el�rje, majd a nyakamat kezdte ellepni. A fejemet �nk�nytelen�l is felszegtem. � lassan elindult visszafel�, �s m�r a f�lemet puszilgatta. Majd ott meg�llt, �s bele s�gta.
- Nos? Hajland� vagy v�gre bocs�natot k�rni?
- Rendben, bocs�nat. – mondta megadva magam.
- V�gre. – mondta, �s ez�ttal nem felejtette el a sz�mat is beiktatni a kis „k�r�tj�ba”.
Elengedte a karomat, �s �n a nyak�ba fontam. � �t�lelte a derekam, �s �gy cs�kol�ztunk tov�bb. �reztem, ahogy a gyomromban elfogott az a kellemes remeg�s. Lassan felcs�sztatta kez�t a bl�zomba, �s a h�tamon �reztem puszta �rint�s�t. Szabad kez�vel k�zben kigombolta tal�romat, majd kibujtatott bel�le. �n is elkezdtem bontani a tal�rj�t, majd inge gombjait. � is elkezdte lassan kibontani a bl�zomat. Mikor m�r csak a melltart�m volt rajtam elkezdte simogatni a hasamat, majd feljebb tolta a kez�t. �n id�k�zben levettem r�la az ing�t, �s a b�r�m�n �reztem er�s test�nek �rint�s�t.
A f�hoz d�lve cs�kol�ztunk, majd egyszer csak a derekamn�l fogva elh�zott, �s egy �res ter�leten a f�ldnek d�nt�tt. Rajtam fek�dt, �s �gy cs�kolgatott. Majd felhajolt, �s sz�ke tincsei a szem�be l�gtak. �n kis sim�tottam arc�b�l, �s magamhoz h�ztam a fej�t. Tov�bb cs�kolt, �s v�gig �lelt. �n karjaimat a nyak�ba kulcsoltam, � pedig simogatta a testem. Egyik kez�vel a combomat, m�sikkal az arcom. Combomat simogat� keze elkezdett egyre feljebb cs�szni, majd egyszer csak…
Egy reccsen�st hallottunk a fej�nk f�l�l. �n egy pillanatra feln�ztem, de � visszad�nt�tt, �s a f�lembe suttogta:
- Ne t�r�dj vele. Csak egy nyuszi.
Tov�bb simogatott, majd hirtelen vad cs�rtet�st hallottunk a bokrok fel�l. Riadtan pattantunk fel, �s egyenesen a tal�runk fel� rohantunk. Felkaptuk a f�ld�n hever� p�lc�inkat, �s ing�nket. Kapkodva b�jtunk bele, �s k�zben v�gig a bokrok fel� tartottuk p�lc�inkat. Egym�snak vetett�k a h�tunkat, hogy ne �rhessen v�ratlan t�mad�s h�tulr�l se.
- Mi volt ez szerinted? – k�rdeztem hal�lra r�m�lve.
- Nem tudom, de jobb lesz, ha megy�nk. – mondta, �s visszaoldalaztunk a tal�rjainkhoz.
Felvett�k a f�ldr�l, �s elindultunk kifel�. Egy ideig csak lassan ment�nk, majd egy �jabb reccsen�s fut�sra k�sztetett. �reztem, hogy Draco nem f�l annyira, mint �n, de az�rt igyekezett � is min�l hamarabb elhagyni az erd�t.
Mikor v�gre ki�rt�nk, m�r hal�lra voltam r�m�lve, �s hirtelen t�rdre rogytam a z�ld p�zsiton, ahogy meg�lltam. G�rcs�s s�r�sban t�rtem ki. �sszekuporodtam a f�v�n, �s nem tudtam abba hagyni a zokog�st. Draco mell�m sietett, �s nyugtat�an a h�tamra tette a kez�t.
- M�r v�ge, nyugodj meg Hermione!
Feln�ztem r�.
- Gyere ide. – mondta, �s mag�hoz h�zott.
J� �rz�s volt oda b�jni hozz�.
- Mi-a-fene-volt-ez? – k�rdeztem.
- Nem tudom. De szerintem jobb is, hogy nem tudtuk meg. – mondta �szint�n – megnyugodt�l? – k�rdezte p�r perccel k�s�bb.
- Igen. K�sz. – mondta, �s fel�lltam.
A kast�ly fel� vett�k az ir�nyt. Mikor meg�rkezt�nk, r�m n�zett. Tincsei rendetlen�l l�gtak a szem�be. Sz�rke szemei aggodalmat �rasztottak.
- Ne f�lj, m�r j�l vagyok. – mondtam.
- Honnan tudod…
�n csak egy mosollyal feleltem, majd egy fut� puszit nyomtam a sz�j�ra, �s elindultam a torony fel�. Visszatekintve l�ttam, hogy a fej�t fogva gondolkozik valamin, �s elindul a pinc�je fel�.
Az �gyamban m�g sok�ig j�rt az est�n az eszem. Milyen j� is volt Dracoval a f�nak d�lve… Milyen er�s, �s f�rfias. Megnyugtat� vele lenni. Mindenki azt gondolja, hogy � csak kihaszn�lja a l�nyokat. Pedig ha egyszer szerelmes, akkor a l�nynak a vil�gon mindent meg ad. Az �sszes elfojtott szeretet�t ilyenkor egy szem�lyre ir�ny�ja, �s ez szinte sug�rzik bel�le.
Tavaly l�ttam ilyennek utolj�ra. Amikor azzal a k�lf�ldi l�nnyal j�rt. Egyszer l�ttuk csak a l�nyt, indul�sn�l az �llom�son. Sz�p volt. Magas, barna b�r�, z�ldszem�, barna haj�. M�g csod�lkoztunk is, hogyan tetszhet egy ilyen l�nynak egy Malfoy-f�le kis patk�ny. M�r �rtem… nagyon is.
Arra is eml�kszem mennyire ki volt borulva, amikor szak�tottak. Eg�sz nap meg se sz�lalt, csak �lt egymag�ban, �s egy h�t ut�n a gyeng�lked�n fek�dt. Ki se engedt�k legal�bb egy h�tig. Nem evett semmit, csak mag�ba fordulva gondolkozott. Szeg�ny, �letemben el�sz�r akkor sajn�ltam. De akkor az eg�sz iskola. De persze nem akarta sajn�ltatni mag�t, ez�rt amikor kij�tt a gyeng�lked�r�l, a szokottn�l is undokabbul viselkedett mindenkivel…
Az eml�k hat�s�ra egy halv�ny mosoly jelent meg az arcomon. De ez hamar el is t�nt, amikor egy m�sik k�rd�s furakodott az agyamba.
Mi volt az az erd�ben?

***