K�nos t�m�k
 

M�snap Hermione depresszi�san, �s f�radtan �bredt.
M�g ahhoz sem volt kedve, hogy fel�lt�zz�n. Valahogy azt�n m�gis siker�lt megmosakodni, de reggelin�l bar�tainak is felt�nt, hogy nincs minden rendben vele.
- Csak f�radt vagyok… -ism�telgette.
- Persze f�radt…
- Mione nek�nk b�rmit elmondhatsz. –mondta Harry kedvesen, de a l�ny csak a tejes zabpelyh�t kavargatta.
- T�nyleg nincs semmi. –mondta, de csak, hogy lez�rhassa a t�m�t v�gre.
Ek�zben a Nagyterem ajtaj�n egy csapat mardek�ros l�pett be, k�zt�k Dracoval.
A fi� nem t�nt rosszkedv�nek, s�t egyenesen vid�m volt.
Hermione lopva r�n�zett, azt�n l�tta, ahogy Pansy koslat ut�na, �gy ink�bb �jra a t�ny�rj�ra meredt.
- �s akkor az a b�na barom leesett a sepr�r�l… -Draco nagy mes�l�sben volt, �s mindenki a has�t fogta a nevet�st�l. Hermione szomor�an pislogott.
- Draco azt is mes�ld el, mikor az a… -Monstro nyer�tve nevetett, �s alig b�rta befejezni a mondat�t. –Sz�val, amikor… amikor kan�ll� var�zsoltad a kedvenc nyul�t… -ny�gte ki v�gre Monstro, aki most m�r fulladozott, �gy nevetett.
- Az m�g egy j� t�rt�net. -mondta Draco igazat adva bar�tj�nak. Erre mindenki a kanalas t�rt�netet akarta tudni, �s „mond el” -ek tucatjait lehetett hallani a mardek�rosok asztal�t�l.
- �gy l�tszik megint kiny�lt a csip�ja… -d�rm�gte Harry, Draco fel� n�zve.
- Biztos Pansy nyitotta ki neki.
- Ezt hogy �rted?
- Tegnap l�ttam �ket… egy �res teremb�l j�ttek ki. –kezdte Ron, mire Hermione felkapta a fej�t. Valahogy m�r nem �rdekelte, hogy hogyan �zik el a kukoricapehely a tejben.
- Sz�val �pp a kviddicsp�ly�r�l j�ttem, mert gyakoroltam Ginnyvel…
- Sziasztok! –Parvati huppant le Hermione mell�, aki szemben �lt Ronnal �s Harryvel.
- Parvati, te az el�bb reggelizt�l, nem? –csod�lkozott Ron.
- Tal�n zavar? �hes vagyok, ennyi. –mondta a l�ny, azzal szedett egy kis pir�t�st a t�ny�rj�ra.
- Engem azt�n nem… de hol hagytad Levandert?
- �… � most tanul… �hm, tal�n �ssze vagyunk n�ve, vagy mi? Vagy baj, hogy ide�ltem? - k�rdezte a l�ny olyan arccal, hogy igenl� v�laszt nem akar kapni.
- Nem… dehogy, csak furcs�ltam… -fintorgott Ron.
- Ron elkezdt�l valamit mes�lni, nem? –eml�keztette bar�tj�t Hermione, akit egy�ltal�n nem �rdekelt, hogy evett-e m�r Parvati, vagy nem.
- Ja t�nyleg… sz�val Malfoy…
- Mi van vele? –k�v�ncsiskodott Parvati.
- M�g nem tudjuk, de ha csendben v�rn�l, akkor tal�n m�g ma el tudn� Ron mondani. - sziszegte Hermione idegesen.
- Oh, bocs… meg se sz�lalok.
- Teh�t… -kezdte Ron �jra-, �pp a klubhelyis�gbe tartottam, amikor ajt�nyikorg�sra lettem figyelmes, ez�rt meg�lltam a folyos� fordul�j�n�l, �s v�rtam, hogy ki fog kij�nni az ott lev� teremb�l. Na �s mit l�ttam? Egy rik�t� sz�ke fejet… Akkor m�r tudtam, hogy Malfoy az, �gyhogy m�r �pp indultam volna tov�bb, de ekkor halk kuncog�st hallottam… sejthetitek, hogy nem Malfoy volt az. Pansyval j�tt ki a teremb�l, aki �gy n�zett ki, mintha nemr�g t�pte volna meg valaki…
- Tudj�tok, �n mit tudtam meg tegnap? Agatha Hampfell, a h�res mugli-, �s var�zsdivattervez� ell�togat a Roxfortba! M�r most t�k izgatott vagyok…
- Oh, fogd m�r be! –rivallt r� Parvatira Hermione, aki egyre rosszabbul �rezte mag�t.
- �hm, �s az nem lehet Ron, hogy csak var�zsoltak? –sz�lt k�zbe harry.
- Az�rt j�ttek ki k�zen fogva �s…
- Titeket nem is �rdekel, hogy egy h�ress�g j�n ide, r�ad�sul…
- Parvati, mi �t�tt bel�d? Szedsz valamit? –torkollta le Harry a l�nyt, aki csak sz�r�s tekintettel meredt r�.
- Sz�val… -mondta Ron a lehet� leghangosabban, mire mindh�rman r�figyeltek. –k�zen fogva �s cs�kol�zva j�ttek ki a teremb�l. –fejezte be, majd undorodva hozz�tette. –Alig tudtam elaludni, annyira sz�rny� volt.
- �s akkor mi van, ha cs�kol�ztak? Azzal m�g nem tettek semmi rosszat. –okoskodott Parvati.
- Jajj ne legy�l m�r ilyen, el�gg� adta mag�t a helyzet. Biztos vagyok benne, hogy t�bbr�l volt sz�. Te mit csin�ln�l, egy �res, elhagyatott teremben a pasiddal?
- Ez semmit se bizony�t. –er�sk�d�tt a l�ny. –Vagy tal�n ben�zt�l a kulcslyukon? Am�gy meg nem hinn�m, hogy Malfoy �s Parkinson j�rnak.
- Figyelj, egy�bk�nt sem neked mes�ltem, �gyhogy ha lehet, fogd be! A veszeked�st Harry t�rte meg, aki ijedten meredt a h�nyinger�vel k�szk�d� Hermionera.
- Na ebb�l elegem van. Ti ketten fejezz�tek be, nehogy m�r Malfoyon vitatkozzatok �ssze! Te pedig Mione, most r�gt�n velem j�ssz a gyeng�lked�re, mert ha most t�k�rbe n�zn�l, hal�lra ijedn�l magadt�l. �s nem akarom azt hallani, hogy de �n j�l vagyok…
Hermionenak esze �g�ban sem volt ezt mondani, mivel �pp az �jul�ssal k�zd�tt. Harryre t�maszkodva elindultak a k�rterem fel�, ahol Madame Pompfrey idegesen m�regette a l�nyt.
- Mindig ez van… -mondta inger�lten. –�n sz�ltam, hogy pihenjen sokat, t�l sokat v�llal mag�ra, de nem… Pedig mindig igazam van… csak sajnos mindig t�l k�s�n fogj�k ezt fel. –Harry sz�tlanul b�logatott, s k�zben f�l szemmel Hermionet figyelte, aki �gy t�nt teljesen �sszeomlott.
„Pansy �s �… tudhattam volna… hiszen olyan nyilv�nval�, hogy egy�tt vannak. De ha nem is lenn�nek… akkor is lefek�dtek… oh istenem mi van velem? Mit �rdekel engem, hogy Malfoy kivel kavar? Mi�rt nem b�rom kiverni a fejemb�l? Nem lehetek szerelmes bel�… nem… az nem lehet, hogy vonz�djak hozz�, hisz az a fi� ut�lja a muglikat… a csal�dja a leggonoszabbikak egyike… de akkor mi�rt gondolok mindig r�, mi�rt?”
Hermione a gondolataiba m�lyedve b�mult Madame Pompfreyra, de semmit sem fogott fel abb�l, amit mondott. �res tekintettel n�zte v�gig, ahogy Parvatinak beadj�k a gy�gyszer�t, �s…
- Micsoda? Parvati te meg mit keresel itt? –Hermione gyanakv�an meredt a l�nyra.
- Rosszul lettem reggel… tudod, m�ra felf�ggesztettem a di�t�m, de �gy l�tszik, az az �fony�s palacsinta meg�rtott.
- Nem is l�ttam, hogy evett palacsint�t. –mondta Hermione mag�ban.
- �s veled mi van? M�r tegnap este is rosszul n�zt�l ki, de azt hittem m�ra elm�lt. Valami v�rus?
- Nem, nem m�lt el, de… -Hermione furcs�llotta a l�ny viselked�s�t. –�s te meddig leszel itt?
- Eg�sz nap, tudod milyen Madame Pompfrey… Hallom neked is kisel�ad�st tartott… b�r �gy l�ttam, csak Harry figyelt oda. –mosolygott a l�ny.
- H�t igen… de v�rjunk csak! Te hamarabb itt volt�l, mint mi?
- �szre se vett�l? M�r egy kis ideje itt vagyok… Ut�nam j�ttetek be.
Hermione furcs�llta a dolgot, az�rt ennyire nem j�ttek lassan, hogy Parvati megel�zze �ket. De t�bbet m�r nem tudott a l�nyt�l k�rdezni, mert Madame Pompfrey megparancsolta mindkett�j�knek, hogy pihenjenek, �s mire Hermione fel�bredt, Parvati m�r elment.

***

- M�gis hogy k�pzeled? Teljesen meg�r�lt�l? –Keisha �v�lt�z�tt Dracoval a fi�k h�l�szob�j�ban, ahol ism�t egyed�l voltak.
- Nem hallottalak kopogni… -mondta a fi� unottan, mik�zben a k�nyveit pakolta. –Egy�bk�nt meg, nem tudom mi a bajod m�r megint.
- Hogy mi? Hogy mi? –ism�telte a l�ny, n�vekv� hanger�vel. –Azzal a… Parkinsonnal cs�kol�zol? R�ad�sul �gy, hogy b�rki megl�that?
- Mi�rt baj, ha valaki megl�t?
- Ha-h� Mr Blondi! Hermione azt hiszi, hogy k�zted �s Pansy k�z�tt van valami.
- �h… �rtem m�r mi a probl�m�d. –mondta Draco k�z�ny�sen. –De marh�ra nem �rdekel, mit hisz az a kis s�rv�r�.
- Mi �t�tt bel�d? Azt hittem siker�lt meg�rtened, azt, amir�l m�r 3 h�napja papolok neked!
- Igen meg�rtettem. Azt is, hogy ez nekem nem kell. �s nem hiszek abban a h�lye j�slatban. Abb�l meg v�gk�pp elegem van, hogy Grangeren r�g�djak. Ja, �s ha tudni akarod, Krummal j�r. �gyhogy t�ma lez�rva. –mondta a fi�, mik�zben elindult az ajt� fel�. –�s m�g valami. - lehalk�totta a hangj�t, �s figyelmeztet�en n�zett a l�nyra. - Ha m�g egyszer bele mersz avatkozni a mag�n�letembe, vagy ak�rmivel �sszezavarod az �rzelmeim… nem fog �rdekelni, hogy bar�tom vagy-e, vagy sem. Rem�lem vil�gos voltam. –mondta fagyosan, majd kiviharzott a szob�b�l.
- Az volt�l… -mondta mag�ban g�nyosan Keisha. –De a t�ma m�g nincs lez�rva dr�g�m.
Azzal egy halk pukkan�ssal elt�nt.

***
 

Hermione �pp a gyeng�lked� ajtaj�n l�pett ki, amikor �ssze�tk�z�tt McGalagonnyal.
A professzor el�g idegesnek t�nt.
- �h, Miss Granger… Mag�hoz j�ttem. Hallom megint rosszul lett. Jobban van m�r? –hangj�ba agg�d�s csengett.
- Igen… csak a f�rads�g…
- Nekem ne mondja, hogy f�radt… J�l ismerem mag�t. –lehalk�totta a hangj�t. – �n iskol�nk egyik legjobb tanul�ja, �s emberileg is nagyra �rt�kelem a tetteit. Ha b�rmiben seg�thetek…
- K�sz�n�m, de p�r nap �s rendbe j�v�k. –mosolygott a l�ny, �s m�lyen nagyon boldog volt, hogy McGalagony �gy szereti �t.
- Rendben… de ha b�rmiben seg�thetek…
- Sz�lni fogok.
McGalagony elmosolyodott, majd �jra el�vette szigor� arc�t, mikor egy hangoskod� harmadikos arra j�rt.
Hermione testileg �s lelkileg is jobban �rezte mag�t, �s megfogadta, hogy ebben az �vben t�bbet nem fog a gyeng�lked�n fek�dni.
A klubhelyis�gbe �rve, egyed�l Ront tal�lta, aki �gy t�nt �pp aludt a kandall� el�tti sz�ken.
Hermione mosolyogva odament �s gyeng�den megr�zta.
A fi� �lmosan, �s �s�tva k�rben�zett, de amint megl�tta a l�nyt, r�gt�n felcsillant a szeme.
- Jajj, Mione j�l vagy?
- Persze Ron… bocs, hogy ennyi bonyodalmat okozok.
- Bonyodalmat? Ugyan m�r… Csak agg�dtam… tudod mostan�ban sokat vagy rosszul… �s szeretn�m, ha tudn�d, r�m mindig sz�m�thatsz. Tudom, hogy sokat veszeksz�nk, de �n nagyon szeretlek… -a fi� m�r teljesen elv�r�s�d�tt, Hermione pedig meg volt hat�dva.
- Oh Ron! –mondta boldogon, majd meg�lelte a fi�t. –�n is nagyon szeretlek.
- Akkor ezt megbesz�lt�k… -s�hajtott a fi�, de ekkor az arca elkomolyodott. –Mione, ezt m�r Harry is mondta ma, de �n is �gy gondolom. Nek�nk – b�rmit – elmondhatsz.
Hermionenak �gy t�nt, mintha Ron sejten�, mi a baja. Sz�vesen elmondta volna neki, kibesz�lte volna mag�b�l a fesz�lts�get, de azt�n m�gsem merte.
- Tudom �s k�sz�n�m. �g�rem, mindig elmondom, ha valami b�nt.
- �s most nem b�nt semmi? Mert ha igen, �n itt vagyok. Seg�tek megoldani… -Ron felh�zta a szem�ld�k�t, �s lassan besz�lt. –Tudod, vannak dolgok, amik id�vel �gyis kider�lnek.
- Persze, ez igaz… -Hermione idegesen �s gyanakv�an f�rk�szte Ron arc�t. „Vajon honnan tudja? Ennyire felt�n�, hogy mindig a mardek�r asztal�t figyelem? Vagy tal�n nem is tudja, csak �gy akarja bel�lem kih�zni?”
- �hm, figyelj, lehet egy k�rd�sem? –k�rdezte zavartan a fi�.
- K�rdezz nyugodtan. „Jajj k�rlek, ne k�rdezzen r�, k�rlek ne!”
- Sz�val mi van most k�zted �s Krum k�z�tt? De �szint�n.
- �h, Viktor. –Hermione sz�v�r�l egy hatalmas k� esett le. –Semmi, de h�t te is tudod, hogy csak levelez�nk.
- Igen, de ak�rh�nyszor felhozom, mindig olyan ideges leszel.
- Igen, mert mindig rosszkor hozod fel. –mondta a l�ny szemreh�ny�an, de nem komolyan.
- Ny�ron tal�lkoztatok, igaz? –a fi� �jra v�r�s�dni kezdett.
- Igen, de ezt eddig is tudtad.
- Persze, csak sosem besz�lt�l r�szletesen r�la. – Ronnak most m�r l�ngolt az arca �s a f�lei is.
- Elj�tt hozz�nk, bemutattam, elment�nk ide-oda, elvitt egy kviddicsmeccsre…
- �s hol sz�llt meg? –Ronnak akadozott a hangja.
- Hogyhogy hol? A Foltozott �stben, term�szetesen.
- �s… meg… megl�togattad ott?
- Igen. �ltal�ban onnan indultunk el reggel, de mi bajod van? –Hermione zavartan �s csod�lkozva figyelte bar�tj�t, aki olyan arcot v�gott, mint aki egy hatalmas b�nt k�vetett el, �s �pp vallatj�k.
- Mione… �n a bar�tod vagyok, �s mindent elmondhatsz. –ism�telte.
- Tudom, de mi �t�tt bel�d? Akarsz valamit mondani? –k�rdezte a l�ny, de most m�r idegesen.
- Mostan�ban sokat vagy… sokat vagy rosszul. �s ut�lod, ha Krum… sz�val, ha felhozzuk. �s arra gondoltam, azaz gondoltunk…
- Ny�gd m�r ki!
- Sz�val… Terhes vagy?