3. fejezet

Nagyon nem v�rtam, hogy este kilenc �ra legyen. �s mintha az id� ezt meg�rezte volna, �s gyorsabban kezdett volna folyni. Ak�rhogy is, kilenc el�tt �t perccel Harrynek kellett figyelmeztetnie, hogy esetleg indulnom kellene.
 - Kellemes est�t Malfoyjal!- ki�ltott ut�nam egy kicsit cs�fol�dva, egy kicsit sajn�lkozva. Fut�lag v�gtam egy grimaszt r�, majd elsiettem.
Szaladva tettem meg az utat a toronyb�l az eb�dl�ig. T�z perccel kilenc ut�n �rtem le a Nagyterembe.
- Megint k�st�l, Granger! Az ember nem ilyen magatart�st v�r egy kit�n� tanul�t�l -gonoszkodott.
M�g mindig szapor�n szedtem a leveg�t, ez�rt nem tudtam v�dekezni.
- Na, induljunk v�gre!
 Csendesen baktattunk egym�s mellett, �gyelve, hogy betartsuk a k�t m�ter t�vols�got. Pont azon elm�lkedtem, hogy tal�n t�nyleg Ronnak van igaza, �s ez az eg�sz egy vakl�rma, amikor kiss� csoszog�s zajt �s kr�kog�st hallottunk a szomsz�d folyos�r�l.
-  �llj meg! - sz�lt h�tra Malfoy �s kirakta az �tba a karj�t. Amibe sikeresen bele�tk�ztem.
-  Mi az??
Hirtelen elkapta a karomat �s egy szobor m�g� r�ncig�lt, k�zben el�h�zta a var�zsp�lc�j�t. �n is �gy tettem. P�r pillanatig fesz�lt csendben v�rakoztunk, majd hallottuk, hogy az idegen alak megsz�lal:
- J�l van, Mrs Norris, azt hiszem, H�borc nincs m�r a k�zelben, nyugodtan elmehet�nk aludni!
 �nk�ntelen�l is elmosolyodtam.
-  J�, igaz, hogy Friccs nem egy titkos k�m, de az�rt j�k a reflexeid, Malfoy! M�g szerencse, hogy megsz�lalt, k�l�nben m�g meg�tkoztad volna, azt�n magyar�zkodhatn�nk! -cs�fol�dtam.
� elkomorult.
-  Nem volt az, de lehetett volna! -a szeme fenyeget�en �sszesz�k�lt. -De te persze egy mukkot sem hallott�l... Lefogadom, hogy most is magadban ism�telted a leck�ket, vagy mittudom�n!
- Te teljesen h�lye vagy! -mondtam megr�k�ny�dve.
- Ne merj engem s�rtegetni- emelte fel a hangj�t-, …te rohadt s�rv�r�!
 �reztem, hogy egy pillanat alatt el�nt a d�h. Pofoncsaptam. Eszembe sem jutott haszn�lni a p�lc�mat, amit id�k�zben a tal�rom zseb�be tettem.
- Mert te olyan k�l�nb ember vagy n�lam, mi? Hogy b�rkit b�rmikor a legrond�bb s�rt�sekkel illethetsz! -most m�r remegett a hangom.
Ism�t felemeltem a kezem, de � gyorsabb volt. Elkapta. A bal kezemmel is meg akartam �tni, de a szabad kez�vel azt is lefogta. F�jdalmasan szor�totta mindk�t csukl�mat.
Felszisszentem.
Eg�szen k�zel hajolt az arcomhoz, �gy suttogta:
- Te m�g nagyon nem ismersz engem, Granger!
- �s nem is akarlak megismerni! -pr�seltem ki a sz�mon.
Dacosan n�ztem a szem�be. Ha most azt hiszi, hogy megadom magam, csak mert lefogott, nagyon t�ved...
 Hirtelen megv�ltozott az arca. M�r nem a m�reg l�tszott rajta, b�r a szem�ld�k�t m�g mindig el�gg� r�ncolta. F�rk�szni kezdte a von�saimat.
Nem tudtam mire v�lni a dolgot, de �reztem, hogy melegem lett.
Mintha m�g nagyon halv�nyan el is mosolyodott volna.
 �ppen arra k�sz�ltem, hogy utas�tsam, engedjen m�r el, amikor bel�m fagyott a sz�. Becsukta a szem�t, �s hirtelen megcs�kolt. Az eg�szb�l csak annyit fogtam fel, hogy milyen melegek az ajkai, amikor m�r abba is hagyta. Gonoszk�san elvigyorodott, mintha arra ment volna ki ez az eg�sz, hogy felbosszantson.
P�r pillanatig m�g fogva tartott a tekintet�vel, tal�n a felh�borod�s vagy a megr�k�ny�d�s jeleit kereste rajtam. Nem l�thatott semmit, mert egy sz� n�lk�l elengedett �s elment.
�n m�g �lltam ott egy percig, miel�tt visszamentem volna a griffend�l toronyba. Nem tudtam r�j�nni, mi�rt tette ezt.
 Csak m�snap reggelre fogalmaz�dott meg bennem valami, amit m�r ebben a pillanatban is tudtam, de elhessegettem a fejemb�l.
Nagyon �lveztem a cs�kj�t.