Keisha Marquez 

- Keisha, te meg mit keresel itt? –kérdezte Draco meglepetten, de mérgesen, a mellette ülő, hosszú, fekete hajú, kreol bőrű és csinos fiatal lánytól.
- Úgy éreztem nem vagy túl jól. Gyötrődsz valamin, nem igaz?
- Légy szíves, és ne turkálj a fejemben. –vágta rá a fiú. –Egyébként meg ez egy fiú hálószoba, ha nem vetted volna észre.
- Jajj Dracoszito! Ne mérgelődj már! Oké, nem fogok a „fejedben turkálni”. –azzal rámosolygott a fiúra, megmutatva tökéletes fogsorát.
- Milyen jók lettek a fogaid… Mi lenne veled, ha nem lennél metemorfmágus? –gúnyolódott a fiú.
- Annyira gonosz vagy. –mondta a lány sértődötten. –Nem tehetek róla, hogy olyan kiálló fogaim voltak.
- És a kreol bőr? Ha jól emlékszem mindig is fehér bőröd volt.
- Érdekes mikor még reggel beszéltünk, nem tűntek fel ezek a dolgok neked. Egyébként meg untam már, hogy amikor megkérdezik, honnan származom, és azt mondom Spanyolországból, mindenki hüledezve néz, hogy nem úgy tűnik. Hát tessék, most már olyan vagyok. Barna bőrű, és széles mosolyú.
- És kavarógép. –tette hozzá a fiú, majd bosszankodva felhúzta a zöld-ezüst köntösét magára.
- Igazán maradhattál volna félmeztelenül… -vigyorgott a lány, majd elkomolyodott. –Most őszintén Draco. Ez az utolsó esélyed, hogy…
- Hagyjuk, jó? –csattant fel a fiú, de aztán összehúzta szemöldökét, és mélyen Keisha szemébe nézett. –Te kavartad össze a gondolataimat, igaz? Bogarat ültettél a fülembe, Grangeren keresztül! Ez nem lehet igaz!
- Hé, állj le! Nem ültettem semmit sehova. Amit az a lány mondott, azt saját akaratából mondta. És nem én voltam, aki összezavartalak, hanem az a kis okos tojás… egyébként meg egyetértek vele. És örülök, hogy kezdesz te is rájönni a dolgokra. Lucius ebből már nem tud kimászni, de te még megvédheted a családod becsületét.
- Jézusom Keisha! Miről beszélsz? Milyen becsület? Elegem van, hogy mindig mindenbe beleszólsz… olyan vagy, mint Agatha…
- Anyámat hagyd ki ebből…
- Oh érzékeny témára tapintottam talán?
- Annyira megváltoztál… -mondta a lány csendesen. –Régen még boldog voltál.
Draco elhallgatott és az ablakhoz lépett. Crack és Monstro nem voltak a szobában, így nem láthatták Kieshát, és nem hallhatták a Draco és közte folyó beszélgetést.
- Min gondolkozol? –kérdezte a lány.
- Mintha nem tudnád…-mondta a fiú keserűen.
- Megkértél, hát nem „turkálok a fejedben”. Na, elárulod?
- Azon gondolkoztam, hogy mit tegyek azért, hogy elfelejtsd a hülye terveteket?
- Az ellen nem tehetsz semmit. Benne volt a jóslatban…
- Jóslat, jóslat, jóslat! –mondta Draco növekvő erejű hanggal. –Honnan veszed –kiabálta, majd lehalkította a hangját.-, honnan veszed, hogy rólam szól?
- Ezt már nyáron átrágtuk, nem?
- Ja, és azóta is csak ez jár az agyamban. Azzal telt a nyaram, hogy ezen a hülyeségen gyötrődtem. Még anyának is feltűnt, hogy „furcsán viselkedek”.
- A sorsod elől nem futhatsz el… -mondta a lány, miközben Draco selyemtakaróját simogatta. –Egyébként nem tudom, mit akartál elérni azzal, hogy hazudtál Hermionenak?
- Nem hazudtam. Az lett volna hazugság, ha a jóslatról beszélek.
- Ugyan már! –csattant fel Keisha. –Nem mered neki elmondani, mert félsz… Az a lány nagyon okos, és biztos vagyok benne, hogy ő belátná, hogy a jóslat rólatok szól.
- Akkor azt áruld még el, hogy ha az a jóslat tényleg igaz, és a „sorsom úgy is utolér”… akkor miért fáradoztok azon, hogy valahogy összehozzatok vele?
- Az a jóslat be fog következni… ez biztos. De nem mindegy, hogy mikor.
- Ezt hogy érted? –kérdezte a fiú összezavarodottan, miközben végre leült az ágyára, Keishával szemben.
- Ha még most, a gonosz hatalomra jutása előtt…
- Ne folytasd… értem már. –mondta Draco, majd csüggedten folytatta. –Ha előtte nem… akkor az valakinek az életébe kerülhet. Valamelyikünk életébe.
- Nem akarhatod, hogy baja essen annak a lánynak. Tudom, hogy nehéz elfogadnod, és tudom, hogy több időre van szükséged, de el kell fogadnod, hogy nem változtathatod meg a sorsod. –mondta Keisha szomorúan, azzal megfogta Draco kezét.
A fiú testében hirtelen nyugalom terült szét, és zavaros gondolatai eltűntek fejéből. Egyre álmosabb lett, már az érzékszervei működése is tompult. Nem látott semmit, úgy érezte egy másik világba került… a nyugalom és béke szigetére.
Végül elterült az ágyán és mély álomba zuhant.
 

***
 

Hermione másnap elég szétszórt volt. Először elfelejtett cipőt húzni, aztán meg a táskáját a klubhelyiségben hagyta.
Végül, pár perc késéssel, de megérkezett a bájitaltan terembe, ahol Piton nem mulasztott el 10 pontot levonni a Griffendéltől, a késése miatt. A lány sóhajtva leült Hannah mellé, majd elkezdett a táblán levő recept szerint dolgozni.
Az óra felénél Piton egy hosszú előadást kezdett tartani a főzet mérgező hatásáról, amikor Hannah hirtelen felsikkantott.
- Hermione vigyázz!
A lány zavartan kapta fel a fejét, majd meglátta a hugrabugos lány ijedségének okát. A haja egy része benne lógott a fortyogó üstben, és a benne levő főzet lassan terjengve kúszott fel rajta. Hermione gyorsan kikapta a haját az üstből, de a hirtelen mozdulattól a könyökével felborította.
Piton vészjóslóan közeledett felé, míg a mardekáros diákok hisztérikusan nevettek.
- Miss Granger! Ha ki akar kerülni a csoportból, akkor jó úton halad.
- Elnézést… -motyogta a lány, miközben megpróbálta feltörölni a kiömlött löttyöt.
- Evapores! –morogta Piton, mire a főzet eltűnt. –Újabb tíz pont a Griffendéltől. Írja le a hozzávalókat, aztán segítsen Abbottnak. Persze, csak ha vállalja a kockázatot. –tette hozzá gúnyosan, majd visszament az asztalához, és csak óra végén szólalt meg újra.
- Potter, ez magának lila?
- Igen uram… -mutatott Harry a főzetre, ami valóban lila volt.
- Nem a főzet idióta! A füstnek kell lilának lennie, a főzetnek sötétkéknek.
Miután Piton még pár diákba belekötött, és a Griffendél még 20 pontot veszített, elengedte a társaságot, így Hermione egyből a mosdó felé vette az irányt, hogy megpróbálja kiszedni hajából az összeragadt trutymót. Egyszer csak kinyílt az ajtó és…
- Malfoy, megőrültél? Ide nem jöhetsz be!
- Miért van itt valaki rajtad kívül? –a fiú körbenézett, majd megállapította, hogy egyedül vannak. –Beszélnünk kéne.
- Az lenne a legjobb, ha kerülnénk egymást. –mondta Hermione határozottan.
- Jajj, annyira jó, mikor menekülsz előlem. –mosolygott a fiú.
- Nem menekülök… csak épp nem repesek az örömtől, hogy kettesben legyünk, miközben egy estrella azon van, hogy összehozzon minket.
- Azért valld be, hogy élveznéd…-mondta szenvtelenül a fiú, de Hermione nem tudott már válaszolni, mert ekkor egy csapat lány hangját hallották az ajtón kívülről beszűrődni.
Hermione gyorsan megragadta Draco kezét és behúzta az egyik WC-fülkébe. Becsukta a fülke ajtaját, és abban a pillanatban kinyílt a mosdójé.
- Állj fel a WC-re! suttogta Hermione a fiúnak.
- Most políroztattam a cipőm. –mondta Draco idegesen, de úgy látszik Hermione szúrós tekintete hatott rá.
Körülbelül négy-öt lány jöhetett be a mosdóba. Az egyikük bement az egyik WC-fülkébe, a többiek pedig a csapoknál maradhattak.
- Na és megcsókolt már? –kérdezte egy magas vékony hangú lány.
- Hé, Nadin… -mondta egy másik, mire mindegyik vihogni kezdett.
- Szóval igen. –mondta újra a magas hangú lány, majd újra kitört a nevetés.
- Alicia, neked ki tetszik?
- Nem árulom el, mert kinevettek. És nem Dan… tudom, hogy azt hiszitek, de nem.
- Akkor ki? Naaa, léééciii, mooond eeel! Nem fogunk nevetni, ugye lányok?
- Nem. –helyeselt egy rekedt hang.
- Hát persze, hogy nem. Mondd már drágám.
- Szóval, szóval… Vincent Crack.
Egy kis csend állt be, majd hirtelen mindenki újra vihogni kezdett. Eközben a szomszédos fülkében lehúzta valaki a WC-t, majd csatlakozott a beszélgetőkhöz.
- Crack? Rosszul hallottam, vagy tényleg ezt mondta?
- Látjátok, milyenek vagytok… pedig tudjátok, hogy a mackós alkatúak tetszenek.
- Ki az a Crack? –kérdezte a rekedt hang.
- Tudod Gracie… az egyik, aki mindig Malfoy után lohol.
- Ja persze… Malfoy… így már mindjárt más.
- Tényleg még mindig bele vagy zúgva? –kérdezte a magas hang.
- Ugyan dehogy… tudjátok kavartunk tavaly, de már olyan rég volt. Meg amúgy se egy nagy szám a pasi.
- Ja, persze… te és Malfoy…
- Talán nem hiszed el? Mondjuk mit is várjak attól, akinek Crack tetszik?
- Jajj csajok ne veszekedjetek már! Inkább siessünk, mert Bimba professzor mérges lesz, ha késünk.
Azzal a lánycsapat nagy hanggal és vihogva kivonult a mosdóból. Hermione nevetni kezdett, mikor meglátta Draco arcát.
- Többet kéne lányvécébe járnod… akkor megszoknád. –mondta a lány mosolyogva, majd kiment a fülkéből.
- Utálom a felvágós, vihogó kiscsajokat… főleg, ha még hazudnak is.
- Áh már értem… -sóhajtott Hermione. –Most annyi a hiúságodnak, mert valaki nem tart jó pasinak, de Crackot igen.
- Sose járnék egy ilyen… rekedt hangú lánnyal. –mondta Draco undorodva.
- Mondtam én ilyet? Egyébként úgy emlékszem akartál valamit mondani.
- Ja igen… arról lenne szó, hogy…
Hermione hirtelen megint behúzta a fiút a WC fülkébe, mire a mosdó ajtaja újra kinyílt.
Egy cipő lassú kopogását lehetett hallani. A léptek ahhoz a WC fülkéhez közeledtek, amelyikben Draco és Hermione voltak. Mindketten lélegzetvisszafojtva várták mi fog történni. Egyszer csak valaki bekopogott a fülke ajtaján és így szólt.
- Hermione itt vagy?