4. fejezet
SztR 2004.08.01. 13:23
- Hermione, hol voltál? Mindjárt elkezdődik az óra.
- Tudom Harry, de majd szünetben elmesélem...
Az estrellák
- Hermione, hol voltál? Mindjárt elkezdődik az óra. - Tudom Harry, de majd szünetben elmesélem. - Nem láttam sehol se Malfoyt meg a kíséretét reggel… remélem történt velük valami. - Ron! - Jól van bocs… Nem gondoltam volna, hogy a tegnap történtek után még mindig így imádod. - Imádom? Ha tudni akarod, épp az előbb társalogtunk… és nem a legújabb prefektusi szabályról. –mondta a lány keserűen. –De akkor sem kívánhatsz ilyet senkinek, mert az a visszájára fog fordulni… - Ha te mondod… - Odanézzetek! –mutatott a tábla felé Harry. Ronnak és Hermionenak is tátva maradt a szája, mikor odanéztek. Egy ismerős alak bukkant elő a tábla mellől, és fülig érő szájjal köszöntötte a diákokat. - Helló! Nymphadora Thonks vagyok… de szólítsatok nyugodtan Thonks professzornak. A most épp szőke, hosszú, hullámos hajú boszorkány vidáman és izgatottan fürkészte a tömeget. Mikor meglátta Harryt, Hermionet és Ront, arcán egy hatalmas mosoly terült el. - Ebben az évben én kaptam azt a megtisztelő feladatot, hogy a Sötét Varázslatok Kivédése órát tartsam nektek. Remélem, számíthatok rátok, akkor bizti jóban leszünk. Most viszont szeretnék egy gyors névsorolvasást tartani. Thonks kinyitotta fekete táskáját, majd beletúrt, és egy gyűrött, itt-ott szakadt pergament vett elő. - Hát igen, volt egy kis vitánk… -mondta csüggedten a lapra nézve. – Na, lássuk. - Brown, Levander. - Itt vagyok. –mondta a lány mosolyogva. Úgy tűnt szimpatikus neki az új tanárnő. - Szerintetek élve megússzuk az óráit? –kérdezte Ron. - Hogy mondhatsz ilyet? –csattant fel Hermione. –Thonks nagyszerű auror, és biztos vagyok benne, hogy a tanári szerepbe is gyorsan beletanul. - De olyan kis ügyetlen. - Nem lehet senki se tökéletes. Inkább ne tudjon főzni, és bánjon el egy halálfalóval, nem? - Igazad van… -bólogatott Harry. Mikor végeztek a névsorral, átvették a múlt év anyagait, ami viszont eléggé megosztotta a diákok emlékezetét. Az óra hátralevő része nagyjából azzal telt, hogy Umbridgeot szidta mindenki, és Thonksot ez egyáltalán nem zavarta, sőt az ő száját is elhagyta egy-két érdekes megjegyzés, a már említettel kapcsolatban. Hermione megállapította, hogy Thonks fiatal, lendületes és közvetlen stílusa mindenkinek tetszik. Ráadásul a boszorkány rengeteg varázslást ígért nekik, ami mindenképp imponált a diákoknak. Mikor kicsöngettek, a hármas még ott maradt beszélgetni Thonkssal, aki bevallotta, hogy rettenetesen izgult, és emiatt sikerült eltörnie a tükrét, de megígérte, hogy nagyon izgalmas órákat fog tartani. Miután elhagyták az SVK termet, Hermione megragadta két barátja kezét és maga után vonszolta őket, egészen a könyvtárig. - Mione’ mi ütött beléd? –kérdezte Ron, miután majdnem felbukott a küszöbön. - Bocs, csak egy szó nélkül hoztam el ezt a könyvet… Madame Cvikker mérges lehet. - Te elhoztál a talárodba rejtve egy könyvet? De miért? - Mert Malfoy is ezt kereste, és most nekem kellett. Hermione megmutatta a könyvtáros nőnek a könyvet, és jól sejtette, hogy a boszorkány nem lesz túl vidám. -Miss Granger… magáról aztán nem gondoltam volna… Tudja mit okozott ezzel? – Madame Cvikker tartott egy kis szünetet, mintha valaki helyette elmondja, de végül mégiscsak neki kellett. Összehúzott szemöldökkel sziszegte: -Mr Malfoy és a barátai egész reggel ezt keresték. Hogy mit meg nem enged az a fiú magának… még, hogy én rosszul végzem a munkám! Talán az én hibám, ha valaki szó nélkül elvisz egy könyvet? - Tényleg sajnálom… -motyogta Hermione bűnbánóan, majd Harryvel és Ronnal együtt leültek az egyik asztalhoz. - Szóval mit akartál mutatni? - Még nem tudom… de azt hiszem, benne van… - Szóval Malfoy is ezt kereste? - Aha… -mondta a lány a könyvbe mélyedve, majd hirtelen felkiáltott. –Itt van! Tudtam… - Beavatnál végre minket is? –kérdezte türelmét vesztve Ron. - Most már biztos… Ezért álmodták ugyanazt. - Ok, ezt már biztos direkt csinálod! Még ma elmondod, vagy könyörögnünk kell? - Ja persze… bocs. Szóval Neville és Colin egy estrellát láttak álmukban. - Mit? –értetlenkedett Harry. - Egy estrella van a kastélyban? –kérdezte most Ron. - Nagyon úgy tűnik. - Jó ne is foglalkozzatok velem! - Bocs Harry. Szóval az estrellák olyan különleges képességű boszorkányok, akik csillaghulláskor születnek. Két csoportba sorolhatod őket. Az egyik a primaverák, akik tavasszal, a másik az inviernok, akik télen születnek. – mondta Ron, aki most büszkén húzta ki magát. - És mi a különleges képességük? - Tudnak repülni – mondta most Hermione.- De a legfontosabb, hogy lélekmágusok. Azaz képesek befolyásolni az érzelmeidet, és belelátnak a fejedbe. - Aha… értem. –mondta Harry, majd összehúzta szemöldökét. -De mért látta Neville és Colin álmában azt az estrellát? - Öhm… ezt nem tom’. - válaszolt Ron őszintén. - Várjatok itt ír valamit… megvan. „Sok varázsló rendelkezik azzal a tulajdonsággal, hogy megérzik egy estrella jelenlétét. Általában álmukban jelenik meg az estrella alakja." Tehát a Roxfortban van egy invierno. –foglalta össze Hermione a lényeget. - De ugye ezek az estrellák nem rossz szándékúak? –kérdezte Harry. - Nem hiszem… Ha nincs okuk rá, akkor nem használják rosszra a képességeiket. - És honnan tod, hogy ez egy invierno? –kérdezte Ron. - Ha odafigyeltetek volna Nevillere, tudnátok, hogy azt mondta, esett a hó álmában. - Azért, az furcsa, hogy Dumbledore nem szólt arról, hogy egy estrellát is felfogadott. -tűnődött Ron, majd hirtelen a fejéhez kapott. –Hermione! Holnap prefektusi gyűlés lesz. - Tudom, és? - Holnap fogják tudatni velünk az új biztonsági intézkedéseket. Lehet, hogy most az estrellákról is szó lesz. - Hát, ha Dumbledore szerződtette, akkor biztos szó lesz róla. - Új biztonsági intézkedések? –kérdezte Harry. - Ja… mostantól semmi éjszakai kiruccanás. –sóhajtott Ron. - Nem is baj! –horkant fel Hermione. –Megérthetnétek végre, hogy ez az egész a mi érdekünkben történik. - Jajj Mione’, attól még, hogy 8-kor már a hálókörzetben kell lenni, semmi sem garantálja, hogy biztonságban vagyunk. - Jól van Ron, nem is tudom, mit várok tőled? Tavaly sem álltál ki mellettem, amikor az ikreket próbáltam megfékezni, és úgy látom, még mindig nem fogtad fel, hogy miért is vagy prefektus! Tudod, kezd nagyon elegem lenni! - Akkor menj és írj a kis Krumodnak! –vágta rá gúnyosan a fiú. Ron bizony most érzékeny témára tapintott. Hermione arca elvörösödött és szája olyan penge vékony lett, mint amilyen McGalagonynak szokott lenni, ha mérges. Feldúltan és szó nélkül felállt, összeszedte a holmiját, majd zavartan elindult, amikor Harry félénken utána szólt. - Mione’ elmész? A lány vett egy nagy levegőt, kifújta, majd Harry felé fordult. - Nem vagyok hajlandó tovább egy levegőt szívni ezzel a… ezzel a Vízlipatkánnyal. Azzal sarkon fordult és köszönés nélkül kisietett a teremből.
|