Gyötrődés 

- Tessék?
- Ne olyan hangosan. –torkollta le Draco a lányt.
- Mégis ki akarhat veled összehozni?
- Ez nem ilyen egyszerű…
- Akkor magyarázd el! –mondta Hermione feldúltan
- Nem itt kéne, de… jó rendben. Szóval… Dumbledore most arra épít, hogy a négy ház közti feszültséget eloszlassa, és ezért sok mindent megtesz.
- Azt akarod bemesélni, hogy Dumbledore…
- Befejezhetném? –vágott a lány szavába Draco. –Dumbledore az összefogásban látja a jövőt, ami ugyan szép és jó, de mindenki tudja, hogy lehetetlen.
- Nem is tudom kik miatt. –mondta Hermione gúnyosan.
- Ebbe most ne menjünk bele, de a lényeg, hogy szerződtetett négy estrellát a Roxfortba.
- Ezt meg honnan veszed?
- Onnan, hogy én is megérzem egy estrella közelségét. És álmomban megjelent egy invierno. Nos, az az invierno történetesen az anyám legjobb barátnőjének a lánya.
- Ez egyre kavarosabb…
- Figyelj, most mindegy mit honnan tudok… a fontos az, hogy ezek az estrellák azért vannak itt, hogy megpróbáljanak békét teremteni a négy ház között.
- De ez nem lenne igazságos. Lélekmágiával befolyásolni a diákok érzelmeit egymás felé…
- Nem akarják befolyásolni, csupán azoknál, akik nagyon rosszban vannak.
- Jó, de akkor is. Összehozni veled…
- Hidd el Granger én is kiakadtam… Az egész suliban kinéztek maguknak hat diákot, három fiút és három lányt. Olyanokat választottak, akik szerintük hathatnak a többi diákra, és ha sikerül a legnagyobb ellentéteket összehozni, és most nem feltétlen szerelemről beszélek, akkor ezen felbuzdulva, a többi diák is belátja, hogy nincs értelme rosszban lenni egymással.
- Végül is, ez egész jó ötlet, ezzel tényleg békét lehetne tenni. –töprengett Hermione, de aztán gyorsan hozzátette. –De természetesen köztünk soha semmi nem lehetne és nem is lesz.
- Sajnos Keishának mondhatok akármit…
- Kinek?
- Keisha… ő az az invierno, akiről beszéltem. Aki megtámadott tegnap.
- Ő támadott meg? De miért?
- Nos ez volt az első lépés. Tudták, hogy én épp büntető feladatot végzek az erdőben, és azt is, hogy arra fogok menni, ahol te kint vagy. Érted már?
- Ez azért durva. Képesek lennének bántani csak azért, hogy te megmenthess. Ráadásul azzal a kockázattal, hogy te nem segítesz!
- Ezt azért csinálják, mert Dumbledore nem engedi nekik, hogy megváltoztassák az érzelmeinket, így különböző csapdákat találnak ki.
- Nagyszerű! Tehát mostantól számíthatok rá, hogy megtámadnak, mikor egyedül vagyok?
- Aha…-mondta Draco közönyösen, látszott rajta, hogy különösebben nem zavarná a dolog.
- Akkor beszélj azzal a… Keishával, vagy kivel! –mondta Hermione dühösen. –Úgyis olyan jóba vagytok, hogy elárulja a terveit neked.
- Nem tudom lebeszélni róla. Ha vele vagyok, állandóan a gondolataimban turkál, és úgy elég nehéz koncentrálni.
- Ilyenkor hova tűnik a ravasz és bunkó Draco Malfoy? –Hermione egyre hangosabban beszélt, és egyre idegesebb lett.
- Fogalmad sincs róla, milyen egy estrellával beszélgetni. –mondta ingerülten a fiú. – Vagy szerinted én örülök, hogy egy sárvérűvel akarnak összehozni? Ráadásul pont VELED! –most már Draco is elvesztette a türelmét.
- Én pedig nem akarok bekerülni egy aljas halálfaló családjába! –kiabálta a lány, mire Draco előkapta a pálcáját.
- Szívd vissza! –sziszegte.
- Miért mi lesz? Mond ki, Crucius! Úgyis csak ehhez értesz!
- Itt meg mi folyik? –Madame Pompfrey feldúltan és ijedten rohant ki a szobájából. – Mr Malfoy mégis mit képzel? Azonnal menjen ki! Ez itt egy kórterem, az ég szerelmére! Nem hallotta? Ezt jelenteni fogom… a beteget zaklatni…
Draco fújtatva kiviharzott a kórteremből, Hermione pedig idegességében leverte a poharát a szekrényről.
- Miss Granger ezt igya meg! Nyugtató tea. Arról pedig ne is álmodjon, hogy ilyen állapotban elengedem.
- De jól vagyok, csak Malfoy…
- Nem érdekel, itt marad estig és kész!
- Prefektusi gyűlésem lesz délután!
- Akkor most kimarad róla. –zárta le a vitát a javasasszony, azzal mérgesen hozzáfűzte. – Az italtól mélyen fog aludni, és meg ne tudjam, hogy nem piheni ki magát. –mondta, majd beviharzott a szobájába, és bacsapta maga mögött az ajtót.

***

Hermionet hét óra tájban elengedte Madame Pompfrey, így a lány egyből a klubhelyiségbe ment, ahol megtalálta két barátját, a bájitaltan házi fölött szenvedve.
- Harry, ez nekem magas… és Hermione pont most nincs itt…
- De hát itt vagyok! –mosolygott a lány azzal lehuppant a fiúk mellé.
- Mione! –kiáltott boldogan Harry. –azt hittük már nem is látunk. Madame Pompfrey becsapta az ajtót az orrunk előtt, mikor téged akartunk meglátogatni.
- Áh biztos, mert aludtam… tudjátok milyen. –Hermione nem akart beszélni, arról, hogy mi történt közte és Draco között.
- Végül is mindegy. A lényeg, hogy már elengedett.
- Na és mi volt a prefektusi gyűlésen?
- Hát, nem tudod, mit hagytál ki… -kezdte Ron izgatottan. –McGalagony elsorolt egy csomó új dolgot, amit a suli biztonsági intézkedésnek nevez. Szerintem ehhez képest az Azkaban egy hotel, ahonnan ki-be járkálhatnak a foglyok. Pl. aki éjfél után kint mászkál, számíthat rá, hogy találkozik egy fekete árnnyal.
- Egy mivel? –csatlakozott a beszélgetésbe Dean Thomas, aki épp egy pennát kért kölcsön Harrytől.
- A fekete árny megdermeszti és eltünteti az áldozatát… Nem öli meg, csak épp beletelhet pár évbe is, mire megtalálnak.
- Uh, az gáz. –fejtette ki álláspontját a dologról Dean, majd visszaült Seamus mellé.
- Fel nem fogom Ginny mit imád benne. –mérgelődött Ron.
- És még mi volt? –kérdezte Hermione türelmetlenül.
- Ja tényleg, mivel nem voltál itt, egyedül, na jó az iskola elsővel kellett az egész Griffendélnek elmondanom az új dolgokat.
- Hallanod kellett volna, ahogy Ron próbálja kimondani azt, hogy „aszetra… esztarela… estralo… ja, estrella” –nevetett Harry.
- Olyan vagy Harry… nem tehetek róla… olyan hülye szó.
- Szó volt az estrellákról? –kapott a témán Hermione.
- Ja… az volt a lényeg, hogyha két ház diákja között veszekedés, netán verekedés törne ki, egy estrella közbe fog avatkozni… azt viszont nem mondták, hogy hogyan.
- Értem… és hány estrella van a Roxfortban?
- Asszem négy. Minden háznál van egy. Nálunk mi is van Harry?
- Egy primavera.- válaszolt Harry, aztán mosolyra húzódott a szája. – Ron még nem is mesélted el, mi történt a gyűlésen.
- Oh, tényleg… pedig ez az év sztorija.
- Miért mi volt?
Ron vigyorogva letette a jegyzeteit és Hermionehoz hajolt.
- Malfoyt kizárták a kviddics csapatból, a példátlan viselkedése miatt.
- Mi? De hát miért? –Hermione egyáltalán nem volt feldobva a hírtől.
- Először is, késett a gyűlésről. Másodszor, leordította McGalagonyt. És végül a gyűlés felénél kirohant, és állítólag a dühét egy elsősön vezette le. Hagy ne mondjam mivel.
- Mivel? –kérdezte Hermione olyan arccal, mint aki a halálos ítéletére készül.
- A kissrác állítólag csak azt kérdezte meg tőle, hogy merre talál a második emeleten WC-t, mire Malfoy berángatta a már említett helyiségbe, és a WC-kagylóba dugta a fejét, majd megbűvölte azt a szerencsétlen kisfiút, és így alig tudták leszedni a plafonról. Most is épp a gyengélkedőn fekszik, olyan sokkos állapotban van.
- Hát ott biztos nincs, mivel onnan jöttem. –mondta Hermione, majd gondolkozni kezdett. –Biztos így történt?
- Mondom! Ernie McMillan mesélte, aki meg Padma Patiltól hallotta.
- De Ron, ilyenért a jelvényedet veszik el, nem pedig egy csapatból tiltanak el.
- Ami késik, nem múlik.
- Hát lehet… na mindegy, úgyis kiderül majd, hogy mi volt. Figyeljetek, megmutatnátok mit vettetek órán?
- Persze… -mondta Ron olyan hangsúllyal, mint aki nem ilyen reakciót várt a lánytól.

***

Eközben a Mardekár klubhelyiségében.
- Draco, idd ezt meg!
- Mi a fene ez?
- Megnyugtat… -azzal Pansy a fiú kezébe nyomott egy poharat.
- Ez olyan, mint a víz. Mit raktál bele?
- Nyugi, nem akarlak megmérgezni… -mosolygott a lány.
- Még jó…
- Figyelj, mi történt igazából? Csak, mert már azt is hallottam, hogy megöltél valakit.
- Semmi! –csattant fel a fiú. –Odajött az a kis takony, hogy hol a mosdó… én meg kicsit hangosan válaszoltam neki, és berángattam a WC-be. De aztán otthagytam. Nem bántottam. Pedig szerettem volna…
- Ez érdekes… Gondolod egy estrella van a dologban?
- Biztos vagyok benne. Ha ez így megy tovább, a végén még én leszek Szent Potter 2! Még jó, hogy annak a banyának be tudtam olvasni. Mi köze hozzá, hogy miért késtem?
- McGalagony? Elég dühös volt. Piton próbálta elsimítani a dolgot, de…
- Piton! Ha! Egy aljas áruló, semmi más. Az ő oldalukon áll, hiába játssza az agyát. –mondta Draco keserűen, majd felállt a fotelből. – Senki se ért meg. Apámat el fogják ítélni, vagy megölik. Anyámat jobban érdeklik a növényei, mint az, hogy mennyire utálok itt lenni. Annak a rohadt Grangernek volt igaza… azt hiszem, rájöttem.
Pansy értetlenül nézett a távolodó Draco után, aki viszont teljesen világosan látott mindent. Belezuhant az ágyába és a gondolatai csak úgy kavarogtak a fejében.
„Nekem is be kell majd állnom halálfalónak. De ha a Nagyúr elesik… nem, nem fog… de ha mégis. Nekünk végünk. Ezt nem úszhatjuk meg. Apám magával fog minket rántani. Nem ezt nem hagyhatom… Nem hagyhatom, hogy anya és én szívjuk meg a levét.”
„Nem vagy normális!” –szólt egy másik hang a fejében. „A Nagyúr nem fog elesni. Átveszi a hatalmat, és akkor te leszel az egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb ember a világon. Pansyt elveszed, és szül neked egy fiút. Minden úgy lesz, mint eddigi életedben.”
„Azzal a különbséggel, hogy nem leszel boldog.”- szólt most megint egy hang.
„Boldogság? Abban eddig se volt része. Minek az, ha az embernek nincs pénze, vagy hatalma?”
„Weasleyéknek sincs, mégis boldogok és együtt vannak.”
- Mi van már megint velem? A fenébe! –Draco dühösen egy nagyot csapott a párnájába, mikor egy kedves és nyugodt hang szólalt meg mellette.
- Cicám, te szeretetre vágysz.