1. fejezet
SztR 2004.07.24. 10:54
A vonaton.
- Olyan csodaszép a táj, nem? –kérdezte sugárzó arccal Hermione a mellette ülő vörös hajú fiút.
- Csodaszép… és unalmas. -válaszolt Ron flegmán...
Újra a Roxfort Expressen
A vonaton.
- Olyan csodaszép a táj, nem? –kérdezte sugárzó arccal Hermione a mellette ülő vörös hajú fiút. - Csodaszép… és unalmas. -válaszolt Ron flegmán. - Jól van Mr Rosszkedvemvan, nem szóltam egy szót se! –mondta gúnyosan a lány. - Jajj Mione’ már 6. éve utazunk a Roxfort Expressen, bocs, hogy nem lelkesedek a „soha nem változó” dombvidékért. - Igenis változó! Tavaly még nem voltak… - Jó-jó-jó, nem szó szerint értettem! –szakította félbe Hermionet a fiú. - Nem tudom, miért duzzogsz? –kérdezte a lány mérgesen. –Dumbledorenak meg van rá az oka, hogy idén is Malfoyt választotta az egyik prefektusnak. Ron vágott egy grimaszt. - Dumbledorenak arra is meg volt az oka, hogy tavaly Piton tanította Harryt okklumenciára… és mi lett belőle… - Akkor sem értem mi bajod van? Én se örülök Malfoynak, de most meg van kötve a keze. Nem tehet akármit, mint mikor Umbridge volt az igazgató. - Tudod nekem elég, ha a prefektusi gyűléseken látom azt a görényt… - Áh, már itt vagytok? Harry jött be az ajtón és vidáman ült le két barátjával szemben. Mikor meglátta Ron arcát, elkomolyodott. - Mi a baj? - Malfoy…-sóhajtott Hermione.- Idén is prefektus lett. - Miii ?! –Harry hüledezve nézett a lányra.- Az egy dolog, hogy Dumbledore tavaly őt választotta, végül is mindenki tévedhet… de azok után, amit tavaly művelt? Umbridge kiskutyája volt! - Én is ezt mondtam, de Hermione itt védi!- csattant fel Ron. - Nem védem, de akkor is túlzás, amit csináltok! Egyébként pedig Malfoy sikeresen átment minden vizsgáján… - Áh szóval innen fúj a szél… Azért, mert nekünk nem sikerült a Mágiatörténet vizsgánk, már le is vagyunk ejtve.- mondta Ron sértődötten. - Én – ezt – nem – hallgatom - tovább!- mondta Hermione mérgesen. – Inkább meglátogatom Ginnyt! - Ez nem túl jó ötlet, mivel épp Deannel van…-mondta Harry. - Mi?! Kettesben?! Mit képzel ez a focimániás?! Nem elég, hogy egész nyáron levelekkel bombázta, most meg… - Csak beszélgetnek… -mondta Harry, de Ron nem nyugodott meg. - Most rögtön odamegyek és… - Ron! –csattant fel Hermione. Nyugodj már meg! Légy szíves ne viselkedj ilyen gyerekesen! Ginny már nagylány, tud magára vigyázni… de, ha te mindenáron le akarod magad égetni, akkor menj csak oda! Azzal a lány felpattant és az ajtóhoz lépett. - Elmentem sétálni. –mondta, majd becsapta maga mögött az ajtót. A vonat folyosója elég kihalt volt, így Hermione megállt egy tágasabb résznél és nekidőlt a falnak. Ebben a pillanatban kicsapódott egy közeli kabin ajtaja, és egy magas rókaképű lány rontott ki rajta - Gyűlöllek Draco Malfoy! Hogy szórnának rád egy Adava Kedavrat! Azt hittem a barátom vagy, de tévedtem! –üvöltötte a lány. Hermione felismerte. Pansy Parkinson volt, és jócskán megváltozott a szünidő alatt. Magas és csinos lett, és a rókaképű jelző sem volt teljesen igaz rá. - Fejezd be Pansy! Csak nevetségessé teszed magad. A kabin ajtajában Draco Malfoy állt, és unottan figyelte Pansy dühöngését. - Fordulj fel! Nem érdekelnek az aljas hazugságaid és a kifogásaid! Meguntam őket, és téged is. Örökre egy elkényeztetett, egoista, talpnyaló féreg maradsz Malfoy! Azzal a lány dühösen elviharzott. - Mit bámultok szerencsétlenek? – mordult fel a fiú, mikor meglátta a kis tömeget, akik a kiabálásra jöttek ki. Nem volt senkinek se kedve Dracoval ujjat húzni, így pár percen belül már mindenki újra a kabinjában volt. Kivétel Hermionet, aki próbált észrevétlen maradni, de Draco kiszúrta. - Na, mi van Granger? Tetszett a műsor? Na tűnj el szépen mielőtt… - Oh Malfoy, csak nem gondolod, hogy érdekel a szerelmi életed? – mondta a lány gúnyosan, azzal elindult a fiú felé. A célja az volt, hogy határozottan elhalad majd a fiú mellett, de amint mellé ért, egy rideg kéz ragadta meg a karját. - Nagyon kinyílt a csipád, sárvérű…-mondta Draco fenyegető hangon. - Jajj, kösz Malfoy! Nem tudtam mi hiányzott… - mondta a lány elgondolkodva. –Tudod, már két hónapja nem sárvérűzött le senki. Most már nincs hiányérzetem. – tette még hozzá, majd kitépte karját a fiú szorításából, és elindult a vonat folyosóján, otthagyva a fiút. - Vigyázz magadra Granger… ezt komolyan gondoltam. – mondta a fiú csendben, mielőtt bement volna az ajtón. Hermione már nem hallotta a fiú megjegyzését, csak azt, ahogy becsapja a kabin ajtaját. Abban a pillanatban rossz érzése támadt.
***
A megérkezés Roxfortba, vegyes érzéseket váltott ki mindenkiből. Harry örült talán legjobban, hiszen itt érezte igazán otthon magát, és ki nem álhatott Dursleyéknél lenni. Ugyanakkor mindenki tudta, hogy ez egy különleges év lesz, hiszen Voldemort visszatérésével, sok minden megváltozott. Hermionenak, ahogy a Nagyterem felé haladtak, a nyár eseményei jutottak az eszébe. Dumbledore ideiglenesen igent mondott a minisztérium kérésére, és elvállalta a miniszteri szerepet, de csak addig, amíg nem találnak erre megfelelő embert. A Főnix Rendje továbbra is működött és rengeteg halálfalóval végzett. Hagrid segítségével sikerült az óriások egy részét megnyerni maguknak, és a koboldok is hajlottak a megújult minisztérium felé. Ron, Hermione és Harry a nyár végét újra a Grimmund téri házban töltötte, természetesen a többi Weasley társaságában. Bár Harry Sirius halála miatt elég rosszul érezte magát a házban, azért sikerült néhány vidám pillanatot szerezni neki. Aztán az is eszébe jutott, amikor találkoztak Nevillel és Lunával az Abszol úton… „Tényleg, milyen jó kis csapatot alkotunk.” –kavargott a fejében ez a mondat, ami Ginny száját hagyta el. Valóban közel került egymáshoz ez a hat fiatal. Mire Hermione felocsúdott, már vége volt a besorolási ceremóniának. Dumbledore felállt és csendre intette a diákokat. - Üdvözlök mindenkit, újra itt a Roxfortban. Most sem szeretnék hosszú és unalmas szónoklatot tartani, de engedjétek meg, hogy néhány új dologról szóljak. Először is mindenki tudja milyen sötét időkben élünk most… Az iskola szeretne mindent megtenni annak érdekében, hogy ne történjen semmi baj veletek, ezért több új biztonsági intézkedést is bevezetünk, amit majd a prefektusok tudatnak veletek. Másodszor, ami talán fontosabb, szeretnénk elérni, ha a házak közti feszültségek elülnének – itt lopva a Griffendél és a Mardekár asztalaihoz nézett-, és azt is, hogy összefogjatok, hiszen csak így vagyunk képesek arra, ami egyszer egy kisgyermeknek sikerült… Harry érezte, ahogy többen rápillantanak. - Tehát kérlek benneteket, hogy tartsatok össze, és egyetek mindenből, mert a konyhán dolgozó házimanóink ma igazán kitettek magukért. – mondta az igazgató, majd csillogó szemekkel végignézett a tömegen.- Jó étvágyat! Ahogy az asztalokon megjelent a rengeteg étel, Ron eleget téve Dumbledore kérésének, mindenből vett valamennyit. - Ez nabgyon binom.- mondta a fiú tele szájjal. - Akkor én is megkóstolom…- bólogatott Harry és szedett a tányérjára egy kis húst és szószt. - Mione te nem vagy éhes? –kérdezte Neville a lányt, amint a majdnem üres tányérjára nézett. - Nem igazán… - Valami baj van? - Nem… csak elgondolkoztam azon, amit Dumbledore mondott… az összefogás dolgon. Teljesen igaza van. Nem szabadna ilyen rosszban lennie a házaknak… és itt nem a Hollóhátra, vagy a Hugrabugra gondolok. - Hermione, örülök, hogy így gondolkozol, de nincs az a pénz, se az a seprű, ami arra késztetne, hogy jóba legyek Malfoyjal, vagy a kíséretével… - Ron itt most az alapvető nézetekről van szó… idejön egy ártatlan, elsős és azt látja, hogy a Griffendéles rosszban van a Mardekárossal, akkor neki is ezt kell tennie… Nincs is oka rá, csak úgy utálja a másik ház diákjait, mert ezt tanulja. - Te is tudod, hogy aki a Mardekárba kerül, az nem lehet tiszta életű… arról meg nem mi tehetünk, ha ezt észreveszik az újak is. - Látod, erről beszélek! Miért kell általánosítani? Malfoyon kívül nem is nagyon beszéltél még más Mardekárossal! - Mione, kérlek, hagyjuk ezt. Én most csak enni szeretnék, és jobb lenne, ha te is ezt tennéd. –azzal Ron belekortyolt a töklevébe. A lány viszont eltolta maga elől a tányérját, majd pár perc némán ülés után a szemei hirtelen megteltek könnyel, majd felállt az asztaltól és kisietett a teremből.
|