A furcsa álom 

Másnap reggel.

- Ez még a tavalyinál is rosszabb. - mérgelődött Ron, miközben az új órarendjét tanulmányozta.
- Miért? – kérdezte Harry félénken. – Elvileg a hatodik év könnyebb lesz, mint az ötödik.
- Nem az órák számával van a baj, hanem a beosztásukkal. Itt van, nézd. – azzal Ron odanyújtotta Harrynek a pergament.
- Hétfő, tripla Sötét Varázslatok Kivédése, dupla bájitaltan. Ez nem is lenne rossz, ha nem a mardekárosokkal lennénk.
- Remélem Malfoy leadta a bájitaltant…
- A tanár úr kedvence? Ne nevettess. Viszont kíváncsi vagyok az új SVK tanárunkra. Nem volt itt az évnyitón.
- Apa tudja ki lesz az, de nem akarta elmondani.
- Mindenestre ma megtudjuk… áh, nézd, ott jön Hermione.
- Sziasztok fiúk. – köszönt a lány barátainak, akik aggódva figyelték minden mozdulatát.
- Jó reggelt Mione… jobban vagy?
- Persze… -mosolygott a lány, s közben megvajazott egy kiflit.
- Mondd, hol voltál ilyen sokáig? Ron lassan már az egész tál süteményt befalja.
- Harry! Kell az energia… - mondta Ron, de közben eltolta a süteményes tálat maga elől.
- Van egy jó hírem. Beszéltem McGalagonnyal, és azt mondta, hogy esze ágában sincs elvenni a jelvényem, ellenben Malfoy büntető feladatot fog kapni.
- Ez nagyszerű! –vigyorgott Ron Harryvel együtt.
Ekkor valaki hatalmas zajjal csörtetett be a nagyterembe, és nagy lendülettel helyet foglalt a három baráttal szemben.
- Szia Neville, jól vagy? –kérdezte Dean, akinek a reggelije majdnem az ölében kötött ki, mivel Neville mellé huppant le.
- Bocs… - hadarta a fiú, de aztán izgatottan folytatta. – De ezt muszáj hallanotok. Szóval ma este nagyon különöset álmodtam. Egy gyönyörű kreol bőrű, hosszú fekete hajú lánnyal.
- Kösz, Neville, de a többit mi is ki tudjuk találni – vigyorgott Dean kajánul, de Hermione lepisszegte.
- Szóval egy üres ismeretlen szobában álltam. A falak és a padló is márványból volt. Ja, és rettenetesen fáztam… azt hiszem még a hó is esett…
- És mikor jönnek a pikáns részletek? –kérdezte Dean egy ásítás közben.
- Ha nem érdekel, el is mehetsz. – torkollta le Hermione, aki viszont feszülten várta a folytatást.
- Tehát… egyedül álltam a szobában, amikor egyszer csak megjelent az a lány. Csak nézett rám, és mosolygott. Végül suttogott valamit… valami más nyelven… az a baj, hogy nem emlékszem. Szóval mondott valamit, aztán eltűnt, én meg ott álltam teljesen egyedül és boldog voltam. Nem tudom megmagyarázni, de teljesen boldog voltam, mintha minden bajom megszűnt volna. Aztán felébredtem… -fejezte be történtét a fiú, majd csalódottan a lekváros üveget kezdte bámulni.
- Csukva volt a szeme. – hirtelen Colin Creevey csatlakozott a beszélgetésbe, és félénken várta a reakciókat, a felszólalására.
- Tessék?
- Öhm… a lánynak… csukva volt a szeme.
- Ti értitek? –kérdezte Ron a többieket, de nem kellett sokat várnia a válaszra, ugyanis Neville most elkerekedett szemmel meredt Colinra.
- Igen… de te ezt honnan…
- Ugyanazt álmodtam. – vágott a szavába a fiú.
- Mi? Ugyanazt álmodtátok? Lehet, hogy ugyanaz a kedvenc filmetek? – nevetett Dean, aki úgy látszott ma nagyon jókedvében van.
- Mi az, hogy film? – kérdezte Colin kíváncsian.
- Mindegy… - legyintett a raszta hajú fiú, majd felállt az asztaltól. - Na sziasztok, nekem még találkoznom kell Ginnyvel. Jó álomfejtést! –azzal kisietett a teremből.
- Hajjaj, valaki nagyon szerelmes… -mondta Hermione, majd Collinhoz fordult. – Biztos, hogy ugyanazt álmodtad?
- Igen… a fekete hajú lánnyal.
Hermione mélyen elgondolkozott, majd, mint akit megcsíptek, úgy pattant fel az asztaltól.
- Figyeljetek, most mennem kell.
- De nemsokára kezdődik az óránk. –mondta Harry.
- Sietek! – kiabálta vissza, futtában a lány, barátainak.
- Fogadjunk, hogy a könyvtárba megy… - morogta Ron, majd megrázta a fejét.
 

***
 

Ronnak igaza lett, Hermione tényleg a könyvtárba ment.
Madame Cvikker rosszalló pillantását figyelembe se véve rohant végig a polcok között, míg végül az egyik sornál megállt, és levett egy vastag, régi, arany borítású könyvet róla. Épp belelapozott, amikor hangokat hallott, méghozzá három mardekárosét.
- … úgyhogy annak a szerencsétlennek is jól kezdődik az első éve.
- Ha jól tudom, megállapodtunk, hogy csak akkor csináltok ilyet, amikor ott vagyok. Az kéne, hogy Weasley, vagy Granger arra járjon.
- Bocs Draco… de ezt nem lehetett kihagyni. – nevetett a másik hang, amiben Hermione Monstrot ismerte fel.
- Tíz perc múlva kezdődik a SVK óra… -mondta Crack, majd halkabban tette hozzá -, gondoltam szólok.
- Inkább azon gondolkozz, hogy merre van az a hülye könyv. – hangzott Draco ingerült hangja.
- Mi is a címe? –kérdezte félénken Monstro.
- Idióta! Már hatszor elmondtam… Különös képességek a varázsvilágban… és most nyomás, mert sietünk.
Hermione riadtan elrejtette talárjába az arany borítású könyvet, mivel az volt nála, amit a három fiú keres, és közeledő léptek zaja ütötte meg a fülét. Mire felnézett, már egy szürke szempár szegeződött rá.
- Mi van Granger, miért vagy úgy megilletődve? – gúnyolódott Draco.
- Tudod, nem gondoltam volna, hogy egyáltalán tudod hol a könyvtár. – vágott vissza a lány.
- Nem is értem, hogy nem találkozunk soha, hisz’ te minden percedet itt töltöd.
- Te viszont szívesebben töltöd a perceid, az elsősök sanyargatásával, nem igaz? Nem gondolod, hogy ez undorító és aljas dolog?
- Nem illik kihallgatni mások beszélgetését Granger… -mosolygott a fiú, majd közelebb ment a lányhoz. – Te inkább törődj aaaa… - Draco töprengve végignézett a könyvespolcokon, végül leemelt egy könyvet. -… a Hasznos tanácsok minden hajtípusra című könyvvel. Menj, olvasgasd… rád fér.
- Te csak ne mondd meg, hogy mit csináljak! –csattant fel dühösen Hermione. –Itt van… -azzal ő is leemelt egy könyvet a polcról és a fiú kezébe nyomta. – Jó szórakozást hozzá!
Azzal Hermione kikerülve Dracot, kiviharzott a könyvtárból.
- Illem és jó modor alapfokon… - a fiú először felkacagott, de aztán elkomolyodott az arca. - Oh, Granger… -azzal ledobta a könyvet az asztalra.
- Draco… nem találjuk azt a könyvet. – mondta Crack, aki mellett csüggedten állt Monstro.
- Mily meglepő… -horkant fel a fiú. – Ezen a soron kell lennie… na, mire vártok? Keressétek, még mielőtt becsöngetnek.
- Tulajdonképpen miért is keressük?
Draco sóhajtott egy nagyot, majd összeszorított fogakkal válaszolt. Olyan volt, mint egy kitörni készülő vulkán.
- Azért, mert álmodtam valamit… és azt hiszem, tudom kiről.