Egy megszegett ígéret

*-----*-----*-----*-----*-----*-----*-----*-----*-----*-----*-----*-----*-----*-----*-----*-----*

-          Ígérd meg, hogy mindig itt leszel mellettem!- kértem.

-          Megígérem…- mondta, és megcsókolt.

*-----*-----*-----*-----*-----*-----*-----*-----*-----*-----*-----*-----*-----*-----*-----*-----*

Gyűlölet. Mérhetetlen gyűlölet. Csak ennyit érzek. Miatta halt meg minden barátom, mindenki, akit szerettem. Harry, Ron, Ginny, mindenki. Már engem is csak a bosszúvágy éltet. Meg kell ölnöm első, és egyetlen szerelmemet, halott gyermekem apját. A férfit, aki elárult és tönkretett. Meg kell ölnöm… Meg akarom ölni Draco Malfoyt. Még mindig nem értem, miért hittem neki. Mindig is a becsvágy hajtotta. Öntelt és lekezelő. Az embereket a pénzük és származásuk alapján ítélte meg már az iskolában is. Furcsállhattam volna, hogy pont én, a sárvérű Griffendéles kellett neki, de nem tettem. Csak boldogságot éreztem, őrülten szerelmes voltam. Mára ezt az érzés is elmúlt. Kiirtotta az az átkozott halálfaló. Csak az utálat maradt. Alig fél év házasság után született meg a gyermekem. Azt sem tudhattam meg, hogy fiú vagy lány volt. Az apja a születése után, azonnal megölte. Az apja? Lehet az ilyet egyáltalán apának nevezni? Kihasználta a tudásomat, minden apró trükköt ellesett, és most nyíltan használja őket a fehérmágusok ellen… és ellenem.

A gyűlölet nagy szó, én mégis csak ennyit érzek Malfoy iránt. Nem egész egy óra múlva megtehetem, amire már évek óta várok. Eddig nem volt rá lehetőségem. Malfoy túl gyáva volt ahhoz, hogy csatázzon velem. Egyszer már megpróbáltam megölni, de elmenekült. Most nem lesz rá lehetősége, erre megesküszöm. Bosszút fogok állni a családomért és a barátaimért. Eljátszotta, hogy megváltozott, én pedig hittem neki. Hogy lehettem ennyire ostoba? Aki aljas féregnek született, az is marad élete végéig. Már csak pár perc és támadunk.

Itt az idő. A csata elkezdődött. Figyelnem kéne, nehogy eltaláljon egy átok, de nem érdekel. Céltudatosan megyek, minden halálfalóban Malfoyt keresem, de eddig hiába. Hirtelen megtorpanok. Elviselhetetlen fájdalom nyilall a hátamba, majd megszűnik. Megfordulok. Egy feketemágus támadott hátba, de nem Malfoy. Nem akarom húzni az időt.

-          Adava Kedavra!- kiáltom. Nem okoz lelkiismeret furdalást a gyilkolás, mert már nincs is lelkem.

-          Nocsak, Hermione!- elakad a lélegzetem. Ez Malfoy. Hangja ugyanolyan cinikus, mint mikor utoljára láttam. Ránézek.

-          Csak nem lepődtél meg? Megígértem, hogy bosszút állok.

-          Azon nem csodálkozom, hogy itt vagy…

-          Hanem min?

Megpróbálom elkerülni a pillantását, de képtelen vagyok rá. Szinte vonz az a szempár. Hideg és kegyetlen, de elvarázsol. Legyengülök tőle…

-          Mi történt Hermione? Megijedtél volna?- kérdezi. Nem tudok uralkodni magamon. Teljesen elerőtlenedtem. „Mi ütött beléd?” Kérdezi egy hang a fejemben. „Nem szeretheted még mindig… Azok után, amit veled tett!” Tudom, tudom, de akkor is… szeretem! De nem. Kihasznált és megalázott. Nem érdemli meg, hogy szeressem. Nem. Felemelem a pálcámat, de nem jön ki hang a torkomon. Tudom, hogy megérdemli a halált, de képtelen vagyok kimondani a varázsigét.

Hangosan, megvetően nevet… rajtam.

-          ADAVA KEDAVRA!!!- kiáltja gúnyosan.

Elsötétül előttem a világ. Én sem tartottam be az ígéretem, ahogy ő sem.

VÉGE

by Me